„Omlás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a +NUTS
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor: 2. sor:
| román név= Amnaş
| román név= Amnaş
| magyar név= Omlás
| magyar név= Omlás
| német név= Hamlesch
| kép= Amnas.jpg
| kép= Amnas.jpg
| képaláírás= A falu főutcája
| képaláírás= A falu főutcája

A lap 2010. június 13., 11:41-kori változata

Omlás (Amnaş, Hamlesch)
A falu főutcája
A falu főutcája
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
Rangfalu
KözségközpontSzelistye város
Irányítószám557227
Körzethívószám0269
SIRUTA-kód145523
Népesség
Népesség378 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1
Földrajzi adatok
Tszf. magasság397 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 50′ 45″, k. h. 23° 53′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 50′ 45″, k. h. 23° 53′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Omlás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Omlás, románul Amnaş, németül Hamlesch falu Romániában, Szeben megyében, közigazgatásilag Szelistye része.

Fekvése

Az 1-es úttól északra, Szászsebes és Nagyszeben között az Ecsellői-patak mellett fekszik. Távolsága Szelistyétől 7 km, Nagyszebentől 28 km.[1]

Története

Első említése 1309-ből való. A hajdan többségében szász falu a középkorban az úgynevezett omlási hűbérbirtok része volt és valószínűleg központi szerepe volt. 1383-ban Mária királynő az omlási húbérbirtokot Goblinus gyulafehérvári püspöknek és testvéreinek adományozta.[2] Az omlási hűbérbirtok a 14. és 15. században a havasalföldi fejedelmek, többek között Öreg Mircse birtokában volt. A 15. századtól kezdve Omlás ismét az erdélyi szász közigazgatás része lett. 1631-ben a falut tűzvész pusztította, 1707-ben a kurucok dúlták fel.[1]

Lakossága

A trianoni békeszerződés előtt Szeben vármegye szerdahelyi járásához tartozott. Míg 1910-ben 1695 lakosából 1316 német és 396 román volt, 1992-re már csak 389 lakosa maradt, ebből 241 román és 122 német.

Látnivalók

  • Evangélikus csarnoktemploma a 15. század második felében épült.[1] Ebből ma már csak a nyugati oldalon maradt meg a várfal egy darabja. Magát a templomot 1897-98-ban újromán stílusban újjáépítették, ekkor kapta a kazettás mennyezetet is.[1] Az 1940-es földrengés okozta károkat követően az építményt 1942-ben megerősítették.[1]

Források

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Amnaş című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.