„Hans von Dohnanyi” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
A [[Hosszú kések éjszakája|Röhm-puccs]] után Von Dohnányi – a tervezett merénylet állítólagos összeesküvőinek a kormány megrendelésére, tárgyalás és ítélet nélkül – került kapcsolatba az ellenállás köreihez. Ő készítette a feljegyzést a rendszerellenes bűncselekményekről, a szabályos bizonyítékok a törvényes eljárásban viszont megkötötték a kezét. |
A [[Hosszú kések éjszakája|Röhm-puccs]] után Von Dohnányi – a tervezett merénylet állítólagos összeesküvőinek a kormány megrendelésére, tárgyalás és ítélet nélkül – került kapcsolatba az ellenállás köreihez. Ő készítette a feljegyzést a rendszerellenes bűncselekményekről, a szabályos bizonyítékok a törvényes eljárásban viszont megkötötték a kezét. |
||
Törvényelőkészítő fázisban Dohnányi kiszolgálta a Náci Birodalmat: igazságügy-miniszteri minõségben Franz Gürtnert, ezen túlmenően [[Roland Freisler]]t, valamint Fritz Graut a Büntetőjog Bizottság 37. találkozóján, ahol az első nagy ötletelésben megfogalmazódott a [[nürnbergi törvények]] koncepciója, valamint a végrehajtási rendeletek anyaga. Az ülésen bírálta, hogy a kidolgozott törvénytervezet „legfőbb célja nem a faji jogszabályok – hanem az alapvető fajvédelem garanciája”. |
|||
Amikor azonban a náci faji politikának egyre inkább kritikai attitűdje 1938-ban ismertté vált, a miniszter birodalmi tanácsossá nevezte ki. |
|||
Nem sokkal a [[második világháború]] kezdete előtt |
Nem sokkal a [[második világháború]] kezdete előtt Hans Oster az [[Abwehr]] Külügyi Hivatalához vezényelte, amely [[Wilhelm Canaris]] irányítása alatt a [[Wehrmacht]] főparancsnoksága alá tartozott, s hamarosan az [[Adolf Hitler]] elleni szervezkedés fő központja lett. |
||
1941 novemberében elbocsátották a bíróságtól. Dohnányinak sikerült 1942-ben üldözött zsidókat, a berlini ügyvédeket, Fritz Arnoldot, Julius Fliesst és családjuk tagjait mint álcázott ügynököket hivatalosan [[Svájc]]ba menekítenie. Összesen 13 ember tudta az úgynevezett U-7-műveletben szabadon elhagyni az országot. Közben ő maga is titkos látogatást tett Svájcba, a menekülés előkészítésére. |
1941 novemberében elbocsátották a bíróságtól. Dohnányinak sikerült 1942-ben üldözött zsidókat, a berlini ügyvédeket, Fritz Arnoldot, Julius Fliesst és családjuk tagjait mint álcázott ügynököket hivatalosan [[Svájc]]ba menekítenie. Összesen 13 ember tudta az úgynevezett U-7-műveletben szabadon elhagyni az országot. Közben ő maga is titkos látogatást tett Svájcba, a menekülés előkészítésére. |
||
1943 márciusában részt vett a Hitler elleni [[merénylet]]ben |
1943 márciusában [[Henning von Tresckow]] puccskísérlete keretében részt vett a Hitler elleni [[merénylet]]ben: a [[Szmolenszk]]be utazó Führer gépére bombát csempészett, amely azonban csütörtököt mondott. |
||
1943. április 5-én Dohnányit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza bűncselekmények voltak, |
1943. április 5-én Dohnányit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza bűncselekmények voltak, a Jauch & Hübener cég tranzakciói). Karl Sack hadbíró elhúzódó eljárást folytatott le vele szemben. 