„Kettőshangzó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: sh:Diftong |
a Bot: következő hozzáadása: li:Diftong; kozmetikai változtatások |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Kettőshangzó'''nak, '''kettős magánhangzónak''' vagy '''diftongus'''nak nevezzük két [[magánhangzó]] elemeire bonthatatlan, egy [[szótag]]ban kiejtett kapcsolatát. A kiejtés szempontjából megkülönböztetünk valódi kettőshangzókat, illetve írásban egy hangot jelölő magánhangzó-kapcsolatokat. A kettőshangzók elemeire írásban sem bonthatók. A kettőshangzó ellentétje a [[hangrés]] ''(hiátus)'', vagyis amikor két egymás melletti magánhangzó két különböző szótaghoz tartozik. |
'''Kettőshangzó'''nak, '''kettős magánhangzónak''' vagy '''diftongus'''nak nevezzük két [[magánhangzó]] elemeire bonthatatlan, egy [[szótag]]ban kiejtett kapcsolatát. A kiejtés szempontjából megkülönböztetünk valódi kettőshangzókat, illetve írásban egy hangot jelölő magánhangzó-kapcsolatokat. A kettőshangzók elemeire írásban sem bonthatók. A kettőshangzó ellentétje a [[hangrés]] ''(hiátus)'', vagyis amikor két egymás melletti magánhangzó két különböző szótaghoz tartozik. |
||
==A valódi kettőshangzók== |
== A valódi kettőshangzók == |
||
A valódi kettőshangzók mindig egy igen röviden ejtett zártabb magánhangzóból (ún. ''félhangzó'', a leggyakrabban [j] vagy [w]), valamint egy valódi szótagalkotó nyíltabb magánhangzóból állnak. A diftongust alkotó magánhangzók sorrendje szerint megkülönböztetünk emelkedő, illetve ereszkedő kettőshangzót. Az emelkedő kettőshangzóban a félhangzót alkotó zártabb magánhangzó áll az első helyen, majd a szótagot alkotó nyíltabb magánhangzó; az ereszkedő kettőshangzó esetében a sorrend fordított. |
A valódi kettőshangzók mindig egy igen röviden ejtett zártabb magánhangzóból (ún. ''félhangzó'', a leggyakrabban [j] vagy [w]), valamint egy valódi szótagalkotó nyíltabb magánhangzóból állnak. A diftongust alkotó magánhangzók sorrendje szerint megkülönböztetünk emelkedő, illetve ereszkedő kettőshangzót. Az emelkedő kettőshangzóban a félhangzót alkotó zártabb magánhangzó áll az első helyen, majd a szótagot alkotó nyíltabb magánhangzó; az ereszkedő kettőshangzó esetében a sorrend fordított. |
||
*Emelkedő kettőshangzók például: ''ea, ia, ie, ua, ue, uo'' stb. |
*Emelkedő kettőshangzók például: ''ea, ia, ie, ua, ue, uo'' stb. |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
A kettőshangzók sok [[indoeurópai nyelv]]re jellemzőek (mint a [[germán nyelvek]], a [[Latin nyelv|latin]] és az [[újlatin nyelvek]], vagy az [[Görög nyelv|ógörög]]), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például [[Finn nyelv|finn]]). A [[Magyar nyelv|magyarban]] eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az ''au'' és ''eu'' fordul elő ebben a minőségben, néhány görög–latin eredetű szavunkban ''(autó, Európa)''. |
A kettőshangzók sok [[indoeurópai nyelv]]re jellemzőek (mint a [[germán nyelvek]], a [[Latin nyelv|latin]] és az [[újlatin nyelvek]], vagy az [[Görög nyelv|ógörög]]), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például [[Finn nyelv|finn]]). A [[Magyar nyelv|magyarban]] eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az ''au'' és ''eu'' fordul elő ebben a minőségben, néhány görög–latin eredetű szavunkban ''(autó, Európa)''. |
||
==A történeti kettőshangzók== |
== A történeti kettőshangzók == |
||
