Andrássy család (1649)

A nemes Andrássy család címeres nemeslevele 1649-ből

A nemes Andrássy család egy közel négyszázéves magyar középnemesi család. A 18. század második felétől központjuk a Zemplén megyei Tarcal mezőváros volt, ahol a család képviselői nagy hatást gyakoroltak a helyi politikai és gazdasági életre, így a tarcali helytörténet megkerülhetetlen alakjaiként tartják számon őket. Soraikból jómódú szőlőgazdák és a hitüket komolyan vevő református lelkészek kerültek ki. Házasságaik által számos környékbeli nemesi származású (pl. rétszentmiklósi Éless, bicskei és császári Komoróczy) és elismert (pl. Prágai, Nagy) családdal ápolnak rokoni kapcsolatot. A leszármazottak nagy része jelenleg is Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él.

Fontos megjegyezni, hogy a nemesi cím ellenére a család csupán névrokonságban áll az ország többi magas rangú Andrássy családjával, azonos vérségi eredet idáig még nem bizonyított a neves famíliák között.

Családtörténet

A vezetéknév etimológiai vizsgálatából megállapíthatjuk, hogy a család őse egy András nevű férfi volt. A tőle való leszármazásból alakult ki az András fia, vagyis az Andrásfi név, amiből az f hang s hanghoz való hasonulása által Andrássy lett.

A család első ismert képviselője Andrássy Gergely volt, aki a családi szájhagyomány szerint a harmincéves háború utolsó szakaszában való szerepvállalásával nyert saját és gyermekei számára nemesi rangot III. Ferdinánd magyar királytól, ám az oklevél nem rendelkezik narrációval, így az anekdota ezt igazoló korabeli iratok hiányában megerősítetlen maradt. Az uralkodó által kiadott, 1649. május 4-én keletkezett armálist a Sáros vármegyei nemesi közgyűlés 1650. január 12-én hirdette ki. A kihirdetés helye és a család helvét hitvallása valószínűvé teszi azt, hogy a família kibocsátóhelye a döntően evangélikus beállítottságú Sáros vármegye egyik református felekezeti szigete lehetett.

,,[...] hogy mi egyrészt néhány hívünknek ezen ügyben felségünk elé terjesztett alázatos kérése, másrészt pedig meggondolván és megfontolván hívünk – Andrássy Gergely hűségét és hű szolgálatait, melyeket ő elsősorban a magyar szentkorona országainak, majd felségünknek különböző helyeken és időkben hűségesen felmutatott és tanúsított, és a jövőben is felmutatni és tanúsítani ígért [...] tehát ugyanazt az Andrássy Gergelyt, és általa nejét: Kys Katalint, és fiait: Andrássy Mihályt és Pétert nem nemes helyzetükből és állapotukból, melyben eddig állítólag voltak [...] nemesi testületébe és sorába számláltatjuk, felvétetjük és bejegyeztetjük, beleegyezvén biztos lélekkel és határozott akaratunkkal megengedvén, hogy ők mostantól fogva a jövőben és minden elkövetkezendő időben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedélyekkel, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel [...] ők, mint örökösei és mindkét nembeli leszármazottaik használhassák, élvezhessék és azoknak örvendhessenek. [...] Igaz a kétségtelen nemességüknek jeléül ezen címert, illetve nemesi jelvényt [...] Andrássy Gergelynek és általa a fent említett nejének és fiainak, valamint az ők örököseinek és mindkét nembeli leszármazóiknak kegyesen adományozzuk [...]" (részlet az eredeti nemeslevél magyar fordításából, fordította: dr. Andrássy Dániel, 1963)

A rang mellé nem járt birtokadomány – így nem kaptak vezetéknév előtti predikátumot sem –, ezért a család az úgynevezett diplomás nemesek, idegen szóval az armalisták közé sorolható. Utalást találunk arra, hogy a későbbi leszármazottak az adorjáni előnévvel különböztették meg magukat a többi Andrássy családtól.