1944-ben Dohnányi a sachsenhauseni koncentrációs táborba került. Az 1944. július 20-ai merénylettel együtt a Hitler elleni újabb puccskísérlet is megbukott. Szeptember 22-én titkos feljegyzéseket találtak nála, valamint 1945. április 5-én Canaris titkos naplóját, a [[zossen]]i katonai bunkerben lévő páncélszekrényében. Ez bizonyítékul szolgált Dohnányi, Dietrich Bonhoeffer, Ludwig Gehre, Hans Oster és Karl Sack ellen. Hitler elrendelte [[Ernst Kaltenbrunner]] és vele együtt előbbi vádlottak kivégzését. Az ügygazda a [[Reichssicherheitshauptamt]] vezetője, Walter Huppenkothen volt, aki ügyészként leutazott a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Hatodikán mint elnök összehívott egy különleges SS-bíróságot azokból az SS-esekből, akik a koncentrációs táborban működtek. Védügyvédek nem voltak. Gyorsított eljárásban a mentők hordágyán fekvő Dohnányit halálra ítélték és április 8-án vagy 9-én felakasztották. |
||
== Jogi Feldolgozás == |
== Jogi Feldolgozás == |
||
A lap 2018. június 5., 09:00-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Hans von Dohnanyi | |
| Hans von Dohnányi (német bélyeg, 2002) | |
| Hans von Dohnányi (német bélyeg, 2002) | |
| Született | 1902[1] Bécs[2] |
| Elhunyt | 1945. április 9. (42-43 évesen)[3] sachsenhauseni koncentrációs tábor |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Christine Bonhoeffer |
| Gyermekei | |
| Szülei | Dohnányi Ernő |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Humboldt Egyetem (1920–1924) |
| Kitüntetései | Világ Igaza díj (2003. június 17.)[3] |
| Halál oka | akasztás |
| Sírhelye | Dorotheenstadti temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Dohnanyi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hans von Dohnányi, valójában Johann von Dohnányi (Bécs, 1902. január 1. – Sachsenhauseni koncentrációs tábor, 1945. április 9.) német jogász, a nemzeti szocializmussal szembeni ellenállás harcosa, a számos prominens tagot számláló Dohnányi család tagja. 1938-ban a Lipcsei Birodalmi Kerületi Bíróság tagja lett. Röviddel a második világháború vége előtt kivégezték.
Élete
Dohnányi Ernő magyar zeneszerző és Elisabeth Kunwald osztrák-zsidó zongoraművésznő fiaként, Bécsben született. Szülei válása után, Berlinben nőtt fel. Dietrich és Klaus Bonhoeffer osztálytársa volt a grünewaldi gimnáziumban. 1920-tól 1924-ig jogtudományt tanult a berlini Humboldt Egyetemen. 1925-ben jogi doktorátust szerzett A nemzetközi bérleti szerződés, mint Csehszlovákia területbérlete a Hamburgi kikötőben a Moldva folyón témában.
Első, „teljes mértékben kielégítő” államvizsgája 1924-es abszolválása után, 1925-ben feleségül vette Christinét, Dietrich és Klaus iskolatársai húgát, Karl Bonhoeffer lányát. A házassággal a hangsúlyt az a-ra tette családnevében. Bärbel (1926), Klaus (1928), valamint Christoph (1929), három gyors egymásutánban született gyermekébõl kettõ is követte őt az ismertségben: Klaus 1981-től 1988-ig Hamburg első polgármestere volt, Christoph pedig sikeres karmester lett. Unokája, Justus filmrendező.
1928-ban „jó” minõsítéssel teszi le második jogi államvizsgáját. Rövid tevékenysége után a Hamburgi Szenátusban, 1929-ben kezdődött a karrierje, a Birodalmi Igazságügyi Minisztériumban személyi asszisztenseként több igazságügy-miniszter mellett, majd az államügyész szolgálatában, 1934-tõl kormánytanácsosként. 1932-tõl a Birodalmi Elnök, a bíró Erwin Bumke segédtisztje volt, ebben a funkcióban fellépett, amikor a Porosz Királyság önálló lett, s hadat gyűjtött a Birodalom ellen.
A Röhm-puccs után Von Dohnányi – a tervezett merénylet állítólagos összeesküvőinek a kormány megrendelésére, tárgyalás és ítélet nélkül – került kapcsolatba az ellenállás köreihez. Ő készítette a feljegyzést a rendszerellenes bűncselekményekről, a szabályos bizonyítékok a törvényes eljárásban viszont megkötötték a kezét.