Hagyományosan szintén kettőshangzónak szokás hívni az írásban egy hangot jelölő magánhangzó-csoportokat. Ezek e jellemzőjük miatt írásban elválaszthatatlanok, ugyanakkor valójában nem kettőshangzók, mivel a kiejtésben egyetlen hangként valósulnak meg. Mindazonáltal ezek a diftongusok a legtöbb esetben nyelvtörténetileg valódi kettőshangzók voltak valamikor, amit az írásképük is tükröz. A latin nyelvben például az ''ae'' és ''oe'' csoportokat a modern kiejtés szerint ''e''-nek illetve rövid ''é''-nek olvassuk, amelyek már a kései latin kiejtést tükrözik, pedig – a restituált kiejtés szerint – egykor valódi kettőshangzókat ''(ai, oi)'' jelöltek. |
Hagyományosan szintén kettőshangzónak szokás hívni az írásban egy hangot jelölő magánhangzó-csoportokat. Ezek e jellemzőjük miatt írásban elválaszthatatlanok, ugyanakkor valójában nem kettőshangzók, mivel a kiejtésben egyetlen hangként valósulnak meg. Mindazonáltal ezek a diftongusok a legtöbb esetben nyelvtörténetileg valódi kettőshangzók voltak valamikor, amit az írásképük is tükröz. A latin nyelvben például az ''ae'' és ''oe'' csoportokat a modern kiejtés szerint ''e''-nek illetve rövid ''é''-nek olvassuk, amelyek már a kései latin kiejtést tükrözik, pedig – a restituált kiejtés szerint – egykor valódi kettőshangzókat ''(ai, oi)'' jelöltek. |
||
==A hármashangzó (triftongus)== |
== A hármashangzó (triftongus) == |
||
Bizonyos nyelvekben '''hármashangzók''' vagy ''triftongusok'' is előfordulnak. Ezek a kettőshangzókhoz hasonló magánhangzó-kapcsolatok, tőlük mindössze annyiban térnek el, hogy képzésükben három magánhangzó – két zártabb (félhangzó) és egy szótagalkotó, ún. ''központi magánhangzó'' – vesz részt egy szótagot alkotva. Hármashangzót találunk például az ''Urug<u>uay</u>'' szóban, ahol a v-szerűen ejtett ''u'' és a j-nek ejtett ''y'' félhangzók, a szótagalkotó központi magánhangzó pedig az ''a''. |
Bizonyos nyelvekben '''hármashangzók''' vagy ''triftongusok'' is előfordulnak. Ezek a kettőshangzókhoz hasonló magánhangzó-kapcsolatok, tőlük mindössze annyiban térnek el, hogy képzésükben három magánhangzó – két zártabb (félhangzó) és egy szótagalkotó, ún. ''központi magánhangzó'' – vesz részt egy szótagot alkotva. Hármashangzót találunk például az ''Urug<u>uay</u>'' szóban, ahol a v-szerűen ejtett ''u'' és a j-nek ejtett ''y'' félhangzók, a szótagalkotó központi magánhangzó pedig az ''a''. |
||
==Források== |
== Források == |
||
{{VNY}} |
{{VNY}} |
||
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=diptongo Diptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]] |
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=diptongo Diptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]] |
||
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=triptongo Triptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]] |
*[http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=triptongo Triptongo] – [[Diccionario de la lengua española|DRAE]] |
||
==Lásd még== |
== Lásd még == |
||
*[[Digráf|Kettősbetű]] (a kiejtéstől függetlenül két ''betűjegy'' együttese) |
*[[Digráf|Kettősbetű]] (a kiejtéstől függetlenül két ''betűjegy'' együttese) |
||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Fonetika]] |
[[Kategória:Fonetika]] |
||
| ⚫ | |||
[[en:Diphthong]] |
[[en:Diphthong]] |
||
| 45. sor: | 44. sor: | ||
[[it:Dittongo]] |
[[it:Dittongo]] |
||
[[ja:二重母音]] |
[[ja:二重母音]] |
||
[[li:Diftong]] |
|||
[[nds:Tweeklang]] |
[[nds:Tweeklang]] |
||
[[nds-nl:Tweeklaank]] |
[[nds-nl:Tweeklaank]] |
||
A lap 2009. június 7., 22:23-kori változata
Kettőshangzónak, kettős magánhangzónak vagy diftongusnak nevezzük két magánhangzó elemeire bonthatatlan, egy szótagban kiejtett kapcsolatát. A kiejtés szempontjából megkülönböztetünk valódi kettőshangzókat, illetve írásban egy hangot jelölő magánhangzó-kapcsolatokat. A kettőshangzók elemeire írásban sem bonthatók. A kettőshangzó ellentétje a hangrés (hiátus), vagyis amikor két egymás melletti magánhangzó két különböző szótaghoz tartozik.
