„Katabolizmus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2019. szeptember 30., 15:03-kori változata

Az élő szervezetek biokémiai reakciók során történő tápanyaglebontását katabolizmusnak, vagy más szóval disszimilációnak, lebontásnak nevezzük. Ez a szervezetek energiafelszabadító folyamata, melynek során a bonyolult szerves vegyületekből (például poliszacharidokból, lipidekből, fehérjékből, nukleinsavakból) egyszerűbb felépítésű szerves vagy szervetlen vegyületek (például monoszacharidok, zsírsavak, nukleotidok, aminosavak stb.) keletkeznek. Az ezekből a kisebb molekulákból, ún. monomerekből álló nagyobb molekulákat polimereknek nevezzük.

A sejtek a monomereket vagy újra felhasználják polimerek szintéziséhez, vagy tovább bontják még egyszerűbb végtermékekre, ezzel további energiát szabadítva fel. A sejtek anyagcsere végtermékei közé tartoznak például a tejsav, az ecetsav, a szén-dioxid, az ammónia és a karbamid (urea). Ezen termékek többnyire oxidatív folyamatok során keletkeznek, amely során a felszabaduló kémiai energia egy része hő formájában „elvész”, míg a többi része az ATP (adenozin-trifoszfát) szintézisére fordítódik. Ez a molekula működik (többek között) a szervezet energia szállítójaként: az anabolikus szintézisek során az ATP lebomlik, és közben energia szabadul fel, mely a felépítő folyamatok végbemeneteléhez szükségesek (anabolizmus). A katabolizmus tehát a sejtek fenntartásához és növekedéséhez szükséges energiát biztosítja. A katabolikus folyamatok közé tartozik például a citromsavciklus, a zsírok zsírsavakká történő lebontása a zsírszövetben és a májban, valamint az izmok és a máj fehérjéinek lebontása (a keletkező aminosavakat a szervezet a glükoneogenezisben hasznosítja).

A katabolizmus az emberi szervezetben is erős kontroll alatt van. Az eddig ismert, katabolizmusra ható molekulák jórészt hormonok, illetve maguk az anyagcserében részt vevő köztes termékek (intermedierek). Az endokrinológusok a hormonokat hagyományosan anabolikus és katabolikus hormonokra osztják fel, aszerint, hogy melyik folyamatot serkentik, de több típusú hormonfelosztást ismerünk. A 20. század eleje óta ismerjük az ún. „klasszikus” katabolikus hormonokat. Ezek a glukagon, a hidrokortizon és az adrenalin (más katekolaminokkal együtt). Az elmúlt évtizedekben azonban számos új, részben a katabolizmusra ható hormont is felfedeztek: ilyenek például a citokinek, az orexin és hipokretin (hormonpár) és a melatonin^[forrás?].