Andrássy Gergely leszármazottjai az 1670-es évektől a Szabolcs megyei Prügyön éltek. A korabeli birtokösszeírásokban megtalálhatjuk Andrássy Miklós családfő nevét, azonban az 1756-ban keletkezett Acta Nobilitaria-ban a leszármazottak nem tartották nyilván felmenőik között. A dokumentumban az utódok úgy emlékeztek vissza, hogy Andrássy Gergely fia I. Andrássy István volt, akinek két fia született, Mihály és István. A szokásjog értelmében feltehetőleg Mihály lehetett az idősebb, ugyanis a családi házat nem ő örökölte, hanem öccse. Mihály Tiszadadán alapított családot, de unokája 1791-es halálával a tiszadadai ágnak magvaszakadt. II. Andrássy Istvánnak (?–1751) csakugyan két fia volt, akiket szintén Mihálynak és Istvánnak hívtak.

II. Andrássy Mihály (?–1785) az 1740-es évek végén költözött Tarcalra, ahol felépítette az Andrássy-kúriát, amely lakóépület három évszázadon keresztül őrizte a családi otthon melegét. A lakóház jelenleg a Fő út 116. házszám alatt található, helyi védelmet élvez. A századra vonatkozóan a helyi református anyakönyvek csupán általános életrajzi adatokat közölnek egyre népesedő családról, amely 1782-ben a Békési- és a Ladányi-ágra szakadt. A 19. században a Békési-ág számos jó kiállású, karizmatikus személyt nemzett, akik tovább emelték a család környékbeli tekintélyét, de ezzel egy időben a Ladányi-ág vészesen elszegényedett. A rokonságból az első világháborúban négy, a második világháborúban öt férfi veszett oda az európai hadszíntereken. A Horthy-korszak alatt a Vitézi Rend két családtagot is felvett köreibe.

A Tarcalra költözött Andrássy Mihály öccse, III. Andrássy István (1715–1789) eredeti lakóhelyükön, Prügyön maradt, de a nevéhez köthető ág az 1830-as kolerajárványban férfiágon, majd 1888-ban leányágon is kihalt.

Családtagok

• Andrássy Kálmán (1853–1937): református lelkész, író
• Andrássy Dániel (1837–1905): szőlőgazda, termékei az 1896-os millenniumi ünnepségen díjazást nyertek
• Andrássy János (1863–1930): földbirtokos, a Tarcali Hegyközség elnöke
• dr. Andrássy Dániel (1893–1965): Szabolcs vármegye főispánja
• dr. Andrássy Gábor (1958–): kardiológus, a budapesti Szent Ferenc Kórház orvosigazgatója

Címerük

,,Kék színű álló katonai pajzsot, melynek alapját zöld dombocska foglalja el s ebben teljes férfikar, melynek közepéből fehér liliom emelkedik ki, a pajzson nyugovó nyitott, illetve rostélyos hasonló emberi kart hordozó királyi koronával díszített katonai sisakot, a sisak felső részéről, illetve csúcsáról pedig egyik oldalán aranysárga és kék, másik oldalról fehér és piros sisak-takarók és szalagok a pajzs szélét szétszóródva körülfolyván magát a pajzsot csinosan díszítik." – a címer (nemesi jelvény) armálison szereplő leírása.

Kempelen Béla így írta le a címert: ,,Kék paizsban zöld halmon könyöklő pánczélos kar egyenes kardot tart, a felső karból arany tulipán nő ki; sisakdísz: könyöklő pánczélos kar karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst", Szluha Márton pedig így jegyezte le: ,,Kékben, zöld dombon kardot tartó, könyöklő páncélos kar könyökhajlatából arany tulipán nő ki. Sisakdísz: pajzslak. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst." Mind a Kempelen- és a Szluha-féle címerleírás téves az arany tulipánt illetően, mert a nemeslevél egyértelműen fehér liliomnak határozza meg.

Egy internetes heraldikai csoportban megállapították, hogy a címeren szereplő könyöklő férfi kar a kezében nem kardot, hanem egy hegyestőrt tart.

Érdekesség, hogy a régen gróf Andrássy Dénes birtokában lévő tarcali kúria – mely ma Andrássy Rezidencia Wine & Spa néven szállodaként üzemel – kovácsoltvas kapuján, pincészetének homlokzatán, illetve borászati termékein félreértésből az egykor tulajdonosra utaló grófi helyett a nemes Andrássy család címere van ábrázolva.