Egyiptom művészete

Az első nagy történelmi kultúrák i.e. mintegy 3000 évvel jöttek lére, a közel-és távol keleti nagy folyók völgyében, mint például a Tigris, az Eufrátesz, és a Nílus.

Ekhnaton szobra

A Nílus középső és alsó folyásának termékeny völgyében i.e. 3200 körül megalakult az egységes egyiptomi állam, a fáraó uralkodott, írása a hieroglif (képírás) volt, és virágzott a művészet, ami a halottkultuszt szolgálta. Egyiptom több 1000 éves kultúráját csak azóta tudjuk a maga teljességében értékelni, mióta a hieroglifákat 1822-ben sikerült megfejteni. Addig kizárólag a római, görög ókort tekintették az európai kultúra bölcsőjének. Az egyiptomiak többistenhitűek voltak, a fáraó az istenek közé tartozott, az ő túlvilági életével és a halotti kultusszal függött össze a művészet is.

A művészetben megvan az, ami a legnagyobb dolgok egyike, hogy pontosan a maga helyére kerüljön minden, mintha törvénynek engedelmeskedne. Ez a törvény, a stílus. Szavakkal megmagyarázni nehéz, de meglátni annál könnyebb. Az egyiptomi művész minden alkotásában harmónia és méltóság van. Ennek a stílusnak megvoltak a maga szigorú törvényei, melyeket a művész már fiatalon megtanult. Az ülő alak térdén nyugtassa kezeit, a festményen a férfiak sötétebb bőrűek legyenek, mint a nők. Hórusz sólyomnak, vagy sólyomfejjel, Anubiszt, a halált sakál képében. Fontos volt az is, hogy szépen írjonak, hieroglifáik vonalait pontosan, jól olvashatón véssék a kőbe. De ha a sok szabályt már tudták, senki sem kívánta tőlük, újat alkossanak. Sőt, valószínűleg azt a művészt becsülték a legtöbbre, akinek munkái legjobban hasonlítottak a régi alkotásokhoz. Ebből a felfogásból adódott, hogy 3000 év alatt alig változott művészetük. A témákat változtatták meg, de az előadás módja karaktere lényegileg ugyanaz maradt.

4.Amhotep, az új birodalom idején uralkodott. Nem hódolt a sok állatfejű istenségnek, egyedül Atont ismerte el, akit a Nap képében imádott. Istenéről Ekhnatonnak nevezete magát, és elköltözött El-Amarnába, egy új, közvetlenebb stílust alakított ki, amt már Tuthankamon halála után elktöröltek, visszaállították a régi vallást, bezárultak a külső világra nyíló ablakok. Az egyiptomiak valószínűleg azt hitték, örök életű lesz.

== Festészet, domborművek ==

A sírkamrák falát kőből faragott domborművek és festmények alkották. A domborművek is laposak, és festettek. Gyakran a napi életből vont jelenetekkel és munkaábrázolásokkal, hiszen a hitük szerint az élet nem szűnik meg a halál pillanatával. Festményekkel díszítették a múmiákat magukba záró fakoporsókat is (szarkofágok). két dimenziós, vagyis síkban történő ábrázolás jellemző festészetükre. Egy kompozíción belül az alakoknál a szembe és az oldalnézet (arc és láb) váltogatja egymást. A domborművek és a festmények főalakja naygobb, mint a mellékalakok. Az arc gyakran néz vadászjeleneteket és földművelést, és így meghosszabbítja a személyes boldogságot az örökkévalóságig.

Az egyiptomi művész mindent úgy mutat, hogy jellege érvényesüljön. A fejet profilba fordítják, a szem viszont előlnézetből van. A test felső részét, a vállakat, a mellet is előlről kell nézni, mert csak úgy látjuk, hogy kapcsolódnak a karok a törzshöz. Viszont a végtagok mozdulatát oldalnézetből mutatják. Ezért olyan furcsán laposak, elcsavarodottak az emberi alakok az egyiptomi ábrázolásokon. Ráadásul a láb külső vonalát nem szerették, vagy nem tudták megrajzolni, ezért belülről mutatják mindkettőt, az alakoknak vagy két ball vagy két jobb lába van. A művész megadott, ismert formákból alakít, majdnem úgy, mint a primitív művész, és éppen úgy, mint az, pontosan tudja a formák és a megoldás jelntését, tehát azt is kifejezi a munkájában.

