„Beszélő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: Changing Kategória:Magyar sajtótermékek |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
==A rendszerváltás után== |
==A rendszerváltás után== |
||
A rendszerváltás óta már legálisan adják ki |
A rendszerváltás óta már legálisan adják ki, 1990 és 1995 között hetilapként, azóta havi rendszerességgel megjelenő folyóiratként. Első legális főszerkesztője Kőszeg Ferenc. 1995 és 2003 között főszerkesztő: Kiss Ilona, 2003-tól Mink András. |
||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
A lap 2006. november 2., 21:05-kori változata
A Beszélő egy liberális magyarországi politikai és kulturális folyóirat, havonta jelenik meg.
Először az 1981-ben adták ki, szamizdatként, azaz illegális publikációként, azokban a napokban, amikor Lengyelországban bevezették a szükségállapotot.
Nem ez volt az első szamizdat, 1976-tól jelentek meg ilyenek. A Beszélő újdonsága az volt, hogy periodikusan jelent meg és stencilgéppel viszonylag nagy példányszámban sokszorosították. Egyidőben indult a rövid életű szamizdat Kisúgóval.
Legnagyobb tekintélyű szerkesztője kezdetben Kis János volt (aki az elterjedt nézet ellenére nem volt főszerkesztő, csak egyike a szerkesztőknek, akik hetenként találkoztak). Jórészt Kis János írta a lap politikai elemzések sorozatát is (de ezeket is megvitatta első olvasatban az egész szerkesztőség).
Az újságot 1981 és 1986 közt Dunabogdányban, egy parasztházban nyomtatta Orosz István, az elosztóközpont Miklóssy Endre budapesti lakása volt.
A Beszélő körnek (a szamizdat köré csoportosultó, a rendszerváltásban fontos szerepet betöltő értelmiségiek (tagjai pl. Kis János, Nagy Bálint, Magyar Bálint, Solt Ottilia) a névadója.
A kommunista rendszer magyar sajtójában két fontos tabutéma volt: 1956 és a határon túli magyarok ügye. A szerkesztők ezért úgy döntöttek, hogy a folyóirat minden számába kell írás ezekről a témákról.
A folyóiratnak kezdetben nagyon nagy remittendája volt, mert az elnyomás idején a terjesztés nagy nehézségekbe ütközött. Még 1986-ban is előfordult, hogy terjesztéséért embereket súlyosan meghurcoltak. A 20. számot, amelyben megjelent a „Társadalmi szerződés”, a nagy érdeklődés miatt már 2000 példányban kellett nyomtatni.
Álnevek
Az írott hozzászólások egy része álnéven jelent meg, annyira konspiratív jelleggel, hogy sokszor még a szerkesztők sem tudták, kit fed egy-egy álnév.
Néhány az álnevek közül: Ada Pál=Pető Iván, Csonka Dénes=Bauer Tamás, Fényes Elek=Rainer János, Kovács Eszter=Szalai Erzsébet, Magyar László=Lengyel László, Rikárdó Dávid=Bokros Lajos.
A szerkesztők ellen a konspirációs jelleg ellenére többször indult eljárás, de csak sajtórendészeti vétséggel, illetve szabálysértéssel tudták megvádolni őket, bírságokat fizettek és többször kihallgatták őket, miközben a kihallgatók leplezték, hogy az állambiztonsági szervezethez tartoznának. „Szövényi György, aki engem többször kihallgatott – mostanában a televízióban szokott szerepelni mint terrorelhárítási szakértő – többször is elmondta: »Minket nem érdekel, mit írnak, csak az, hogy van-e rá engedélyük.« Persze, amikor 1983 márciusában először tartottak házkutatást a lakásomban, és először vittek be a Tolnai Lajos utcába kihallgatásra, biztos voltam benne, hogy a leghamarabb két év múlva szabadulok. Én voltam a legjobban meglepve, amikor reggel ötkor kiengedtek. De ebből megértettem, hogy el akarják kerülni a látványos politikai pereket, és nem akarják börtönbüntetésekkel lerombolni a »gulyásszocializmushoz« kapcsolódó nyugati illúziókat” - mondta Kőszeg Ferenc [1].
A rendszerváltás után
A rendszerváltás óta már legálisan adják ki, 1990 és 1995 között hetilapként, azóta havi rendszerességgel megjelenő folyóiratként. Első legális főszerkesztője Kőszeg Ferenc. 1995 és 2003 között főszerkesztő: Kiss Ilona, 2003-tól Mink András.