„Szerkesztő:Bennó/Címleírás” változatai közötti eltérés

Segítség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

< Szerkesztő:Bennó

Laptörténet interaktív böngészése

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. június 19., 00:19-kori változata

Könyvek

Bibliográfiai leírás

Az egyszerűsített bibliográfiai leírás pontosabban körül nem írt fogalom, pusztán a részletes bibliográfiai leírás, illetve az annál magasabb fokon álló könyvtártudományi leírás ellentételezéséül használjuk mint azok egyszerűbb, kevesebb adatot tartalmazó forma megjelölésére. Semmilyen körülmények között nem maradhatnak ki azonban egy címleírásból, azaz az egyszerűsített bibliográfiai leírás minimális követelményei az alábbi adatok:

Szerző
Cím
Megjelenés helye
Megjelenés éve
Kiadó neve

Szerkesztői elhatározás kérdése, hogy az egyszerűsített bibliográfiai leírást mely további, a részletes bibliográfiai leírásokban megszokott információkkal egészítjük ki (alcím, közreműködők, ISBN szám, kötetszám, kiadási megjegyzés, keretcím stb.). Ezek körének meghatározásakor fontos szempont lehet, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben ne terheljük túl a leírást, de a szükséges és adott esetben jelentőséggel bíró információknak is helyet adjunk (gyakorlatilag elhagyhatatlan az alcím, további fontos információval szolgálhat a keretcím stb.).

A részletes bibliográfiai leírás követelményei:

Szerző(k)
Cím
Alcím
Terjedelem (kötetszám)
Kiadási megjegyzések (kiadásjelzés)
Közreműködő(k)
Megjelenés helye(i)
Megjelenés éve
Kiadó(k) neve
Terjedelem (oldal- és tablószám)
Sorozatcím
Sorozatszám

Wikispecifikus további paraméterek:

ISBN szám
URL

Sablonépítéskor – a felhasználó dolgát megkönnyítendő – helye lehet további megbeszéléseknek arról, hogy amennyiben címleírás szintjén el is különítünk egyes információkat (pl. közreműködő és közreműködői minőség), szükséges-e azokat a sablonparaméterek szintjén is elkülöníteni, nyerünk-e a közreműködő neve és a közreműködése minősége (szerk., ford., ill.) közötti algoritmikus viszony beépített alapértelmezésével annyit, amennyivel nehézkesebb lehet így a sablon használata.

Példák

MSZ: MSZ 3424-1:1978

Polipeptid-láncok tánca : a kémia gyönyörei / Felix S. Bambee, John S. Struttmann ; [szerk. Krausz Zádor] ; [ill. Zádor Klausz]. - 2. jav. kiad. - Budapest : Akadémiai; Bukarest : Kriterion. 1986. - 2 db, viii, 324 p., 16 t., ill. - (Komoly todomány ; 21.)

Megjegyzés: Könyvtári szabvány, publikációkban nem használatos. A címleírást különtagolt funkcionális csoportokban fogja fel, ezek elemzése szolgálhat tanulságokkal.

ItK: Irodalomtörténeti Közlemények

Felix S. BAMBEE, John S. STRUTTMANN, Polipeptid-láncok tánca: A kémia gyönyörei, szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, Akadémiai–Kriterion, 1986, (Komoly Todomány, 21), I–II.

Megjegyzés: A címleírást mondatszerűen kezeli, az egyes elemeket vesszővel tagolja el egymástól. Az ItK szigorúan az egyszerűsített leírás pártján van, így a kiadási megjegyzések, az összterjedelmi adatok (oldalszám) beépítéséről nem rendelkezik, ezeket példánkba sem építhettük be.

Az ItK-féle szerkesztőségi szabvány

Gyurgyák: Szerkesztők és szerzők kézikönyve

Felix S. Bambee – John S. Struttmann: Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei. 1–2. köt. Szerk. Krausz Zádor. Ill. Zádor Klausz. 2. jav. kiad. Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill. /Komoly todomány, 21./

Megjegyzés: A címleírást az MSZ-hez hasonlóan, ám kevésbé következetesen megkülönböztethetően funkcionális csoportokban fogja fel, de eltávolítja azokat a jelölési formákat, amelyek mindennapi írásgyakorlatunktól idegenek (pl. kettőspont előtti szóköz).

