„Kemoszintézis” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a 1 link korr.
A vitalapon megjelölt kifogásnak helyt adva átszerkesztettem az egyik mondatot, hogy a nyelvezet jobban enciklopédiába illő legyen. Természetesen így se tökéletes, de szerintem megteszi egyelőre.
4. sor: 4. sor:


A kemoszintézist használó élőlényeket összefoglaló néven kemoautotróf szervezeteknek hívjuk. Legtöbb képviselőjük a [[baktériumok]] közül kerül ki.
A kemoszintézist használó élőlényeket összefoglaló néven kemoautotróf szervezeteknek hívjuk. Legtöbb képviselőjük a [[baktériumok]] közül kerül ki.
Rendkívül mostoha körülmények között is képesek megélni, az ilyen ökoszisztémáknak a termelő szervezetei. A tudósok úgy gondolják, hogy ők voltak a Föld első élőlényei, ők fejlődtek tovább különböző élőlényekké. Ide tartoznak például a [[nitrifikáló baktérium]]ok, valamint a vas- és mangánoxidáló baktériumok.
Rendkívül mostoha körülmények között is képesek megélni, az ilyen ökoszisztémáknak a termelő szervezetei. Egyes sajátságaik arra engednek következtetni, hogy ők voltak a Föld első élőlényei, ők fejlődtek tovább különböző élőlényekké. Ide tartoznak például a [[nitrifikáló baktérium]]ok, valamint a vas- és mangánoxidáló baktériumok.


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2019. szeptember 2., 03:42-kori változata

A kemoszintézis az autotrófia egyik formája, olyan folyamat, amely során az élőlény szervetlen anyagok (pl. ammónia) oxidálásából nyert energiával építi fel saját szerves anyagait.[1]

A kemoszintézist használó élőlényeket összefoglaló néven kemoautotróf szervezeteknek hívjuk. Legtöbb képviselőjük a baktériumok közül kerül ki. Rendkívül mostoha körülmények között is képesek megélni, az ilyen ökoszisztémáknak a termelő szervezetei. Egyes sajátságaik arra engednek következtetni, hogy ők voltak a Föld első élőlényei, ők fejlődtek tovább különböző élőlényekké. Ide tartoznak például a nitrifikáló baktériumok, valamint a vas- és mangánoxidáló baktériumok.

Jegyzetek

  1. Molnár Katalin, Mándics Dezső. Biológia – Egészségtan Tankönyv 11.. OFI, 19. o. (2018). ISBN 978-963-436-145-9 

Források