„Prométheusz (titán)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: sq:Prometheu |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
*[http://www.szoborlap.hu/64_prometheusz_szobor_szekszard_varga_imre_1978.html Prométheusz szobor Szekszárdon] |
*[http://www.szoborlap.hu/64_prometheusz_szobor_szekszard_varga_imre_1978.html Prométheusz szobor Szekszárdon] |
||
*[http://www.zoltandemmeworks.net/page4temp4.html Prométheusz a filmvásznon] |
|||
==Forrás== |
==Forrás== |
A lap 2010. április 30., 18:36-kori változata
Prométheusz (ógörögül Προμηθεύς, „előrelátó”) a görög mitológia egyik alakja, egy titán, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek.
Története
Prométheusz Iapetosz és Klüméné fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz (későbbi mítoszok szerint Apollón) szekeréről, és egy édeskömény-ágban (ami lassan ég) sikerült levinnie a földre.
Hogy Zeuszt kiengesztelje, Prométheusz azt mondta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prométheusz újra kicselezte őket: két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá, míg a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz azt a tálat választotta, amelyikről azt hitte, a zsír van rajta. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug istennek is.
Hogy további bosszút álljon, Zeusz megteremtette az emberiségnek Pandórát, az első asszonyt, aki az összes bajt rászabadította az emberiségre. Magát Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Héraklész, miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prométheuszt. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prométheusz megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Héraklésznak, aki Zeusz fia volt. Prométheusz visszatérhetett az Olümposzra, bár magával kellett hurcolnia a sziklát, amihez hozzáláncolták.
Prométheuszt a tűz elhozatala és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció atyjának tekintették. Elképzelhető, hogy kultusza még a Római Birodalom idején is létezett.
Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után.
Alakja a művészetben
- Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
- Ludwig van Beethoven, Die Geschöpfe des Prometheus, op. 43
- Johann Wolfgang von Goethe költeménye
- Lord Byron költeménye
- Percy Bysshe Shelley költeménye
- Liszt Ferenc szimfonikus költeménye no. 5
- Gabriel Fauré operája, 1900.
- Alexander Scriabin szimfonikus költeménye op. 60 (1910).
- Carl Orff operája, 1968.
Külső hivatkozások
Forrás
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. On-line elérés
- Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973