AKk: Akadémiai Kézikönyvek sorozat

FELIX S. BAMBEE – JOHN S. STRUTTMANN 1986. Polipeptid-láncok tánca. A kémia gyönyörei I–II. (Komoly Todomány 21.) Budapest–Bukarest, Akadémiai Kiadó–Kriterion Kiadó.

Megjegyzés: Az Akadémiai Kiadó reprezentatív sorozata. Néhány elemében a nyugati típusú hivatkozási rendszerek köszönnek itt vissza (pl. a harvardi vagy a társadalomtudományokban használt APA): pl. a megjelenés éve a szerző és a cím közé ékelődve bontja szét a magyar szerkesztési hagyományban megszokott szerző–cím egységet. Összterjedelmi adatok, kiadási megjegyzések és szerzővel beazonosítható könyvek esetén közreműködők a címleírásban nem szerepelnek. Tanulmánykötet esetében a szerkesztő(k) kerül(nek) a szerző helyére hátravetett (szerk.) jelöléssel.

A címleírás algoritmusa

Ahogy a fenti példák mutatják, a magyarországi könyv- és folyóirat-kiadásban számos gyakorlat létezik a címelemek egymás mellé rendelésére, szedés vagy írásjel alapján történő tagolására. A kiadóknál nem feltétlenül találkozunk egységes gyakorlattal, a megoldások szerkesztőnként vagy akár szerzőnként változhatnak – nüansznyi eltérésekkel –, a folyóiratokra jellemzőbb a következetesen végigvitt címleírási gyakorlat.

MONDATSZERŰ VAGY FUNKCIONÁLIS TAGOLÁS

A mondatszerű megoldáson alapuló címleírás (pl. ItK) kínálja a legegyszerűbb megoldást, hiszen ebben kizárólag mondatközi írásjelek (vesszők, pontosvesszők, kettőspontok stb.) tagolják el egymástól a címleírás valamennyi elemét, magát a címleírást pedig pont zárja le. Így bármely bonyolultabb helyzet nagy biztonsággal kezelhető.

Ugyanakkor felmerülhet az igény a funkcionális egységek világosabb eltagolására további írásjelek használatával. Ezt a fajta szerkesztői szándékot világosan jelzi a funkcionális csoportok lezárására következetesen alkalmazott írásjel, amely többnyire a pont (.), de lehet más is (MSZ esetében például a kötőjel).

A címleírás funkcionális csoportokra osztása szintén szerkesztői döntés eredménye: ilyen esetekben általában megállapítható, hogy egy egységet képez a szerző és a cím együttese (a meghatározott írásjellel, mondjuk ponttal lezárva), a fennmaradó további paraméterek pedig a címleírás második egységét alkotják (szintén az előzetesen meghatározott írásjellel, a ponttal lezárva, belül pedig az egyes elemek mondjuk vesszővel tagolva). E kettős tagolás példája:

Felix S. Bambee – John S. Struttmann: Polipeptid-láncok tánca: A kémia gyönyörei. 2 köt., szerk. Krausz Zádor, ill. Zádor Klausz, Budapest–Bukarest, 1986, Akadémiai–Kriterion, VIII, 324 p., 16 t., ill., Komoly todomány, 21.

Természetesen a csoportok kialakítása tovább folytatható, de következetesen érvényesítve az elgondolásunkat. A fentiekben látható Gyurgyák-féle megoldásban például nem egyértelmű, pontosabban aszimmetriához vezet a szerkesztői szándék, amennyiben a kötetszám és a közreműködők mindegyike ponttal lezárt külön funkcionális egységbe került, a címleírás fennmaradó része pedig egy, belsejében vesszővel tagolt egységet alkot.

Vita:Mondatszerű vagy funkcionális tagolás szerk.
Szerkesztő:Bennó/Címleírás/Mondatszerű vagy funkcionális tagolás

A címleírás elemei

Az alábbiakban a magyarországi könyvkiadási és szerkesztési gyakorlatra fókuszálva igyekszünk összefoglalni a címleírás egyes elemeinek sajátosságait, tipográfiai jellemzőit, a címleírásban elfoglalt helyét és a címleírás egyéb elemeivel való kapcsolatát. E körben a wikiszempontoktól függetlenített áttekintésre törekszünk. A később remény szerint megállapodott és elfogadott formátum technikai paraméterezése a munkafolyamat egy későbbi fázisa lehet.

