„Vasálarcos ember” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs bevezető}} |
{{nincs bevezető}} |
||
[[Kép:Man in the Iron Masque crop.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|A |
[[Kép:Man in the Iron Masque crop.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|A Vasálarcos férfi, Fülöp orléansi herceg (1789)]] |
||
==A legenda== |
==A legenda== |
||
1638. szeptember 5-én délben [[Ausztriai Anna francia királyné]] fiúgyermeket hozott a világra: az ifjú [[XIV. Lajos francia király|Lajos trónörököst]], akit a népnek nagy örömmel mutattak be. A bonyodalmak aznap este kezdődtek: A királynő életet adott még egy egészséges fiúnak. {{forrás|A törvényben az állt, hogy ikrek esetén a fiatalabb kerül trónra,}} de mivel a népnek bemutatták a „trónörököst”, és [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] sok országot látott már, amelyek testvérviszály miatt hullottak szét, a király úgy döntött, jobb, ha erről a gyermekről senki sem tud. Anna királynénak azt mondták, a második gyermek halott, és az ifjú Fülöp herceget dajkaságba adták. A vasálarcot csak később kapta, amikor már túlzottan hasonlított bátyjára, [[XIV. Lajos francia király|a királyra]]. Ennek a legendának elsősorban [[Voltaire]] adott alapot, hiszen ő volt az első, aki ezt papírra vetette, nem sokkal ezután [[Alexandre Dumas (író, 1802–1870)|Id. Alexandre Dumas]] is megjelenítette a legendát a ''[[Bragelonne vicomte]]'' c. romantikus regényében. |
1638. szeptember 5-én délben [[Ausztriai Anna francia királyné]] fiúgyermeket hozott a világra: az ifjú [[XIV. Lajos francia király|Lajos trónörököst]], akit a népnek nagy örömmel mutattak be. A bonyodalmak aznap este kezdődtek: A királynő életet adott még egy egészséges fiúnak. {{forrás|A törvényben az állt, hogy ikrek esetén a fiatalabb kerül trónra,}} de mivel a népnek bemutatták a „trónörököst”, és [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]] sok országot látott már, amelyek testvérviszály miatt hullottak szét, a király úgy döntött, jobb, ha erről a gyermekről senki sem tud. Anna királynénak azt mondták, a második gyermek halott, és az ifjú Fülöp herceget dajkaságba adták. A vasálarcot csak később kapta, amikor már túlzottan hasonlított bátyjára, [[XIV. Lajos francia király|a királyra]]. Ennek a legendának elsősorban [[Voltaire]] adott alapot, hiszen ő volt az első, aki ezt papírra vetette, nem sokkal ezután [[Alexandre Dumas (író, 1802–1870)|Id. Alexandre Dumas]] is megjelenítette a legendát a ''[[Bragelonne vicomte]]'' c. romantikus regényében. |
||
A lap 2019. augusztus 3., 13:12-kori változata
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
A legenda
1638. szeptember 5-én délben Ausztriai Anna francia királyné fiúgyermeket hozott a világra: az ifjú Lajos trónörököst, akit a népnek nagy örömmel mutattak be. A bonyodalmak aznap este kezdődtek: A királynő életet adott még egy egészséges fiúnak. A törvényben az állt, hogy ikrek esetén a fiatalabb kerül trónra,[forrás?] de mivel a népnek bemutatták a „trónörököst”, és XIII. Lajos sok országot látott már, amelyek testvérviszály miatt hullottak szét, a király úgy döntött, jobb, ha erről a gyermekről senki sem tud. Anna királynénak azt mondták, a második gyermek halott, és az ifjú Fülöp herceget dajkaságba adták. A vasálarcot csak később kapta, amikor már túlzottan hasonlított bátyjára, a királyra. Ennek a legendának elsősorban Voltaire adott alapot, hiszen ő volt az első, aki ezt papírra vetette, nem sokkal ezután Id. Alexandre Dumas is megjelenítette a legendát a Bragelonne vicomte c. romantikus regényében.
A valóság
Egyesek úgy vélik, hogy Voltaire-en és egy bizonyos Benigne d’Auvergne de Saint-Mars nevű hivatásos börtönőrön keresztül igazolni tudják a történetet.
1682. március 2-án Louvois márki, XIV. Lajos minisztere fontos levelet írt Saint-Mars-nak, amelyben az az utasítást adta, hogy azok a rabok, akik Pignerolban az alsó torony foglyai, nem érintkezhetnek senkivel, még az exilles-i őrséggel sem.
A történészek kiderítették, hogy Saint-Mars és társai az exilles-i erődben mindössze két rabot őriztek, akik közül az egyik még ott meghalt, a másik pedig a Szent Margit-szigetre (Île Sainte-Marguerite) került, amely Cannes-nal szemben, a Földközi-tengeren fekszik. Az itteni várbörtönben 11 évet töltött, majd Saint-Mars kíséretében a párizsi Bastille-ba vitték. Ezt Voltaire is megerősíti, bár Louvois márki és Saint-Mars leveleiben nem esik szó álarcról. A további kutatás egy olyan akta feltárásához vezetett, amely az álarcot is bizonyítja. Orvosi vélemények szerint azonban kicsi a valószínűsége, hogy egy ember sokáig élhetett volna a vasálarc állandó viselése mellett.
