„Szonáta” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.6.25.145 (vita) szerkesztéséről Kobeat szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{lektor| |
{{lektor|}} |
||
A '''szonáta''' zenei műfaj, amelynek neve az olasz '''„sonare”''' (hangszeren játszani) szóból ered. |
A '''szonáta''' zenei műfaj, amelynek neve az olasz '''„sonare”''' (hangszeren játszani) szóból ered. |
||
A lap 2018. szeptember 30., 13:27-kori változata
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A szonáta zenei műfaj, amelynek neve az olasz „sonare” (hangszeren játszani) szóból ered.
A műfaj 1640 körül indult fejlődésnek. Akkor elkülönültek egymástól:
- templomi szonáta (sonata da chiesa; „chiesa” = templom) – Ezeket, mint az elnevezésből látszik, templomokban adták elő. Visszafogottabbak, komolyabb hangvételűek, nincsenek vidám tánctételeik.
- kamaraszonáta (sonata da camera; „camera” = szoba) – Ezek könnyedebb hangvételűek, vidám, lendületes tánctételekkel.
A két forma az 1680-as és 1690-es években közeledett egymáshoz, és a 17. század végére kialakult a mai értelemben vett szonáta. Kb. 1750-től a szonáta jelentése:
A klasszikus szonáta ciklikus három–négytételes műfaj. A tételek formájára és sorrendjére nézve meglehetősen szigorú szokás alakult ki. Az I. tétel szokás szerint egy gyors tempójú szonátaformájú, a II. lassú tempójú szonáta-, egytémás rondó-(kisrondó)- vagy dalformájú tétel. A III. tétel menüett vagy scherzo; gyors tempójú összetett dalforma. A IV. tétel ismét gyors tempójú, rendszerint két témás rondó- (szonátarondó)- vagy néha szonátaformájú. Valamennyi hangszeres műfaj formai építkezésében megtalálható (szonáta, szimfónia, versenymű, kamarazene). A romantika kora óta a szonáta sokkal kötetlenebb műforma; a tételek száma és rendje sokkal szabadabb, sőt már nem szükségszerűen ciklikus forma, úgyszólván egyetlen követelménye, hogy legalább egy szonátaformájú tétel legyen benne. Ez a szonátaforma is sokkal szabadabb mára, mint a klasszikus szonátaforma.