1. SZERZŐ

1. Mindig a címleírást bevezető elem.

2. Döntően a név antikva szedése általános, de az elmúlt évtizedekben egyre terjed a vezetéknevek – néha a teljes név – kiskapitális szedése. Elszórtan lehet találkozni a nevek kurziválásával is.

3. A nevek eredeti írásmódja és névsorrendje követendő, ahogy az a könyv címoldalán is szerepel (magyar Krausz Zádor, tanzániai Felix S. Bambee). A szerző+évszám (Bambee 1986) típusú hivatkozások használatakor, külföldi nevek esetén a magyarországi szerkesztési gyakorlatban is előfordul néha a vezetéknév + vessző + keresztnév típusú tagolás (Bambee, Felix S.).

4. Általános gyakorlatként három szerzőig van szokásban a szerzők jelölése. Ha a szerzők száma ezt meghaladja, csupán a címoldalon elsőként jelölt szerző nevét írják ki, az et al. jelöléssel kiegészítve. Három szerző jelölése nem hivatkozási alap arra, hogy a címleírásban a szerzők nevét rövidítve közöljük, mindenkor a címoldalon található szerzőségi közlés a bibliográfiai leírástól elvárható minimum.

5. Több szerző esetén az egyes szerzőket elválasztó írásjelként a vessző és a gondolatjel, ritkábban az et jel (&) vagy az és kötőszó van használatban. A gondolatjel ebben az esetben nem tapad.

6. A szigorú könyvészeti iskola szerint a címleírásban a címnegyeden szereplő formában illik a szerzőt feltüntetni, az esetleges kiegészítéseket szögletes zárójelbe téve. Így például orosz szerzőknél gyakori, hogy kereszt- és apai nevük csak kezdőbetűvel szerepel, vagy hogy valaki álnéven alkot, de kiléte ismert. Ilyen esetekben az alábbi megoldások állnak rendelkezésünkre:

I.[lja] P.[ogarevics] Kropotkin
Mummery Róbert [= Gárdonyi Géza]

7. Nem szokás ugyanakkor – a külföldi könyvkiadási gyakorlatban megszokott – doktori címeket, tudományos fokozatokat a címleírásban megtartani.

8. A szerzőségi közlésre megállapított paraméterek (névsorrend, betűformátum stb.) többnyire a közreműködők felsorolására is érvényesek, ám ahol kiskapitális szedéssel találkozunk, ott azt csak a szerzők szedésmódjára alkalmazzák.

9. Feltüntetett szerző hiányában általános gyakorlatként a főszerkesztőt, szerkesztőt jelölik a címleírásokban, a közreműködői minőség jelölésével (főszerk., szerk.). Ez utóbbi gyakrabban zárójelben, másutt zárójel nélkül szerepel, mindenkor a nevet követve.

10. Ha (fő)szerkesztőt sem jelöltek meg a kiadvány cím- vagy copyrightoldalán, a könyvben feltüntetett szerzői munkacsoportot szokás feltüntetni a szerzőségi közlésnél (pl. ELTE BTK Paramitológiai Szakműhelye).

11. Egyes gyakorlatok szerint (ez tükröződik például az MSZ iránymutatásában is) csupán a szerző(ke)t illeti meg a címleírást bevezető hely, a szerkesztőt, munkaközösséget stb. a közreműködők felsorolására szánt címleírási helyen sorolják fel:

A kék szín szerepe az izlandi sagákban. Összeáll. ELTE BTK Paramitológiai Szakműhelye.

Vita:Szerző szerk.

A magam részéről antikva, eredeti névsorrend, nagykötőjel pártján állok.

Nem állok viszont pártján annak, hogy a címleírásban a nevet az évszám kövesse; a szövegben, refekben szereplő szerző vezetékneve + évszám hivatkozási kulcsot egy az egyben átvetíthetjük az irodalomjegyzékbe, a tétel elejére anélkül, hogy a címleírásban is érvényesítenénk az évszám ilyetén kiemelését szerves környezetéből, a megjelenési adatok közül.