Törvényelőkészítő fázisban Dohnányi kiszolgálta a Náci Birodalmat: igazságügy-miniszteri minõségben Franz Gürtnert, ezen túlmenően Roland Freislert, valamint Fritz Graut a Büntetőjog Bizottság 37. találkozóján, ahol az első nagy ötletelésben megfogalmazódott a nürnbergi törvények koncepciója, valamint a végrehajtási rendeletek anyaga. Az ülésen bírálta, hogy a kidolgozott törvénytervezet „legfőbb célja nem a faji jogszabályok – hanem az alapvető fajvédelem garanciája”.
Amikor azonban a náci faji politikának egyre inkább kritikai attitűdje 1938-ban ismertté vált, a miniszter birodalmi tanácsossá nevezte ki.
Nem sokkal a második világháború kezdete előtt Hans Oster az Abwehr Külügyi Hivatalához vezényelte, amely Wilhelm Canaris irányítása alatt a Wehrmacht főparancsnoksága alá tartozott, s hamarosan az Adolf Hitler elleni szervezkedés fő központja lett.
1941 novemberében elbocsátották a bíróságtól. Dohnányinak sikerült 1942-ben üldözött zsidókat, a berlini ügyvédeket, Fritz Arnoldot, Julius Fliesst és családjuk tagjait mint álcázott ügynököket hivatalosan Svájcba menekítenie. Összesen 13 ember tudta az úgynevezett U-7-műveletben szabadon elhagyni az országot. Közben ő maga is titkos látogatást tett Svájcba, a menekülés előkészítésére.
1943 márciusában Henning von Tresckow puccskísérlete keretében részt vett a Hitler elleni merényletben: a Szmolenszkbe utazó Führer gépére bombát csempészett, amely azonban csütörtököt mondott.
1943. április 5-én Dohnányit letartóztatták (a vádak állítólagos deviza bűncselekmények voltak, a Jauch & Hübener cég tranzakciói). Karl Sack hadbíró elhúzódó eljárást folytatott le vele szemben. 1944-ben Dohnányi a sachsenhauseni koncentrációs táborba került. Az 1944. július 20-ai merénylettel együtt a Hitler elleni újabb puccskísérlet is megbukott. Szeptember 22-én titkos feljegyzéseket találtak nála, valamint 1945. április 5-én Canaris titkos naplóját, a zosseni katonai bunkerben lévő páncélszekrényében. Ez bizonyítékul szolgált Dohnányi, Dietrich Bonhoeffer, Ludwig Gehre, Hans Oster és Karl Sack ellen. Hitler elrendelte Ernst Kaltenbrunner és vele együtt előbbi vádlottak kivégzését. Az ügygazda a Reichssicherheitshauptamt vezetője, Walter Huppenkothen volt, aki ügyészként leutazott a sachsenhauseni koncentrációs táborba. Hatodikán mint elnök összehívott egy különleges SS-bíróságot azokból az SS-esekből, akik a koncentrációs táborban működtek. Védügyvédek nem voltak. Gyorsított eljárásban a mentők hordágyán fekvő Dohnányit halálra ítélték és április 8-án vagy 9-én felakasztották.
Jogi Feldolgozás
Az Elnök, az állami számvevőszék, az Otto Thor Beck , valamint az Ügyész, Walter Huppenkothen , a vége után a Náci rezsim, a Németországi Szövetségi Köztársaság a tartozék hogy gyilkossággal vádolják. Miután a Szövetségi bíróság 1952-ben, az első két felmentéseket a tárgyaláson az esküdtszék választott, költözött 1956-ban során a harmadik felülvizsgálata a kilátás. Felemelte a kárhoztatás Thor Becks, Huppenkothens mondta, hogy a vádak alól a gyilkosságban való részvétellel az állam bírósági eljárás, mert az állami számvevőszék megfelelően épült, majd időpontjában hatályos helyesen megítélni; lehet, hogy a vádlott nem lehet azzal vádolni, hogy ez igaz hajlított.
