„Ligatúra” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2009. március 3., 07:48-kori változata

Ez a szócikk tipográfiai jelentésről szól. Hasonló címmel lásd még: Ligatúra (egyértelműsítő lap).

ß, ſt, fi, ſſ ligatúrák egy régi magyar szövegben

A ligatúra, magyarul ikerbetű nyomdászati szakkifejezés.

Két vagy több betű egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az ősnyomtatványokban volt gyakori. A középkori írásgyakorlatban – körülbelül az 5-8. században, a karoling írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a kódexmásolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy munkát takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A 15-16. századi nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: Gutenberg 42 soros Bibliájában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.

A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több antikvánál ligatúraként jelennek meg az ff, fi, fj és fl betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az fi, fj kapcsolatokban az f az i vagy j pontját.

A francia és latin szedéshez gyakran ligatúrának öntik az ae, oe, AE, OE betűket. Egyes betűtípusokban (például fraktur) kiemelkedően sok ligatúra fordul elő.

Unicode

A Unicode számos ligatúrát definiál, azonban ezek használata ellenjavallt. A szabványba felvett ligatúrák többsége is csak a Unicode előtt már meglévő karakterkódolásokkal való kompatibilitást szolgálja, és a Unicode jelenlegi álláspontja szerint további ligatúrák nem is fognak helyet kapni a szabványban^[1]. Az ezzel kapcsolatos viták rendre újra és újra fellángolnak^[2].

Betűkapcsolat	Ligatúra	Unicode
Et	&	U+0026
ſz, ſſ, ss	ß	U+00DF
AE, ae	Æ, æ	U+00E6, U+00C6
OE, oe	Œ, œ	U+0152, U+0153
ue	ᵫ	U+1D6B
ff	ﬀ	U+FB00
fi	ﬁ	U+FB01
fl	ﬂ	U+FB02
ffi	ﬃ	U+FB03
ffl	ﬄ	U+FB04
ſt	ﬅ	U+FB05
st	ﬆ	U+FB06
IJ, ij	Ĳ, ĳ	U+0132, U+0133

A Unicode ligatúrák listája

A Unicode érvei

A ligatúrák megjelenítése nem a kódtábla, hanem a betűtípus feladata. Míg egyes betűkapcsolatok egy bizonyos betűtípusban lecserélhetők egy külön szimbólumra, addig ezt egy másik betűtípusban már nem biztos, hogy meg lehet tenni. A fix széles betűtípusokban például tipikusan értelmetlen ligatúrákat használni.
A Unicode nem szimbólumok, hanem karakterek gyűjteménye, így betűkapcsolatoknak nincs benne helye.
Ha a szövegben külön kóddal helyettesítünk egyes betűkapcsolatokat, nem lehet többé keresni az eredeti szövegre azokon a helyeken, amiket érint a csere.
Egy szövegszerkesztő vagy szöveget megjelenítő alkalmazás (például webböngésző) a megjelenítendő szöveg nyelvétől függően eldöntheti, hogy a szövegben milyen betűkapcsolatokat vonjon össze ligatúrává (például latinban az „ae” összevonható, magyarban nem). A bizonytalan esetekre a Unicode biztosít két vezérlőkaraktert a ligatúrák kezelésére: A ZWJ (Zero Width Joiner, nulla szélességű összekapcsoló: U+200D) és a ZWNJ (Zero Width Non-Joiner, nulla szélességű össze nem kapcsoló: U+200C) karaktereket. Ezek nem láthatók – erre utal a nulla szélesség –, azonban két látható karakter közé téve őket szabályozhatjuk, hogy a jelölt helyen a betűk összevonva jelenjenek-e meg (ha ez a használt betűtípussal lehetséges) vagy ne.

Ellenérvek

A ligatúrák kezelése általában nem a szöveg írójának, hanem a tipográfusnak a feladata. Egy nyomtatott kiadvány esetén már nincs szükség szerkesztésre vagy keresésre a szövegben, ezért nem okoz zavart, ha a ligatúrák önálló szimbólumokként lettek kódolva.
Keresni egy ligatúrákat külön szimbólumként (karakterkódként) tartalmazó szövegben nem nehéz feladat. Egyszerűbb, mint például szavakat ábécébe rendezni egy adott nyelv helyesírása szerint.
A mai szövegszerkesztők, webböngészők stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, amelyek nem használnak ligatúrákat.
A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat^[3], vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode Private Use Area elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (például „ct”, „fj” „tt”, stb.)^[4]. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavallt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.