Pártolom továbbá, hogy a szerzőségi közlést kettőspont válassza el a címközléstől.

Nem pártolom továbbá a 9-es és 10-es pontban ismertetett eljárást, hanem 11-es párti vagyok, egészen egyszerűen következetlennek tartom, ha egyes esetekben eltekintünk a megállapodásban foglaltaktól, és a szerkesztőt a szerzőségi közlés helyére tesszük. Pasztilla 2010. június 19., 15:17 (CEST)

2. CÍM ÉS ALCÍM

1. A címleírás elején található, a szerzőségi közlést követő elem. A harvardi típusú hivatkozási rendszer esetében közéjük ékelődik az évszám, ez a gyakorlat a magyar könyvkiadásban csak az utóbbi évtizedben kezd elterjedni.

2. Döntően kurzív szedésű, és az egyetlen kurzív szedésű elem a címleírásban. Ugyanakkor elszórtan ismertek minimalista megoldások, amelyekben a könyv címe is antikva szedéssel szerepel.

3. A cím és az alcím közötti kapcsolatot jelző írásjel szerkesztői gyakorlatonként eltérő, két alapvető iskola különböztethető meg e tekintetben:

A címleírás egyéb funkcionális elemeit is lezáró ponttal különítik el őket egymástól.
A cím és az alcím közös szerkezeti egységbe tartozását érzékeltetendő alternatív írásjellel (kettősponttal, gondolatjellel) választják el egymástól a két elemet. Utóbbi veszélye, hogy a cím vagy alcím szerves része is lehet a gondolatjel vagy a kettőspont, ami a cím értelmezését megnehezítheti (pl. Városom: Budapest: Kultúrhistóriai áttekintés. vs. Városom: Budapest. Kultúrhistóriai áttekintés.).

4. A címközlést pont zárja le, egyetlen kivételt a mondatszerű leírás képez (lásd ItK).

5. Könyvészeti alapkövetelmény, hogy nem a borítón vagy egyebütt, hanem csakis a címoldalon szereplő cím és alcím kerüljön a címleírásba.

6. A cím közlése betűhív, az eredeti cím helyesírása megtartandó, amennyiben nem nyomdatechnikai okokra (azaz például stencilezett dokumentum esetén a hosszú í, ű hiányára) vezethető vissza az írásmód, hanem helyesírás-történeti alapon vagy művészi szabadsággal indokolható tudatos szerzői, szerkesztői választás feltételezhető.

7. A címben szereplő nyilvánvaló sajtóhibák kezelésére szintén két iskola létezik:

A megengedőbb megközelítés szerint ezek minden külön jelölés nélkül javíthatóak.
A szigorúbb könyvészeti iskola szerint a betűhíven lejegyzett címelem után szögletes zárójelben felkiáltójelet vagy sic! jelölést helyezünk el.

Gustave Effel [!] művészete

Eiffel Gusztáv müvészete – a cím korabeli helyesírását nem aktualizáljuk.

8. A betűhív címközlés kényszere nem terjed ki a cím szedési jellegzetességeire, azaz VERZÁLLAL SZEDETT cím a címleírásunkban antikvával legyen szedve.

9. Hasonlóképpen kezelendőek azok az esetek, amikor az alcím – noha a címoldalon tipográfiailag is jól megkülönböztethető a címtől – például zárójelbe téve szerepel. Ebben az esetben a zárójelet a címleírásokból a könyvtári gyakorlatban is kihagyják, azaz nem Mamácska: (Gyermekkorom emlékei), hanem Mamácska: Gyermekkorom emlékei kap helyet a címleírásban.

10. Amennyiben egy adott könyv címoldala egy főcímet és több alcímet tüntet fel (pl. Sutba vágva / Egy bölcsészjelölt kanosszajárása / Énregény; Mollusca Hungariae / Magyarország puhatestű-faunája / A 2011. április 28–29-én Debrecenben megrendezett tudományos ülésszak előadásai), a könyvtári szabvány kivételével könyvkiadási gyakorlatunkban nincs szokásban a második alcím feltüntetése.