Különleges félreértés okozta az érvelés, a Szövetségi bíróság ezt a meggyőződést. Így volt az oka, hogy a vád nem a részvétel, a végrehajtás, de a tény, hogy Huppenkothen nem sikerült volna, azt megelőzően, hogy a gyilkos Wilhelm Canaris, Ludwig Gehre, Hans Oster, Karl Sack, a megerősítés, az ítéletet a Legfelsőbb bíróság által Úr, ebben az esetben, Ernst Kaltenbrunner, hogy szerezzen. A hideg Brunner aláírása lenne a Törvény Huppenkothens véleménye szerint a BGH-tól 1956-ban tehát jogszerűen. Az állítólagos gyilkosság a Dohnanyis volt Huppenkothen is felmentették, mert kétség esetén a vádlott nem találtam, lehet, hogy a bíróság a mester ezt az "ítélet", de megerősítette.[4]
1995-ben a Szövetségi bíróság elhatárolta magát az első alkalommal, a törvény az 1956-os, ez az ítélet a bíró munkáját az egykori NDK-ban. Az ítélet ellen Dohnanyi, a másik az 1. 1998 szeptemberében lépett hatályba a törvény eltörléséről szóló nemzeti szocialista igazságtalan ítélkezés, a büntető igazságszolgáltatás hatályát veszti. Günter Hirsch (a Szövetségi Bíróság elnöke 2000-től 2008-ig) azt mondta, 2002-ben Hans von Dohnányi születése centenáriumán: "ez az ítélet" (1956) "a Szövetségi bíróságra, ahol a bíró vett részt, a harmadik Birodalom, értékelő egy különleges bíróság, majd később egy háború bíró, szégyelljék magukat." Ezen kívül azt mondta: "Az elkövetők voltak, végül által hozott ítélet alapján a Szövetségi bíróság 1956 ezt a bírói gyilkosság, felmentették az alapon, hogy a következmény az volt, hogy nem a bírák során a náci uralom 50 000 halálos ítéletet, mint kellett bíróság elé."
Emlékezete
Izrael állam Hans von Dohnányit 2003. október 26-án a Világ Igaza megtiszteltetésben részesítette, mert saját élete veszélyeztetésével megmentette az Arnold és a Fliess családokat. Nevét a Jad Vasem emléktáblájára felírták.
Lipcsében, Leverkusenben, Karlsruhéban és Oranienburgban utcát neveztek el róla.
Dokumentumok
- Winfried Meyer (EDS.): Összeesküvők Hitler ellen: Isten nem adott páncélt a szívem köré. Levelek a katonai börtönből, illetve a Gestapo börtönéből 1943-1945, DVA, München, 2015 ISBN 978-3-421-04711-3
Irodalom
- Elizabeth Chowaniec: A Dohnányi-eset, 1943-1945. Ellenállás, katonai bíróság, SS-önkény. Oldenbourg, München, 1991 ISBN 3-486-64562-5
- Marikje Smid: Hans Dohnanyi – Christine Bonhoeffer – Házasság a Hitlerrel szembeni ellenállásban. Whurr Kiadó, 2002 ISBN 3-57905382-5
- Andrea Tam: Hans von Dohnányi esete. A kárhoztatás, a rehabilitáció előtt. In: Revue d'allemagne et des pays de langue dénes. ISSN 0035-0974ISSN 0035-0974, Bd. 37, 2. Sz., 2005. április-június, 197-215. o.
- Jochen Thies: A Dohnányiak. Családi életrajz. Propyläen, Berlin, 2004 ISBN 3-549-07190-6, 114-218. o.
- Siegfried Mielke (EDS.) segítségével Marion Goers, Stefan Heinz, Matthias Oden, Sebastian Bödecker: Egyedi – oktatók, hallgatók képviselői a német Politikai Egyetemen (1920-1933), ellenállás a nemzeti szocializmussal szemben. Lukas, Berlin, 2008 ISBN 978-3-86732-032-0, 314-319. o.
- Friedrich Karl Kaul: A birodalmi bíróság története, 4. kötet: 1933-1945. Kelet-Berlin 1971, 266 o.
- Fritz Stern, Elisabeth Sifton: Nem hétköznapi emberek: Dietrich Bonhoeffer, Hans von Dohnányi az ellenállás Hitler ellen. C. H. Beck, München 2013 ISBN 978-3-406-65373-5
Külső hivatkozások
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hans von Dohnanyi című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
- ↑ Hans von Dohnanyi, http://www.leipzig-lexikon.de/reg/dm.htm#dohnanyih
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2018. június 7.)
- ↑ a b The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ Ingo Müller: Der Niedergang des Strafrechtssystems im Dritten Reich
|