Khnumhotep sírjában, Beni Hasszán mellett, a falfestmény jól szemlélteti, milyen volt a középbirodalomban egy magas rangú egyiptomi sírkamrájának fala. A kőbe véstt felírás pontosan tájékoztat arról, hogy ki volt, milyen kitüntetéseket szerzett élete során. A kép bal oldalán vadmadarakra vadászik, bumerángszerű eszközével, felesége Kheti, és szeretője Zsat kíséretében. Ott van az egyik fia is, aki egészen apró, mégis a Határok Felügyelőjének címét viseli. Lenn a frízen halászok láthatók, amint épp bevonják a hallal tömött hálót. Az ajtó felett kis Khnumhotep van, vízityúkokat fog hálójával. Mögötte a legidősebb fia, Nakht áll, és kincstárnoka, aki egyúttal a sírépítés felelős intézője is. Jobboldalt ismét őt magát látjuk, ismét őt magát látjuk, amint szigonnyal halászik. A művész, az hagyományokhoz híven felemeli a vizet, mert csak így mutatja meg a halakat. A festmény alján az emberek vízbe pottyant társukat halásszák ki. Az ajtó körül imádságokat olvashatunk, és azt, milyen napon kell az ételt, italt átadni a halottaknak.

Az egyiptomi festményen a legkisebb részlet sem véletlen, minden ott van, ahol lennei kell. A művész úgy rendezte el a teret, hogy a legkisebb változtatás az egészet felborítja. Mielőtt munkához fogtak, nagy négyzethálót rajzoltak a falra, és elosztották a formákat az egyenes vonal mentén. Az élő formákat hihetetlenül pontosan megfigyelték. A halak, madarak ábrázolása olyan, hogy majdnem mindenki megállapíthatja, hogy milyen fajta.

Ekhnaton idején a képek, amik modernebbek voltak, megbotránkoztatták a népet. Nyoma sincs bennük a merev méltóságnak. Egyik képén kislányát emeli térdére, másikon a feleségével sétál a kertben, botjára támaszkodva. Utódja Tutankamon volt, a sírjában talált falfestmények stílusa is modern. Az egyik képen a fáraó kényelmesen ül székén, a konzervatív egyiptomi felfogás szerint valószínűleg botrányosan hanyagul, felesége, aki semmeivel sem kisebb nála, gyengéden megérinti a vállát, mintha éppen mondani készülne valamit, és Aton napisten, az égi aranygolyó tartja feléjük sugarait.

Szobrok

A szobrok egy-egy nagy kőtömbből készültek, és megőrizték a tömb körvonalait (kockaszobor). Itt a szigorú előnézet urakodott, statikusak, merevek, és arckifelyezés nékküli aklotások.

Zene

Az ókori Egyiptomban sok hangszer jelentős szerepet játszott. Ilyenek voltak az ütősök közül a csörgő és a szisztrum, a fúvósoknál a trombita és fuvola típusú hangszerek, a húros hagszerek közül pedig a hárfa, lant, citera, és a vízi (hidraulikus) orgona is.

== Építészet ==

Egyiptom gazdag volt kemény, súlyos kövekben, ami a belőle készített építményeknek tartósságot, szinte örökkévalóságot képez. Ez a művészet is a megalitikus emlékeket idézi, akár sírhelyekről, akár templomokról beszélünk. A nagy kőtömböket úgy rakták egymásra, hogy mértani alakzatokat képezzenek. Így jöttek létre a piramisok, az uralkodók halotti palotái, mint sírhelyek. Minél megasabbak voltak, annál nagyobb volt a fáraó. A templomok gerendázatát sok oszlop, támpillér támasztotta alá.

===Sírhelyek===

Luxor-templom

Az első egyiptomi kripta a masztaba, egy négyszög alapú, lejtős falú, lapos tetjű, több teremből álló padsír, mely hasonlít egy csonka gúlára. Ebből fejlődött ki a piramis. A sírok közül kiemelkedik Dzsószer fáraó piramisa, a Mempisz melletti Szakkarában, mely hat egymás fölé épülő masztabából áll.

A lépcsős piramisokból fejlődött ki a sima oldalú piramis. Ilyenek épültek a Gízai-övezetben, Kairó közelében. Az együttest Keopsz, Kephrén és Menkauré fáraók piramisa alkotja.

A közép-és újbirodalomj időszakában a sírokat szilklatömbökbe vájták. Így jött létre Théba közelében a híres Királyok völgye.

Templomok

Az újbirodalom az istenek templomait a Nílus jobb partján, Karnakban, Luxorban, és Edfuban emelte. A templomba vezető út általában két szfinkszsor, a bejárat előtt pedig két obeliszk áll. Ezek a templomok nagyok, több fedett és fedetlen helységből állnak, és egyenes vonalúak. Az oszlopok fejzetét stilizált növényi elemek, lótusz, papirusz és pálma jellemzi.