A valódi kettőshangzók
A valódi kettőshangzók mindig egy igen röviden ejtett zártabb magánhangzóból (ún. félhangzó, a leggyakrabban [j] vagy [w]), valamint egy valódi szótagalkotó nyíltabb magánhangzóból állnak. A diftongust alkotó magánhangzók sorrendje szerint megkülönböztetünk emelkedő, illetve ereszkedő kettőshangzót. Az emelkedő kettőshangzóban a félhangzót alkotó zártabb magánhangzó áll az első helyen, majd a szótagot alkotó nyíltabb magánhangzó; az ereszkedő kettőshangzó esetében a sorrend fordított.
- Emelkedő kettőshangzók például: ea, ia, ie, ua, ue, uo stb.
- Ereszkedő kettőshangzókra példa: ae, ai, au, ei, eu, oi stb.
A kettőshangzók sok indoeurópai nyelvre jellemzőek (mint a germán nyelvek, a latin és az újlatin nyelvek, vagy az ógörög), de számos más nyelvben is előfordulhatnak (például finn). A magyarban eredetileg nincsenek kettőshangzók, csupán az au és eu fordul elő ebben a minőségben, néhány görög–latin eredetű szavunkban (autó, Európa).
A történeti kettőshangzók
Hagyományosan szintén kettőshangzónak szokás hívni az írásban egy hangot jelölő magánhangzó-csoportokat. Ezek e jellemzőjük miatt írásban elválaszthatatlanok, ugyanakkor valójában nem kettőshangzók, mivel a kiejtésben egyetlen hangként valósulnak meg. Mindazonáltal ezek a diftongusok a legtöbb esetben nyelvtörténetileg valódi kettőshangzók voltak valamikor, amit az írásképük is tükröz. A latin nyelvben például az ae és oe csoportokat a modern kiejtés szerint e-nek illetve rövid é-nek olvassuk, amelyek már a kései latin kiejtést tükrözik, pedig – a restituált kiejtés szerint – egykor valódi kettőshangzókat (ai, oi) jelöltek.
A hármashangzó (triftongus)
Bizonyos nyelvekben hármashangzók vagy triftongusok is előfordulnak. Ezek a kettőshangzókhoz hasonló magánhangzó-kapcsolatok, tőlük mindössze annyiban térnek el, hogy képzésükben három magánhangzó – két zártabb (félhangzó) és egy szótagalkotó, ún. központi magánhangzó – vesz részt egy szótagot alkotva. Hármashangzót találunk például az Uruguay szóban, ahol a v-szerűen ejtett u és a j-nek ejtett y félhangzók, a szótagalkotó központi magánhangzó pedig az a.
Források
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973
- Diptongo – DRAE
- Triptongo – DRAE
Lásd még
- Kettősbetű (a kiejtéstől függetlenül két betűjegy együttese)