Lásd még

Jegyzetek

Források

Magyar Nagylexikon, 12. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001
Nyomdászati Encziklopédia, szerk.: Pusztai Ferencz, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1902
Nyomdászati lexikon, szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László, Biró Miklós kiadása, Budapest, 1936
A Pallas Nagy Lexikona
Tevan Andor: A könyv évezredes útja (3. kiadás), Gondolat, Budapest, 1984
Új Magyar Lexikon, 4. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962

[1] Unicode FAQ - Ligatures, Digraphs and Presentation Forms

[2] Unicode Mail Archive about ligatures

[3] Macros for the F-ligatures

[4] The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures

[1]

[2]

[3]

[4]

@@ 4. sor: / 4. sor: @@
 A '''ligatúra''', magyarul ''ikerbetű'' nyomdászati szakkifejezés.
-Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[Munka (közgazdaság)|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliá]]jában 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
+Két vagy több [[betű]] egybeírását, összekapcsolását, egyesítését jelenti, különösen régi kéziratokban és az [[ősnyomtatvány]]okban volt gyakori. A [[középkor]]i [[írás]]gyakorlatban – körülbelül az [[5. század|5]]-[[8. század]]ban, a [[karoling]] írásreform előtt – jellemző volt, hogy folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül minél több betűt írtak le, még ha ez a betűk torzulásával vagy helyzetük megváltozásával járt is. Így a [[kódex]]másolók is nagyon sok rövidítést, betűösszevonást használtak, egyrészt, hogy [[Munka (közgazdaság)|munkát]] takarítsanak meg, másrészt, hogy a sorokat megfelelően ki tudják tölteni. A [[15. század|15]]-[[16. század]]i nyomdák gyakran használtak ligatúrákat: [[Johannes Gutenberg|Gutenberg]] 42 soros [[Biblia|Bibliájában]] 290 betűjel fordult elő, ezek nagy része ligatúra volt. A ligatúrákat kétféleképpen hozták létre: a betűket egymásba tolták vagy ívvel kötötték össze.
-A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több [[antikva|antikvá]]nál ligatúraként jelennek meg az ''ff'', ''fi'', ''fj'' és ''fl'' betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az ''fi'', ''fj'' kapcsolatokban az f az i vagy j pontját.
+A nyomdászatban két vagy több, egymásba kapcsolódó rajzú, egy testre öntött nyomdabetűt nevezünk ligatúrának. Több [[antikva|antikvánál]] ligatúraként jelennek meg az ''ff'', ''fi'', ''fj'' és ''fl'' betűpárok, mert ezekben a betűkapcsolatokban a második betű veszélyeztetné az f felső kanyarulatát, illetve az ''fi'', ''fj'' kapcsolatokban az f az i vagy j pontját.
 A francia és latin szedéshez gyakran ligatúrának öntik az ''ae'', ''oe'', ''AE'', ''OE'' betűket. Egyes [[betűtípus]]okban (például [[fraktur]]) kiemelkedően sok ligatúra fordul elő.
@@ 59. sor: / 59. sor: @@
 :* A ligatúrák kezelése általában nem a szöveg írójának, hanem a tipográfusnak a feladata. Egy nyomtatott kiadvány esetén már nincs szükség szerkesztésre vagy keresésre a szövegben, ezért nem okoz zavart, ha a ligatúrák önálló szimbólumokként lettek kódolva.
 :* Keresni egy ligatúrákat külön szimbólumként (karakterkódként) tartalmazó szövegben nem nehéz feladat. Egyszerűbb, mint például szavakat ábécébe rendezni egy adott nyelv helyesírása szerint.
-:* A mai szövegszerkesztők, webböngészők, stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, amelyek nem használnak ligatúrákat.
+:* A mai szövegszerkesztők, webböngészők stb. többsége még mindig nem kezeli a ligatúrákat és figyelmen kívül hagyják a ZWJ-ZWNJ vezérlőkaraktereket. Sok rendszeren ma is olyan betűtípusok a legelterjedtebbek, amelyek nem használnak ligatúrákat.
-:* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (például „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavalt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.
+:* A nagyfokú nemtámogatottság következménye gyakran éppen az, hogy az ellenjavallt megoldások terjednek: makrók, amik a Unicode-ban meglévő pár ligatúrára cserélik le a felismert betűkapcsolatokat<ref>[http://www.hughwhitehouse.com/WLIG.htm Macros for the F-ligatures]</ref>, vagy olyan betűtípusok jelennek meg, amik a Unicode ''Private Use Area'' elnevezésű fenntartott helyeit használják a Unicode-ban eredetileg nem szereplő ligatúrákhoz (például „ct”, „fj” „tt”, stb.)<ref>[http://www.users.globalnet.co.uk/~ngo/golden.htm The golden ligatures collection of Private Use Area code points for ligatures]</ref>. Ez utóbbi megoldás különösen ellenjavallt, hiszen a betűtípus cseréje olvashatatlanná teheti a szöveget, azonban a tipográfusnak gyakran nincs más lehetősége, ha az általa használt rendszer képes ugyan megjeleníteni a Unicode karaktereket, de nem alkalmazza a Unicode által javasolt megoldásokat a ligatúrák kezelésére.
+==Lásd még==
+* [[Digráf]]
+* [[Szigla]]
+* [[Tipográfia]]
+* [[Betűkép]]
+== Jegyzetek ==
+<references/>
 ==Források==
@@ 69. sor: / 78. sor: @@
 *Tevan Andor:  [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/muvtort/tevan/tevan.mek A könyv évezredes útja] (3. kiadás), Gondolat, Budapest, [[1984]]
 *Új Magyar Lexikon, 4. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, [[1962]]
-{{hivatk}}
-<references/>
-==Lásd még==
-* [[Digráf]]
-* [[Szigla]]
-* [[Tipográfia]]
-* [[Betűkép]]
 [[Kategória:Tipográfia]]