„Rozsnyói Sándor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
247 461 szerkesztés
a +{{Nemzetközi katalógusok}}
2. sor: 2. sor:


==Életpályája==
==Életpályája==
Sportpályafutását gimnazistaként a ''[[Zalaegerszegi TE FC|ZTE]]'' ''(Zalaegerszegi Torna Egylet)'' kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]], és a főiskola egyesületének (''TF DISZ'', később ''TF Haladás'') kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. [[Simek Ferenc]] atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a ''Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban'' kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a ''Petőfi VTSK'' egyesületben folytatta, egyúttal a ''Budapesti Haladás'' atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A [[bern]]i Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az [[1956. évi nyári olimpiai játékok]]on a brit [[Christopher Brasher]] mögött a második helyen végzett.<ref>Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.</ref>
Sportpályafutását gimnazistaként a ''[[Zalaegerszegi TE FC|ZTE]]'' ''(Zalaegerszegi Torna Egylet)'' kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a [[Testnevelési Főiskola|Testnevelési Főiskolán]], és a főiskola egyesületének (''TF DISZ'', később ''TF Haladás'') kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. [[Simek Ferenc]] atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a ''Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban'' kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a ''Petőfi VTSK'' egyesületben folytatta, egyúttal a ''Budapesti Haladás'' atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A [[bern]]i Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az [[1956. évi nyári olimpiai játékok]]on a brit [[Christopher Brasher]] mögött a második helyen végzett.<ref>Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.</ref>


Az olimpia után nem tért haza, [[Ausztria|Ausztriában]] telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]]. Nyugalomba vonulásáig [[Sydney]]ben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.
Az olimpia után nem tért haza, [[Ausztria|Ausztriában]] telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt [[Ausztrália (ország)|Ausztráliába]]. Nyugalomba vonulásáig [[Sydney]]ben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.
36. sor: 36. sor:
* [http://melbourne56.origo.hu/elo/versenyzok/20061024rozsnyoi.html Rozsnyói Sándor a Melbourne’56 honlapon]
* [http://melbourne56.origo.hu/elo/versenyzok/20061024rozsnyoi.html Rozsnyói Sándor a Melbourne’56 honlapon]
* [http://www.origo.hu/sport/egyeb/atletika/20140904-elhunyt-rozsnyoi-sandor-olimpiai-ezustermes-atleta.html Elhunyt az olimpiai aranyról lemondó magyar atléta]
* [http://www.origo.hu/sport/egyeb/atletika/20140904-elhunyt-rozsnyoi-sandor-olimpiai-ezustermes-atleta.html Elhunyt az olimpiai aranyról lemondó magyar atléta]

{{Nemzetközi katalógusok}}


{{Portál|Olimpia}}
{{Portál|Olimpia}}

[[Kategória:Magyar futók]]
[[Kategória:Magyar futók]]
[[Kategória:Magyar atlétaedzők]]
[[Kategória:Magyar atlétaedzők]]

A lap 2017. október 22., 13:16-kori változata

Rozsnyói Sándor, eredetileg Rosner (Zalaegerszeg, 1930. november 24. – Sydney, 2014. szeptember 2.[1]) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó.

Életpályája

Sportpályafutását gimnazistaként a ZTE (Zalaegerszegi Torna Egylet) kosárlabdacsapatában kezdte. 1949-ben megkezdte tanulmányait a Testnevelési Főiskolán, és a főiskola egyesületének (TF DISZ, később TF Haladás) kosárlabdázója lett. Tagja volt a B válogatott keretnek. Simek Ferenc atléta mesteredző felismerte atlétatehetségét, ezért az ötvenes évek elejétől egyesületének atlétika szakosztályában is sportolt. Fő száma kezdetben a 800 méteres síkfutás volt, később az akadályfutás. 1953-ban testnevelő tanári oklevelet szerzett és a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban kezdett tanítani. 1954-től a kosárlabdázást a Petőfi VTSK egyesületben folytatta, egyúttal a Budapesti Haladás atlétája lett. Ugyanebben az évben akadályfutásban magyar bajnoki címet szerzett és a magyar válogatott tagja lett. A berni Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, egyúttal ő lett a versenyszám első hivatalos világcsúcstartója. Összesen tizenötször szerepelt a magyar válogatottban. 1955-ben kétszer állított fel országos rekordot, majd 1956-ban ismét javított a világcsúcson. Az 1956. évi nyári olimpiai játékokon a brit Christopher Brasher mögött a második helyen végzett.[2]

Az olimpia után nem tért haza, Ausztriában telepedett le. 1957-től 1958-ig tagja volt az osztrák válogatottnak. 1960-ban az Osztrák Olimpiai Bizottság munkatársa és az atlétaválogatott edzője volt. 1962-ben és 1963-ban a bécsi egyetemen földrajzot tanult, majd 1964-ben kivándorolt Ausztráliába. Nyugalomba vonulásáig Sydneyben testnevelő tanárként és teniszedzőként tevékenykedett.

Sporteredményei

Akadályfutásban:

  • olimpiai 2. helyezett: 1956, Melbourne (8:43,6)
  • Európa-bajnok: 1954, Bern (8:49,6)
  • kétszeres világcsúcstartó:
    • 8:49,6 (Bern, 1954. augusztus 28.)
    • 8:35,6 (Budapest, 1956. szeptember 16.)
  • négyszeres magyar csúcstartó:
    • 8:49,6 (1954)
    • 4:48,0 (1955)
    • 8:45,2 (1955)
    • 8:35,6 (1956)
  • magyar bajnok: 1954, 1955

Elismerések

  • 2006. évi Nemzetközi Fair Play (International Fair Play Committee) díj

A diploma odaítélésének indoka, hogy az először kizárt angol futót a britek fellebbezésére hirdették ki a 3000 méteres akadályfutás győztesének a melbourne-i olimpián. Ehhez azonban Rozsnyói Sándor vallomására is szükség volt: „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, s már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást.”[3][4]

Jegyzetek

  1. ↑ Sport Géza – Meghalt a legsportszerűbb magyar olimpiai érmes (magyar nyelven). © 1999-2014 Index.hu Zrt., 2014. szeptember 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 4.)
  2. ↑ Christopher Brashert a verseny után lökés miatt kizárták, azonban a brit csapat óvására a zsűri az eredeti sorrendet hagyta jóvá.
  3. ↑ http://szentkoronaradio.com/node/23571
  4. ↑ http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/20071207/franciaorszag_ko_andras_es_rozsnyoi_sandor_fair_play_dija

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Rozsnyói_Sándor&oldid=19255264”