11. Többnyelvű kiadványok esetén gyakori a párhuzamos címek használata. A könyvtári szabvány kivételével a további magyar kiadói-szerkesztőségi szabványok nem rendelkeznek ezekről az esetekről.

Vita:Cím és alcím szerk.
Szerintem kurzív szedés, és a magam részéről a kettősponttal való cím–alcím eltagolást favorizálom. Pasztilla 2010. június 19., 15:21 (CEST)

3. KÖTETSZÁM

1. A kötetszámnak – mint összterjedelmi adatnak – a címleírásban elfoglalt helyére nézve kétféle elgondolás uralkodik:

Az egyik iskola a cím részének tekinti a kötetszámot mint olyan információt, amely jellemzően a címoldalon szerepel a szerzőségi és címközlés alatt, ezért a címet követően helyezi el, akár a címmel egy szerkezeti egységben, akár szedésben érzékeltetve a cím és a kötetszám közötti különbséget (lásd AKk), akár külön szerkezeti egységbe foglalva (Gyurgyák).
A másik iskola a többi összterjedelmi adattal (oldalszám stb.) együtt kezeli, ezért a címleírás végére veti (lásd MSZ, ItK).

2. Formátumát nagyban az 1. pont alatti döntés határozza meg. Amennyiben a cím integráns részeként kezeljük, a címmel egyező szedés illeti meg (kurzív), minden más esetben antikva.

3.Egyazon könyvön belül a kötetszámokat vagy csak arab, vagy csak római számokkal jelölik, függetlenül a címnegyeden alkalmazott formátumtól. A kötetek római számmal való jelölése általánosabbnak mondható.

4. A kötetek számát rendszerint tól-ig paraméterként adják meg, nagykötőjellel és a második számot ponttal lezárva, azaz ötkötetes mű esetén: I–V. köt. Ritkábban a kötetek számát pusztán tőszámnévi (?) formában jelölik, megfigyelhető, hogy ez a gyakorlat általában arab számok használatával párosul: 5 köt.

5. A kötetszám jelölését kiegészítheti kötet, köt., k. – vagy a latinos hagyományú p.-féle oldalszámjelöléssel szinkronban a vol., v. – jelölés, de ahol a címleírás integráns részét képezi, ezeket a kiegészítő jelöléseket mindig elhagyják.

6. Azokban az esetekben, amikor egy többkötetes mű alcíme kötetenként változik, a kötetszám jelölése a címközlés elengedhetetlen része, jelölésmódja és szedése a fentieknek megfelelően ez esetben is változatos lehet:

Napóleon élete VIII.: Szent Ilona szigetén.
Napóleon élete. 8. köt. Szent Ilona szigetén. stb.

Ugyancsak ismert az analitikus megoldás ezekre az esetekre (és bármely olyan esetre, amikor a címleírás bármely eleme – közreműködő, kiadó, évszám stb. – kötetenként változó):

Napóleon élete. Főszerk. Kassai Huba. Gondolat–Magvető, Budapest, 1984–1988.
- 7. köt. A száz nap. Szerk. Kassai Huba. Gondolat, Budapest, 1987.
- 8. köt. Szent Ilona szigetén. Szerk. Forray Mátyás. Magvető, Budapest, 1988.

Vita:Kötetszám szerk.

Jómagam azt a gyakorlatot szoktam követni, amely a cím részének tekinti, s kurzívan szedi a kötetszámokat, így az olyan csúnyaságok elkerülhetőek, mint a 6. pont második példája. Egyetlen gondom ezekben az esetekben az szokott lenni, hogy ha egy többkötetes műnek végig ugyanaz az alcíme is, hol jelölendő a kötetszám? Ez így kicsit hülyén néz ki, hiszen az alcímhez rendelt információnak hat:

Ferkópáter: Egy szélhámos kalandjai I–II.

Lehet, hogy így jobb volna, de bizonytalan vagyok:

Ferkópáter I–II.: Egy szélhámos kalandjai.

