Fűzfafélék

Fűzfafélék
Szomorúfűz
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida) Rend: Malpighiales Család: Fűzfafélék (Salicaceae) Mirb.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fűzfafélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fűzfafélék témájú médiaállományokat és Fűzfafélék témájú kategóriát.

Jegenyenyárfasor (Dél-Hollandia, Hazerswoude)

A fűzfafélék (Salicaceae) a legújabb rendszerezések szerint a Malpighiales rendbe tartozó növénycsalád. A korábbi rendszerek a fűzvirágúak (Salicales) rendjébe osztották, annak egyetlen családjaként. A fűzeken és nyárakon kívül főleg trópusi génuszok tartoznak ide.

Elterjedésük, élőhelyük

Az északi flórabirodalom mérsékelt övi és szubarktikus tájainak növényei. Általában nedves, nyirkos termőhelyeken – láp- és ligeterdőkben, mocsarakban nőnek. Gyakran pionír növények.

Jellemzők

Szórt levélállású, kétlaki, lombhullató fák vagy cserjék. Leveleik egyszerűek, tagolatlanok. Pálhaleveleik korán lehullanak. Lombfakadás előtt nyíló barkavirágzataikban a virágok leegyszerűsödtek, csupaszok. A hímivarú virágban 2—30 porzószál nő. A felső állású, egyrekeszű magház egy termőlevélből fejlődik. A termés sokmagvú tok; a magvakat szőrüstök burkolja.

Felhasználásuk

Jellegzetes kémiai anyagaik a fenol-heterozidok (mint például a szalicin és a populin). Ezek egyrészt védik őket a növényevő és a fitopatogén szervezetektől, másrészt a rájuk specializálódott fogyasztóknak figyelmét felkeltő jelzőanyagok. A népi gyógyászatban főzetüket régóta használják gyulladások és láz csillapítására.

Rendszertani felosztásuk

A Salicaceae család a Cronquist-rendszerben még saját rendbe, a Salicales-be tartozott, mindössze három nemzetséggel (Salix, Populus és Chosenia), az APG-rendszer azonban a Malpighiales rendbe sorolja, jóval több génusszal (a Chosenia most a Salix alnemzetsége).

A családot 56 nemzetségre bontják (ezek közül Magyarországon a névadó fűz és a nyár jelentős):

• Abatia,
• Aphaerema,
• Azara,
• Banara,
• Bartholomaea,
• Bembicia,
• Bennettiodendron,
• Bivinia,
• Byrsanthus,
• Calantica,
• Carrierea,
• Casearia,
• Dissomeria,
• Dovyalis,
• Euceraea,
• Flacourtia,
• Gerrardina,
• Hasseltia,
• Hasseltiopsis,
• Hecatostemon,
• Hemiscolopia,
• Homalium,
• Idesia,
• Itoa,
• Laetia,
• Lasiochlamys,
• Ludia,
• Lunania,
• Macrohasseltia,
• Mocquerysia,
• Neopringlea,
• Neoptychocarpus,
• Olmediella,
• Oncoba,
• Ophiobotrys,
• Osmelia,
• Phyllobotryon,
• Phylloclinium,
• Pineda,
• Pleuranthodendron,
• Poliothyrsis,
• nyárfa (Populus),
• Priamosia,
• Prockia,
• Pseudoscolopia,
• Pseudosmelia,
• Ryania,
• fűzfa (Salix),
• Samyda,
• Scolopia,
• Scyphostegia,
• Tetrathylacium,
• Tisonia,
• Trimeria,
• Xylosma,
• Zuelania.

Külső hivatkozások

• 45. A fűzvirágúak rendje - Salicales

Források

• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár