„Sicarius” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a [[római császárkor]]ban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. |
'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a [[római császárkor]]ban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81.) által [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tűztől és víztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''(aqutae et ignis interdictio)'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''(peregrinus)'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka ''(opus publicum)'' vagy vadállatok közé vetés ''(ad bestias)'' volt általában a gyilkosság büntetése. |
||
Egyes vallástörténészek (például [[Vermes Géza]]) szerint [[Jézus|a Jézust]] eláruló [[Iskarióti Júdás|Júdás]] [[Galilea|Galileából]] származott, és az ''iskarióti'' jelző a latin ''sicarius'' (= ''késelő'', a [[zelóta]] mozgalom ultraradikálisait jelölő, akik a politikai terrorizmus első képviselői voltak) torzított változata. |
Egyes vallástörténészek (például [[Vermes Géza]]) szerint [[Jézus|a Jézust]] eláruló [[Iskarióti Júdás|Júdás]] [[Galilea|Galileából]] származott, és az ''iskarióti'' jelző a latin ''sicarius'' (= ''késelő'', a [[zelóta]] mozgalom ultraradikálisait jelölő, akik a politikai terrorizmus első képviselői voltak) torzított változata. |
||
A lap 2018. október 13., 17:35-kori változata
Sicarius (sica = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (quaestores parricidii) bízhatta. A lex Cornelia de sicariis et veneficiis (ie. 81.) által Sulla külön állandó bíróságot quaestio perpetua állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tűztől és víztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás (aqutae et ignis interdictio), rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára (peregrinus) pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (opus publicum) vagy vadállatok közé vetés (ad bestias) volt általában a gyilkosság büntetése.
Egyes vallástörténészek (például Vermes Géza) szerint a Jézust eláruló Júdás Galileából származott, és az iskarióti jelző a latin sicarius (= késelő, a zelóta mozgalom ultraradikálisait jelölő, akik a politikai terrorizmus első képviselői voltak) torzított változata.
