„Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→A védett természeti terület rövid jellemzése : apróságok |
apróságok |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
A '''Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület''' [[Dunaalmás]] és [[Szomód]] települések határában található, [[Komárom-Esztergom megye]] északi részén, a [[Gerecse]] északi nyúlványainál. A terület mintegy 230 hektár kiterjedésű. A kőfejtő a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Keresztülhalad rajta a [[Dunaalmás-Szomód turistaút]] és a [[Dunaszentmiklós-Kőpite-hegy turistaút]] is. |
A '''Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület''' [[Dunaalmás]] és [[Szomód]] települések határában található, [[Komárom-Esztergom megye]] északi részén, a [[Gerecse]] északi nyúlványainál. A terület mintegy 230 hektár kiterjedésű. A kőfejtő a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Keresztülhalad rajta a [[Dunaalmás-Szomód turistaút]] és a [[Dunaszentmiklós-Kőpite-hegy turistaút]] is. |
||
A kőfejtő már a [[Római Birodalom|római kor]]ban is működött, amikor is a közeli [[Brigetio]] erődjéhez bányásztak itt alapanyagot. A műemléknek számító kőhordó út, a [[Római út (műemlékút)|Római út]] a leghosszabb fennmaradt magyarországi római eredetű útvonal. A kőfejtő egészen a [[ |
A kőfejtő már a [[Római Birodalom|római kor]]ban is működött, amikor is a közeli [[Brigetio]] erődjéhez bányásztak itt alapanyagot. A műemléknek számító kőhordó út, a [[Római út (műemlékút)|Római út]] a leghosszabb fennmaradt magyarországi római eredetű útvonal. A kőfejtő egészen a [[második világháború]] idejéig működött. |
||
[[Fájl:A Dunaalmás melletti római kortól a II. világháborúig használt kőfejtő bejárata.jpg|bélyegkép|jobb|A Dunaalmás melletti római kortól a II. világháborúig használt kőfejtő bejárata]] |
[[Fájl:A Dunaalmás melletti római kortól a II. világháborúig használt kőfejtő bejárata.jpg|bélyegkép|jobb|A Dunaalmás melletti római kortól a II. világháborúig használt kőfejtő bejárata]] |
||
A pleisztocén kori ősállat-leletanyag többek közt egy őselefántfaj egyik egyedét (Elephas planifrons), egy kihalt teknősfaj egyedeit (Clemys |
A pleisztocén kori ősállat-leletanyag többek közt egy őselefántfaj egyik egyedét ''(Elephas planifrons)'', egy kihalt teknősfaj egyedeit ''(Clemys méhelyi)'' és édesvízi táskarákok maradványait rejtette.<ref>{{cite web|url=http://dinp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_762|title=Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület|accessdate=03-12-2014 }}</ref> |
||
A korábbi pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A [[Magyarország]]on előforduló mintegy 33 [[páfrányok|páfrányfaj]] közül 18 él itt, rendkívül kis területen, amely egyedülálló fajgazdagságot jelent. |
A korábbi pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A [[Magyarország]]on előforduló mintegy 33 [[páfrányok|páfrányfaj]] közül 18 él itt, rendkívül kis területen, amely egyedülálló fajgazdagságot jelent. |
||
A lap 2016. július 30., 10:05-kori változata
A Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület Dunaalmás és Szomód települések határában található, Komárom-Esztergom megye északi részén, a Gerecse északi nyúlványainál. A terület mintegy 230 hektár kiterjedésű. A kőfejtő a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatóságának fennhatósága alá tartozik. Keresztülhalad rajta a Dunaalmás-Szomód turistaút és a Dunaszentmiklós-Kőpite-hegy turistaút is.
A kőfejtő már a római korban is működött, amikor is a közeli Brigetio erődjéhez bányásztak itt alapanyagot. A műemléknek számító kőhordó út, a Római út a leghosszabb fennmaradt magyarországi római eredetű útvonal. A kőfejtő egészen a második világháború idejéig működött.
A pleisztocén kori ősállat-leletanyag többek közt egy őselefántfaj egyik egyedét (Elephas planifrons), egy kihalt teknősfaj egyedeit (Clemys méhelyi) és édesvízi táskarákok maradványait rejtette.[1]
A korábbi pusztai homokgyep helyére fenyveserdőt telepítettek. A Magyarországon előforduló mintegy 33 páfrányfaj közül 18 él itt, rendkívül kis területen, amely egyedülálló fajgazdagságot jelent.
A védett természeti terület rövid jellemzése
Építőipari nyersanyagként a forrásmészkövet már a rómaiak is hasznosították, bányászata egészen a második világháborúig tartott.
A Gerecse jellegzetes töréses röghegység. A hegytömeg peremeit szegélyező törésvonalak mentén (elsősorban a tatai és Duna-völgyi törésrendszerek mentén) bő vízhozamú hévforrások fakadtak és ezekből vált ki a forrásmészkő. Dunaalmás fölött a forrásmészkő kiterjedése meghaladja a 2,5 négyzetkilométert, vastagsága a 20-25 métert. A forrásmészkő kiválása a pannon-időszakban kezdődött meg, helyenként csaknem napjainkig tartott. A hévforrás-tevékenység teljes megszűnése a tatabányai szénmedencében folytatott bányászathoz kapcsolódó karsztvízszint nagyfokú süllyesztésének hatására következett be.
A védett kőfejtősor kőzetanyaga az alsó-pleisztocénban rakódott le. A kőfejtősor lényegében az egykori négy nagy bányából áll. A dunaalmási forrásmészkő ún. tetarátás kifejlődésű: azok a források, amelyekből a forrásmészkő kivált, északnyugati irányban folytak le. A forrásmészkőből 3.5méter magas gátak épültek. A víz ezeken átbukva, 30-50 m átmérőjű, sekély mélységű tavakban gyűlt össze.
A kőfejtők területén rendkívül értékes őslénytani lelet-anyagot tártak fel. A leletanyag érdekes tagja egy őselefántféle (Elephas planifrons), egy itt leírt kihalt teknősfaj (Clemys méhelyi) valamint a forrástavakban élt édesvízi táskarák.
Nem kevésbé érdekes és ritka a védett kőfejtők felszínén élő növényállomány: a pusztai homokgyep helyére telepített fenyves és a szomódi páfrányos erdő (a hazánkban előforduló 33 páfrányfaj közül 18-nak adott menedéket). Európában sehol sem volt ismeretes ehhez hasonló élőhely, ahol ilyen kis területen ennyiféle páfrányfaj, illetőleg azok hibridjei és változatai is előfordultak. Sajnos az utóbbi évtized éghajlat/időjárás változásai nem kedveznek az élőhely fennmaradásának.
A Kőpite-hegy és a Les-hegy között teljes épségben megmaradt az a rómaiak által épített, ún. kőhordó út, amelyen római rabszolgák szállították az itt fejtett mészkövet. Ez Magyarország leghosszabb ismert és ép római kori útja.
A dunaalmási forrásmészkő hazai vonatkozásban egyedülálló. Emiatt a dunaalmási kőfejtők kőzetfeltárásait földtani alapszelvényként tartják nyilván.
Források
- ↑ Dunaalmási Kőfejtő Természetvédelmi Terület. (Hozzáférés: 2014. december 3.)