Sajnos az ilyen finomságokra tudomásom szerint egyetlenegy szerkesztőségi szabvány sem terjed ki. Pasztilla 2010. június 19., 15:26 (CEST)

4. KIADÁSJELZÉS

5. KÖZREMŰKÖDŐK

1. A közreműködők felsorolása az esetek döntő többségében a cím és a kiadási adatok között található. Egyes szerkesztők gyakorlatában, gyűjteményes kötetek esetében bizonyos tekintetben rendhagyó a főszerkesztő(k) vagy szerkesztő(k) kezelése, amennyiben ezek a szerző helyére, azaz a címleírás elejére kerülhetnek a szükséges jelölésekkel (főszerk., szerk.). Ha azonban van a könyvnek szerzője, a szerkesztők, szöveggondozók stb. ugyanabban a szerkesztői gyakorlatban már a közreműködők felsorolásában kapnak helyet. Lásd ehhez a fenti 1/9–10. pontot.

2. A szerzőségi közlésre vonatkozó követelmények itt is meghatározóak: az eredeti névforma és névsorrend követése stb.

3. A közreműködői minőség általában rövidített formában (főszerk., szerk., összeáll., uszó, ill., ford. stb.) vezeti be a közreműködő nevét.

4. A közreműködői minőség jelölésekor a címnegyedíven található információk átvétele elvárható, azaz ha sajtó alá rendezte szerepel a könyvben, nem illik szerk. jelölést alkalmazni a címleírásban sem. Ez a szempont természetesen az ésszerűség határain belül alkalmazandó, azaz például ha a címnegyedben magyarra ültette megjegyzéssel szerepel a fordító neve, használható a ford. jelölés.

5. Idegen nyelvű könyvek esetében is ragaszkodni kell a közreműködői minőség nyelvi jelöléséhez (ed., réd., Hrsg., toim. stb.).

6. A közreműködők felsorolása többnyire ponttal lezárt, külön szerkezeti egységet alkot a címleírásban.

7. Több közreműködő esetén többnyire vesszővel, ritkán et (&) jellel vagy és kötőszóval tagolják el egymástól a neveket. Elszórtan lehet találkozni egy harmadik írásjel, a pontosvessző használatával is, amelynek szerepe az egyes közreműködői csoportok elválasztása:

Szerk. Terczely Péter, Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó. — esetleg:
Szerk. Terczely Péter és Fentős Károly; ill. Szirmay Ottó.

Találkozni ennek ellentétes felfogásával is, amikor minden egyes közreműködői csoport ponttallezárt egységet alkot (lásd Gyurgyák)

Vita:Közreműködők szerk.

Először is, ahogy a szerzőknél említém, azt gondolom, hogy ha megállapítjuk: a főszerkesztő és a szerkesztő a közreműködők közé számít, a szabály következetes betartásával nem adódhat ez alól felmentés, és ezeket az urakat (szerk.) jelöléssel nem tesszük a szerzőségi közlés helyére. Továbbra is szabadságunkban áll persze a szerkesztő nevével kialakítani a hivatkozási kulcsunkat:

Sadaida 2003: A látás biofizikai alapjai. Szerk. Sadaida László.

Emellett az egyszerű felsorolás híve vagyok (Szerk. X. Y., ford. Z. A., ill. B. C.), bár határozottan vonzó megoldásnak tartom a 7-es pontban szereplő pontosvesszős analitikus megoldást is (Szerk. X. Y., Y. X.; ford. Z. A.; ill. B. C.). Pasztilla 2010. június 19., 15:33 (CEST)

6. KIADÓ, MEGJELENÉS HELYE ÉS ÉVE

7. ÖSSZTERJEDELEM

8. SOROZATCÍM ÉS SOROZATSZÁM

9. ISBN

10. URL

Részdokumentumok

Gyűjteményes kötetek tanulmányai, folyóiratcikkek stb.

Egyéb dokumentumok

Kéziratok, disszertációk stb.

Wikielőzmények

Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív54#A források bevett formázása: Néhány megjegyzés a cite-sablonok kapcsán 2009 márciusából, köztük érdekes momentum a tagelemzáró pont kikerülhetetlenségéről.
Sablon:Könyv, avagy szabványosítsuk a hivatkozásokat
Szerkesztő:Raziel/Forráshivatkozások illetve ennek a vitalapja
Ref sablon

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Bennó/Címleírás&oldid=7864722”