Hangszín

A hangszín a hang egyik fizikai jellemzője (a többi: hangmagasság, hangerő, hangérték). A hangszín miatt halljuk eltérő jellegűnek a más forrásból (különböző hangszerek, ill. emberi hangok) származó, azonos frekvenciájú hangokat. A hangszínt tehát a hangkeltésre használt eszköz tulajdonságai határozzák meg: a hangszer anyaga, formája, megszólaltatásának módja, az emberi hangképzőszervek anatómiai jellemzői, valamint az ún. részhangok száma és erőssége.

Utóbbiak megértéséhez tudnivaló, hogy egy hang hallatán (ill. egy rezgés hangként való felfogásakor) sohasem egyetlen hang "szól" ill. rezeg. Azt is mondhatjuk, hogy a természetben tiszta hangok nem, hanem csak ún. összetett hangok jönnek létre. Az összetett hang elemei az alaphang és a vele egyűtt rezgő felhangok. A legmélyebb, vagyis a legkisebb frekvenciájú rezgés, az alaphang. A többi, más frekvenciájú rezgés amplitúdója alakítja ki a végeredményként hallható hang karakterét, "színét". Minél "erősebbek" (nagyobb amplitúdójúak) az együtt rezgő felhangok, annál kevésbé lesz felfogható az alaphang.

Ezen jelenségek matematikai alapját a Fourier-sor illetve Fourier-transzformáció elmélete adja. Eszerint bármely periódikus jel felírható veégtelen sok szinusz jel összegeként. Ezek frekvenciája rendre az az alap periódus meghatározta frekvencia (alapharmónikus), illetve annak többszörösei (felharmónikusok).

Ha az alaphang már gyakorlatilag nem, vagy csak nagyon nehezen felismerhető, akkor ezen hangokat zajnak vagy zörejnek nevezzük. Ezeknek nincs zenei kifejezéssel megnevezhető hangmagasságuk.

Lásd még

• zenei hang