„Aglabida művészet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
21. sor: | 21. sor: | ||
A monasztiri ribát eredetileg négyzetes alaprajzú, bástyákkal megerősített falakról tanúskodik. Maga a ribát adta a város nevét is, amely a ’kolostor’ jelentésű görög monaszterion szóból ered. |
A monasztiri ribát eredetileg négyzetes alaprajzú, bástyákkal megerősített falakról tanúskodik. Maga a ribát adta a város nevét is, amely a ’kolostor’ jelentésű görög monaszterion szóból ered. |
||
==Források== |
==Források==* |
||
* Iszlám: Művészet és építészet. Vince Kiadó, 2005, ISBN 963-9552-61-5 |
|||
*{{cite book|first=Burchard |last=Brentjes |title=Izmael fiai|year=1986 |publisher=Kossuth |location=Budapest|isbn=963-09-2759-4}}* Iszlám: Művészet és építészet. Vince Kiadó, 2005, ISBN 963-9552-61-5 |
|||
* Az iszlám világ atlasza. Francis Robinson, 1996 ISBN 9789635483648 |
* Az iszlám világ atlasza. Francis Robinson, 1996 ISBN 9789635483648 |
||
{{Művészettörténet dinasztiák szerint}} |
{{Művészettörténet dinasztiák szerint}} |
A lap 2016. március 3., 22:40-kori változata
Az aglabida művészethez tartozik a 9.-10. században részben a mai Tunézia és Egyiptom egy részén uralkodó berber Aglabida-dinasztia uralma alatt Észak-Afrikában, ezen belül főként Tunézia és Egyiptom területén készült műalkotások együttese.
Az Aglabidák története
647-ben az arabok lassan előrevonultak Ifríkíjába, a Római Birodalom egykori Africa tartományába. A tartomány kezdetben az Omajjádok irányítása alatt állt 749-ig, majd őket követték az Abbászidák. A 8. századra egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a berber törzsek a Bagdadból jött kormányzókra, így felkelések robbantak ki Ifríkíja területén. Hárún ar-Rasíd (786–809) ekkor egyik hadvezérét azzal bízta meg, a horászáni Ibráhím ibn al-Aglabot, hogy verje le a lázadókat és állítsa helyre a rendet. Cserébe Hárún ar-Rasid ráhagyta Ifríkíja emirátusát. Ibráhím és utódai, az Aglabidák széles körű autonómiával rendelkeztek, de adót kellett fizetniük az abbászidáknak.
Az Aglabidák építészete
A muszlim nyugat fővárosa: Kairuán
Az arab hódítások idején Kairuán csupán az észak-afrikai támadások kiindulópontjaként szolgáló egyszerű katonai tábor volt. Szidi Ukbar ibn Náfi, a bagdadi omajjád kalifa hadvezére 670-ben itt rendezte be székhelyét. A kairuáni nagymecset az összes későbbi aglabida mecset előképének tekinthető. A tuniszi nagymecsetben is a kibla fallal párhuzamos hajót dupla oszlopsor szegélyezi, kihangsúlyozva ezzel a kairuáni mecsetet imitáló T alaprajzot. Az oszlopokat itt is ókori épületekből hozták.
Vízművek – aglabida víztározók
Rakkada óriási víztározója jelképezi a muszlim vízművek építésénél használt fejlett technikát. A IX. századból fennmaradt számos kör alakú medence, víztározó nem csupán víztározó ciszternaként használták, hanem az uralkodók szórakoztatását is szolgálta, akik harci játékokat és vitorlás mulatságokat rendeztek bennük.
Ima és harc – a muszlim ribát szerkezete és funkciója
Az erődítményeket ribátoknak nevezték, és a Földközi-tenger nyugati szigetei ellen indított hadjáratok kiindulópontjaként szolgált. A ribáthoz két fogalom kapcsolódott szorosan: a vallási elmélyülés és a szent háború (dzsihád fi szabil Alláh).
A ribát intézménye egy speciális építészeti stílust és egy bizonyos életmódot is megjelenített, amely hasonlóságot mutat az anatóliai és közép-ázsiai karavánszerájokkal.
A monasztiri ribát eredetileg négyzetes alaprajzú, bástyákkal megerősített falakról tanúskodik. Maga a ribát adta a város nevét is, amely a ’kolostor’ jelentésű görög monaszterion szóból ered.
==Források==*
- Brentjes, Burchard. Izmael fiai. Budapest: Kossuth (1986). ISBN 963-09-2759-4* Iszlám: Művészet és építészet. Vince Kiadó, 2005, ISBN 963-9552-61-5
- Az iszlám világ atlasza. Francis Robinson, 1996 ISBN 9789635483648