„Dávid Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
a →Irodalom: sablon |
||
| 26. sor: | 26. sor: | ||
==Irodalom== |
==Irodalom== |
||
* |
*Cseh Gabriella 2014: Dávid Zoltán. In: {{Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből|1|162–163}} |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2020. február 3., 01:29-kori változata
| Dávid Zoltán | |
| Született | 1923. július 17. Budapest[1] |
| Elhunyt | 1996. augusztus 10. (73 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Dávid Géza |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Fényes Elek-díj (1992) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (49/2-2-17)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dávid Zoltán (Budapest, 1923. július 17. – 1996. augusztus 10.) történeti demográfus, levéltáros, a KSH Levéltárának igazgatója.
Élete
A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, majd jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Első munkahelye az Országgyűlési Könyvtár volt, ahonnan azért kellett távoznia, mert a fordulat éve után nem lépett be a kommunista pártba. Hét és fél hónapig volt állás nélkül, pedig felesége már a második gyermeket várta. Végül 1950. november 15-től egy korábbi iskolatársa segítségével az Országos Levéltárban helyezkedett el. Előbb filmellenőrként, majd a térkép- és tervgyűjtemény referenseként dolgozott.
1956-ban a levéltár forradalmi bizottságának egyik vezetőjévé választották. Neki is szerepe volt abban, hogy senkinek nem esett bántódása, így a visszarendeződéskor őt sem érte zaklatás. A levéltárt ért találat után részt vett a mentésben.
Kovacsics József hívására a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárába ment. Itt első feladatául a statisztikai jellegű kiadványok szerkesztését, valamint a külső munkatársak irányítását kapta. 1959. január 1-jétől a nemzetközi csere és szerzeményezés bonyolításával is megbízták. 1964-től idejének javát a tudományos munkának szentelhette a történeti statisztikai kutatócsoportban, amelynek később vezetője lett. Ide került például Fügedi Erik és Perjés Géza is.
Az 1958-ban indult Történeti Statisztikai Közlemények, (1960-tól évkönyv) szerkesztőbizottsági titkára volt. A hatvanas években választották meg a Magyar Tudományos Akadémia történeti demográfiai munkabizottsága titkárának s lett a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának tagja.
Az ELTE Történeti Segédtudományi Tanszékén Sinkovits István felkérésére két féléven át tartott előadásokat történeti statisztikai és demográfiai témakörben. 1972-ben a KSH könyvtár újonnan létrejött levéltári osztályának vezetője, majd 1975-ben az önállósodott közgyűjtemény igazgatója lett. Ő vetette meg az új levéltár alapjait, alakította ki gyűjtőkörét, készítette el munkatársaival szervezeti és működési szabályzatát. Elkezdte az anyagok mikrofilmezését is.
Hatvanéves korában kérte nyugdíjaztatását, s egy ideig csaknem teljes visszavonultságban élt. Csak a rendszerváltás idején tért vissza alkotókedve. Tagja lett annak a szakértői kollégiumnak, amely a magyar–szlovák államközi tárgyalásokat volt hivatva demográfiai adatokkal szolgálni. A Magyarok Világszövetségének kérésére vállalta el a Szent László Akadémia védnökségi tagságát.
Elismerései
- 1992 Fényes Elek-emlékérem (KSH)
Munkássága és Művei
Országos levéltári kollégái közül Ila Bálint, Komjáthy Miklós és Maksay Ferenc álltak a legközelebb hozzá. A levéltárban töltött évek alatt átfogó forrásismereteket szerzett, különösen a 16–18. századi népesedés- és gazdaságtörténet szempontjából hasznosítható anyagokról.
Kutatásainak középpontjában a magyarság múltjának és jelenének számszerűen mérhető adatai álltak. A 16–19. századi Magyarország gazdasági és társadalmi viszonyainak megismeréséhez szükséges levéltári fondok közül sokat dolgozott fel és ismertetett. A II. József által elrendelt első magyarországi népszámlálás megyei összeírásainak anyagát 1960-ban állította össze Dányi Dezsővel. Kutatásai alapján jóval magasabbra értékelte a 18. századi városi lakosság arányát (14–15%), ezzel új szemléletet érvényesítve a magyar városfejlődés tanulmányozásában. Feldolgozta az 1738–1743. évi pestisjárvány Bihar megyei és országos adatait, valamint az 1831-es kolerajárvány országos adatait. Foglalkozott a 18. századi veszprémi püspökségben élő családok nagyságával és összetételével, feldolgozta az egyházmegye 1747–1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyvét. Jelentős az a munkája is, amelyben a magyarság törökkori veszteségeit becsülte meg – korrigálva a köztudatba addig mélyen beépült, sokszor túlzó adatokat. 1994-ben adták ki az 1850-es erdélyi népszámlálás forrásanyagát feldolgozó munkáját.
Munkásságának másik területe a Kárpát-medence nemzetiségi összetételének vizsgálata volt. 1973-ban terjedelmes anyagot állított össze a szomszédos országokban élő magyarságról, illetve előrejelzéseket készített a szomszédos országokban élő magyarság számának 2000-ig várható alakulásáról.
Irodalom
- Cseh Gabriella 2014: Dávid Zoltán. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk. Rózsa Dávid. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár, 2014. 162–163. o. ISBN 978-963-235-449-1
Források
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html