Magyar Kémikusok Egyesülete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fabinyi Rudolf (1849–1920), az MKE első elnöke

A Magyar Kémikusok Egyesülete (rövidítve: MKE) 1907-ben alapított magyar tudományos egyesület. A „kémia és a vegyipar iránt érdeklődők önkéntes és egyéni aktivitáson alapuló szerveződése”.[1] A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagszervezete. Kiadványa a Magyar Kémikusok Lapja.

Székhelye[szerkesztés]

1015 Budapest I. ker. Hattyú u. 16. II. emelet 8.[2]

Célja[szerkesztés]

Az Egyesület célja

  • a) A széles értelemben vett szakmai információk cseréje, értékelése, közzététele;
  • b) A szakmai közélet fórumának megteremtése;
  • c) A hazai vegyészek, vegyészmérnökök, kémiatanárok és az MKE munkájában aktívan részt vevő egyéb szakemberek (összefoglaló néven: kémikusok) tudásszintjének emelése;
  • d) A hazai kémikusok szakmai munkájának elismertetése (külföldön is);
  • e) A kémia jelentőségének megértetése és társadalmi elfogadottságának mindenkori segítése;
  • f) Közvetett módon a kémiai tudomány, a kémiai oktatás és a vegyipar fejlődésének elősegítése.[1]

A kolorisztikai szakosztály[szerkesztés]

Az AIC MNB-vel együttműködésben kétévente Kolorosztikai Szimpóziumokat rendeznek. Az előadók legtöbbje tagja az AIC-nek is.

sorszám helyszín időpont
1. (nincs információ) 1963 után[3]
2. Balatonszéplak 1966
3. Balatonszéplak 1967
4. Balatonszéplak 1967
5. Balatonszéplak 1968
6. Balatonszéplak 1969
7. Balatonszéplak 1970
8. Siófok 1971
9. Eger 1972
10. Eger 1973[4]
11. Eger 1974
12. Győr 1975
13. Győr 1976
14. Sopron 1977
15. Hévíz 1978
16. Siófok 1979
17. Siófok 1980[5]
18. Siófok 1981
19. nincs információ 1983
20. Siófok 1985
21. Győr 1989
22. Balatonszéplak 1989
23. nincs információ
24. nincs információ
25. Ráckeve 1995[6]
26. Tata 1997
27. Tata 1999
28. Tata 2001
29. Eger 2003
29. nincs információ 2004
30. Eger 2005
31. Eger 2007
32. Eger 2009[7]
33. Eger 2011[8]
34. Veszprém 2013[9]
35. nincs információ 2015
(15.) Veszpém, Lux Vespremiensis 2016[10]

Története[szerkesztés]

Alapítása[szerkesztés]

1907. június 27-én az V. ker Polgári Kör dísztermében megalakult a hazai vegyészek társadalmi szervezete, a Magyar Chemikusok Egyesülete. Tiszteletbeli elnöke Than Károly, tiszteleti tagok Ilosvay Lajos, Lengyel Béla és Wartha Vince lettek. Az egyesület vezetői az induláskor: elnök Fabinyi Rudolf egyetemi tanár, helyettese Kohner Adolf vegyigyáros, alelnök Kalecsinszky Sándor fővegyész, Buchböck Gusztáv egyetemi tanár és Keleti Kornél gyáros; főtitkár László Ernő mérnök-kémikus, titkárok: Váradi Zoltán főmérnök-kémikus és Széki Tibor egyetemi magántanár. Az Egyesület tagjainak száma 1907-ben 45, 1909-ben 68, 1910-ben már 146 fő volt.[11]

Elnökei[szerkesztés]

Az MKE díjai, elismerései[szerkesztés]

Kiadványai[szerkesztés]

„Jan. 15-én megindult a „Magyar Chemikusok Lapja. A Magyar Chemikusok Egyesületének hivatalos közlönye. Tudományos, társadalmi, műszaki, chemiai szaklap” Budapesten. A havonta kétszer kiadott folyóirat felelős főszerkesztője Neumann Zsigmond, felelős szerkesztői László Ernő és Széki Tibor voltak. A szépen induló lap fejlődését az első világháború megakasztotta, a lap 13. évfolyamával 1922-ben megszűnt. A két világháború között a Magyar Kémikusok Egyesülete többször próbálkozott lapkiadással: 1924 és 1929 között megjelent a „Chemische Rundschau für Mitteleuropa und Balkan” c. magyar–német nyelvű folyóirat mint az egyesület hivatalos lapja. Ezt követte a „Technikai Kurir. A Magyar Kémikusok Egyesülete havi értesítője” c. folyóirat, melynek felelős szerkesztője és kiadója Pfeifer Ignác ny. műegyetemi tanár, az Egyesület ügyvezető elnöke volt. Pfeifer halála után Gróh Gyula egyetemi tanár irányításával 1940-től 1944-ig „Kémikusok Lapja” néven adták ki az Egyesület közlönyét, melyet Szahlender Lajos szerkesztett. A II. világháborút követően 1946-ban indították el Erdey-Grúz Tibor szerkesztésében a Magyar Kémikusok Lapja. A Magyar Kémikusok Egyesületének tudományos és gyakorlati közlönye” címmel a folyóirat új sorozat...[11]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Alapszabály 2. §
  2. Alapszabály 1. § (2) bek.
  3. Történeti áttekintés. AIC MNB, 2007. (Hozzáférés: 2024. május 10.) Utalás az első Kolorisztikai Szimpózionra, Lőrincz Andor szervezése
  4. Andor, József, többen. X. (jubileumi) kolorisztikai szimpozium. Eger: MKE, 177. o. (1973. május 10.) 
  5. Zsikla Mónika: Egy életmű titkai. Rákóczy Gizella. OSZK. (Hozzáférés: 2024. május 10.) hivatkozás alapján
  6. Ürmös Péter képzőművészeti alkotásai – színdinmikai életmű. Pápa városi értéktár. (Hozzáférés: 2024. május 10.) AIC és MKE konferencia hivatkozás
  7. XXXII: Kolorisztikai Szimpózium. MKE, 2009. (Hozzáférés: 2024. május 10.)
  8. Ábrshám György: A színérzékelő receptorok érzékenysége. BME Mechstronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék, 2011. (Hozzáférés: 2024. május 10.)
  9. Veres, Németh, Wenzel, Samu. Szyndiszkrimináció izsgálats anomaloszkóp segítségével. Veszprém: MKE. 9789639970021 (2013. május 10.)  Szerzői hivatkozás alapján
  10. XV. Lux et Color Vespremiensis. Pannon Egyetem, 2016. (Hozzáférés: 2024. május 10.) az előadók egyaránt származnak a CIE, az MKE és az AIC köréből
  11. a b http://real.mtak.hu/20628/1/kemiai%20kronol.pdf
  12. http://www.mke.org.hu/az-egyesuletrol/az-egyesulet-tortenete.html

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]