„Angyal Endre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ro:Endre Angyal |
a jav. |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Angyal Endre''' ([[Pozsony]], [[1915]]. [[szeptember 25]] |
'''Angyal Endre''' ([[Pozsony]], [[1915]]. [[szeptember 25.]] – [[Pécs]], [[1976]]. [[március 28.]]) irodalomtörténész. |
||
Egyetemi tanulmányait [[Budapest]]en, [[München]]ben és [[Firenze|Firenzében]] végezte. Hazatérte után Pécsett és Budapesten volt középiskolai tanár, majd tanársegéd lett a [[debrecen]]i egyetemen. Irodalomtörténeti kutatásai középpontjában leginkább a [[barokk]] stílus vizsgálata, különösen a szláv és a [[Magyarország|magyar]] barokk állt. Önállóan megjelent kötetei: |
Egyetemi tanulmányait [[Budapest]]en, [[München]]ben és [[Firenze|Firenzében]] végezte. Hazatérte után Pécsett és Budapesten volt középiskolai tanár, majd tanársegéd lett a [[debrecen]]i egyetemen. Irodalomtörténeti kutatásai középpontjában leginkább a [[barokk]] stílus vizsgálata, különösen a szláv és a [[Magyarország|magyar]] barokk állt. Önállóan megjelent kötetei: |
||
A lap 2010. július 12., 12:23-kori változata
Angyal Endre (Pozsony, 1915. szeptember 25. – Pécs, 1976. március 28.) irodalomtörténész.
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben és Firenzében végezte. Hazatérte után Pécsett és Budapesten volt középiskolai tanár, majd tanársegéd lett a debreceni egyetemen. Irodalomtörténeti kutatásai középpontjában leginkább a barokk stílus vizsgálata, különösen a szláv és a magyar barokk állt. Önállóan megjelent kötetei:
Theatrum Mundi (1938); Udvari kultúra, udvari költészet (Kolozsvár, 1944); Barock in Ungarn (Budapest-Lipcse-Milánó, 1945); Reneszánsz és Barokk művészet Kelet-Európában (1961); Kelet-Európa művészete a 18-19. században (1961); August Pavel (Debrecen, 1961); Dobrović az ember, művész és politikus (Pécs, 1968).
Folyóiratokban megjelent fontosabb tanulmányai:
Magyar barokk költők (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1938); A szláv barokk fölfedezése (Új Élet, 1943); A háromszáz éves Szigeti Veszedelem (Magyar Nyelvőr, 1951); A szláv barokk kutatásának újabb eredményei (Világirodalmi Figyelő, 1959); Nép és irodalom a középkorban (Filológiai Közlöny, 1959); stb. Ezeken kívül számos kisebb cikke, bírálata jelent meg magyar és külföldi lapokban.
Források
- Magyar irodalmi lexikon, Akadémiai kiadó, Budapest, 1963.
- Kortárs magyar írók bibliográfiája 1945-1997 [1]