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a catabolism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Berend Mihály - Gömöry András - Kiss János - Müllner Erzsébet - Tóth Géza: Biológia III. - Műszaki Kiadó, Budapest 2006
Berend Mihály - Szerényi Gábor - Gömöry András: Biológia IV. - Műszaki Kiadó, Budapest 2006
Kovács János: Sejttan - Eötvös Kiadó, 1999
Ádám Veronika - Orvosi biokémia - Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Az élő szervezetek biokémiai reakciók során történő tápanyaglebontását '''katabolizmusnak,''' vagy más szóval '''disszimilációnak, lebontásnak''' nevezzük. Ez a szervezetek energiafelszabadító folyamata, melynek során a bonyolult [[szerves vegyület]]ekből (például [[poliszacharid]]okból, [[lipidek]]ből, [[fehérje|fehérjékből]], [[nukleinsavak]]ból) egyszerűbb felépítésű szerves vagy szervetlen vegyületek (például [[monoszacharid]]ok, [[zsírsav]]ak, [[nukleotid]]ok, [[aminosav]]ak stb.) keletkeznek. Az ezekből a kisebb molekulákból, ún. monomerekből álló nagyobb molekulákat [[polimer]]eknek nevezzük.
+Az élő szervezetek biokémiai reakciók során történő tápanyaglebontását '''katabolizmusnak,''' vagy más szóval '''disszimilációnak, lebontásnak''' nevezzük. Ez a szervezetek energiafelszabadító folyamata, melynek során a bonyolult [[szerves vegyület]]ekből (például [[poliszacharid]]okból, [[lipidek]]ből, [[fehérje|fehérjékből]], [[nukleinsavak]]ból) egyszerűbb felépítésű szerves vagy szervetlen vegyületek (például [[monoszacharid]]ok, [[zsírsavak]], [[nukleotid]]ok, [[aminosavak]] stb.) keletkeznek. Az ezekből a kisebb molekulákból, ún. monomerekből álló nagyobb molekulákat [[polimer]]eknek nevezzük.
-A sejtek a monomereket vagy újra felhasználják polimerek [[Egyesülés (kémia)|szintéziséhez]], vagy tovább bontják még egyszerűbb végtermékekre, ezzel további energiát szabadítva fel. A sejtek [[anyagcsere]] végtermékei közé tartoznak például a [[tejsav]], az [[ecetsav]], az [[ammónia]] és a [[karbamid]] (urea). Ezen termékek többnyire [[oxidáció|oxidatív]] folyamatok során keletkeznek, amely során a felszabaduló kémiai energia egy része hő formájában „elvész”, míg a többi része az ATP ([[adenozin-trifoszfát]]) szintézisére fordítódik. Ez a molekula működik (többek között) a szervezet energia szállítójaként: az [[anabolizmus|anabolikus]] szintézisek során az ATP lebomlik, és közben energia szabadul fel, mely a felépítő folyamatok végbemeneteléhez szükségesek ('''anabolizmus'''). A katabolizmus tehát a [[sejt]]ek fenntartásához és növekedéséhez szükséges energiát biztosítja. A katabolikus folyamatok közé tartozik például a [[citromsav-ciklus]], a [[zsír]] [[zsírsav]]akká történő lebontása a [[zsírszövet]]ben és a májban, valamint az [[Izom|izmok]] és a máj fehérjéinek lebontása (a keletkező aminosavakat a szervezet a glükoneogenezisben hasznosítja).
+A sejtek a monomereket vagy újra felhasználják polimerek [[Egyesülés (kémia)|szintéziséhez]], vagy tovább bontják még egyszerűbb végtermékekre, ezzel további energiát szabadítva fel. A sejtek [[anyagcsere]] végtermékei közé tartoznak például a [[tejsav]], az [[ecetsav]], a [[szén-dioxid]], az [[ammónia]] és a [[karbamid]] (urea). Ezen termékek többnyire [[oxidáció|oxidatív]] folyamatok során keletkeznek, amely során a felszabaduló kémiai energia egy része hő formájában „elvész”, míg a többi része az ATP ([[adenozin-trifoszfát]]) szintézisére fordítódik. Ez a molekula működik (többek között) a szervezet energia szállítójaként: az [[anabolizmus|anabolikus]] szintézisek során az ATP lebomlik, és közben energia szabadul fel, mely a felépítő folyamatok végbemeneteléhez szükségesek ('''anabolizmus'''). A katabolizmus tehát a [[sejt]]ek fenntartásához és növekedéséhez szükséges energiát biztosítja. A katabolikus folyamatok közé tartozik például a [[citromsavciklus]], a [[zsírok]] [[zsírsavak]]ká történő lebontása a [[zsírszövet]]ben és a májban, valamint az [[Izom|izmok]] és a máj fehérjéinek lebontása (a keletkező aminosavakat a szervezet a glükoneogenezisben hasznosítja).
-A katabolizmus az emberi szervezetben is erős kontroll alatt van. Az eddig ismert, katabolizmusra ható molekulák jórészt [[hormon]]ok, illetve maguk az anyagcserében részt vevő köztes termékek (intermedierek). Az [[endokrinológia|endokrinológusok]] a hormonokat hagyományosan anabolikus és katabolikus hormonokra osztják fel, aszerint, hogy melyik folyamatot serkentik, de több típusú hormonfelosztást ismerünk. A 20. század eleje óta ismerjük az ún. „klasszikus” katabolikus hormonokat. Ezek a [[glukagon]], a [[kortizol]] és az [[adrenalin]] (más [[katekolamin]]okkal együtt). Az elmúlt évtizedekben azonban számos új, részben a katabolizmusra ható hormont is felfedeztek: ilyenek például a [[citokin]]ek, az [[orexin]] és [[hipokretin]] (hormonpár) és a [[melatonin]]{{forrás?}}.
+A katabolizmus az emberi szervezetben is erős kontroll alatt van. Az eddig ismert, katabolizmusra ható molekulák jórészt [[hormon]]ok, illetve maguk az anyagcserében részt vevő köztes termékek (intermedierek). Az [[endokrinológia|endokrinológusok]] a hormonokat hagyományosan anabolikus és katabolikus hormonokra osztják fel, aszerint, hogy melyik folyamatot serkentik, de több típusú hormonfelosztást ismerünk. A 20. század eleje óta ismerjük az ún. „klasszikus” katabolikus hormonokat. Ezek a [[glukagon]], a [[hidrokortizon]] és az [[adrenalin]] (más [[katekolamin]]okkal együtt). Az elmúlt évtizedekben azonban számos új, részben a katabolizmusra ható hormont is felfedeztek: ilyenek például a [[citokin]]ek, az [[orexin]] és [[hipokretin]] (hormonpár) és a [[melatonin]]{{forrás?}}.
 == Fordítás ==