„Codex Theodosianus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
33. sor: | 33. sor: | ||
* [http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm A Codex Theodosianus latin nyelven] |
* [http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm A Codex Theodosianus latin nyelven] |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{portál|ókor||Ókori Róma| }} |
{{portál|ókor||Ókori Róma| }} |
||
A lap 2019. szeptember 4., 14:04-kori változata
Codex Theodosianus | |
Codex Theodosianus cum perpetuis commentariis Iacobi Gothofredi. – Nachdruck. der Ausg. Leipzig 1736-43 | |
Szerző | II. Theodosius bizánci császár |
Megírásának időpontja | 435–438 (összegyűjtési időpont) |
Nyelv | latin |
Témakör | a késő ókori (IV–V. századi) császárok által kiadott rendeletek |
Műfaj | császári rendeletek gyűjteménye |
Részei | 16 könyv |
Kiadás | |
Magyar kiadás | nincs |
Külső hivatkozás | http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm |
A Wikimédia Commons tartalmaz Codex Theodosianus témájú médiaállományokat. |
A Codex Theodosianus az I. Constantinustól II. Theodosius római császár uralkodásáig kiadott császári rendeleteket foglalta össze, gyűjtötte egy kódexbe. A római jog egyik jelentős forrásműve.
A kódex létrejötte
II. Theodosius kelet-római és III. Valentinianus nyugat-római császárok 429-ben kiadtak egy közös rendeletet, mely alapján megindult a császári rendeletek összegyűjtése, kodifikálása. A kódex 435–438 közt jött létre, 438-ban hirdették ki és 439. január 1-jén lépett hatályba a birodalom mindkét felében.
A Codex Theodosianus szerkezete
Maga a kódex tizenhat könyvből áll, amelyekben a rendeletek kronológiai sorrendben követik egymást. Kiemelkedő szerephez jut a közjog benne: sok különösen kegyetlen büntetőjogi szabály is megtalálható.
A kódex hatása
A törvénykönyv nagyban hatott az 529-ben kiadott Codex Iustinianus-ra. A birodalom keleti felében a iustinianusi kodifikációig hatályban volt, a birodalom nyugati felében a Breviarium Alaricianum közvetítésével terjedt el, és egészen a XII. századig a római jog egyik legfontosabb forrása volt.
Források
- Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8