St. James Infirmary Blues

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
St. James Infirmary
népdal
Louis Armstrong
Louis Armstrong

Megjelenés1928

A St. James Infirmary című dal eredetileg egy amerikai népdal. A szerzői jogot Joe Primrose (Irving Mills álneve) és Don Redman számára biztosították 1927-ben.

A St. James Infirmary szövege egy hagyományos, 18. századi brit népdalon alapul: amelyet már 1790-ben énekeltek Dublinban. A dal egy katonáról szól, aki prostituáltakhoz jár, és valami nemi betegség következtében hal meg. A dal Amerikában idővel megváltozott, mert a szerencsejáték-függőség és az alkoholizmus vált a fiatal férfiak halálának fő okává.

A dal átalakult a Streets of Laredo című dallá, de a Gambler's Blues is ebből eredeztethető, amelyet Phil Baxter adott ki 1926-ban.

A Gambler's Blues megjelent Carl Sandberg[1] dalgyűjteményében (1927), ahol szövegében nagymértékben megegyezik a St. James Infirmary-vel. Az Alan Lomax által rögzített St. James Hospital lírailag közelebb áll a népdalokhoz, de közel áll a Gambler's Blues dallamához is. A Whitey Kaufman Original Pennsylvania Serenaders című kiadványának Charleston Cabin című hangszeres felvétele 1924-ből származik, és első harmadában ott van a St. James Infirmary Blues alapdallama.

A dal címe a londoni St. James Kórháztól származhat, amely egy egyházi alapítvány volt, és leprásokat kezelt.

A kórházat már 1532-ben bezárták. VIII. Henrik a helyére a Szent Jakab-palotát (St. James's Palace) építtette.

Louis Armstrong előadása nyomán a dal dzsessz-sztenderd lett.

Híres felvételek[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tétel a National Archives and Records állományában

  2. Az öreg Joe kocsmája volt a sarkon.
    Szokás szerint italokat szolgáltak fel, és a szokásos tömeg volt ott.
    Balra tőlem Big Joe McKennedy állt, és a szemei vérvörösek voltak.
    És az emberek felé fordította az arcát, és ezeket a szavakat mondta:

    Lent voltam a Szent Jakab kórházban, láttam a gyermekemet.
    Egy hosszú fehér asztalon feküdt.
    Olyan édes volt, szép, és hideg.
    Engedd el, engedd el, Istenem
    Bárhol is legyen.
    Keresheti az egész világ.
    Soha nem találsz hozzá hasonlót.

    Ha meghalok, temess el fűzős cipőben,
    Egy öltönyben és egy Stetson sapkában,
    Tegyél egy arany 20 dollárost az óraláncomra,
    A fiúk tudni fogják, hogy állva haltam meg.