Stari Bar
| Stari Bar | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Montenegró |
| Község | Bar |
| Irányítószám | 85354 |
| Körzethívószám | +382 030 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 241 m |
| Időzóna | CET (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 05′ 37″, k. h. 19° 08′ 02″42.093620°N 19.133980°EKoordináták: é. sz. 42° 05′ 37″, k. h. 19° 08′ 02″42.093620°N 19.133980°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Bar témájú médiaállományokat. | |
A montenegrói Stari Bar (magyarul Régi Bar) romváros az Adriai-tenger partjától, a kikötővárosként és turistacentrumként működő modern Bartól 5 kilométerre keletre, a Rumija-hegység lábánál terül el.[1] A romváros környékén, Stari Bar közigazgatási területén a 2003-as adatok szerint nagyjából 1800-an élnek.
Története
[szerkesztés]
A helyszínen talált kerámia- és fémleletek szerint i. e. 800-ban már lakták a területet, valószínűleg valamely illír törzs. A városkát öt évszázaddal később, a kelet-adriai partvidék római megszállásának idején lerombolták. A régészeti feltárások azt mutatják, hogy a rómaiak nem használták a települést, helyette inkább új várost építettek a tengerparthoz közel.[2]
A 6. században, I. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása alatt új, erődítménnyel megerősített város épült a régi illír település romjain. A 10. században, VII. Kónsztantinosz bizánci császár idejében Antibáriumnak nevezték a várost, ugyanis a tenger túlpartján található az itáliai Bari.[3] A következő században a terület a parti szláv állam része, fontos politikai és gazdasági központja lett az adriai partvidéknek.
1089-ben a város prímási székhely lett. A Velencei Köztársaság 1443-ban leigázta a várost, majd 1571-ben a törökök foglalták el. 1878-ban Montenegró része lett, majd az évtizedek során elnéptelenedett. Szerepét a gyorsan fejlődő parti város vette át.[2]
A romváros
[szerkesztés]
A romváros legősibb részét II. Jusztinianosz bizánci császár építtette, de egyes elemek valószínűleg az 5. századból származnak. A jó állapotban megmaradt felső erődöt a második világháborúban börtönnek használták a megszállók.
Ma már csak az alapjai állnak a város védőszentjéről, Szent Györgyről elnevezett, román stílusban épült templomnak, amelyet a 17. században mecsetté alakítottak át, majd 1882-ben megsemmisült egy lőporrobbanásban. Két másik, a 14. században épült templom valamivel jobb állapotban vészelte át az évszázadokat, de belőlük is csak romos, düledező falak maradtak. A város nyugati részén állnak a volt ferences kolostorhoz tartozó templom maradványai. A falakon nagyon rossz állapotban fennmaradt freskótöredékek láthatók.
Jó állapotban maradt fenn az óratorony, valamint egy 18. századi török gőzfürdő. Szintén megkímélte az idő a településhez vezető akvaduktot, amelynek tövében ma lakóházak állnak.[2]
Megközelítés
[szerkesztés]Stari Bar mindössze öt kilométerre fekszik a modern parti várostól, Bartól, így autóval vagy akár gyalog is könnyen megközelíthető. A romváros reggel 8 és este 8 óra között látogatható, a belépő három euróba kerül egy felnőtt látogató részére, és egyben a gyerekeknek.
Galéria
[szerkesztés]
Freskótöredékek
A felső vár bástyája lőrésekkel
Faragott betűk egy egykori bejárat felett
Omladozó falak
A háttérben az óratorony
Szent Veneranda templom
A kevés renovált épület egyike
A városba vezető akvadukt
Az óvárosi vár bejárata
Jegyzetek
[szerkesztés]
- ↑ Clancy, Tim. Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró, Útravaló ford.: Babits Péter:. Pécs: Alexandra, 76. o. (2008). ISBN 978-963-370-779-1
- 1 2 3 Rellie, Annalisa. Montenegro. Chalfont St. Peter,: Bradt Travel Guides, 168–170. o. (2012). ISBN 9781841623818
- ↑ Bács, Gyula. Jugoszlávia, Dudás Gyula, 5. átd., bőv. kiadás, Útikönyvek, Budapest: Panoráma, 825. o. (1983). ISBN 963-243-262-2
