„Héttorony” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a {{jegyzetek |
Y 6 (vitalap | szerkesztései) József Attila (Karóval jöttél...) hozzáadása |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak ''(kan-kujutu)'' és egy barlang, melyet sziklaüregnek ''(tascsukuru)'' neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a [[halálbüntetés|halálos ítéletet]] már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az [[1600]]–[[1714]]-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül [[Szilágyi Mihály]] ([[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] nagybátyja), [[Majláth István]], [[Török Bálint]], [[Bornemissza Gergely]] és [[Béldi Pál]] neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf [[Esterházy Antal]] császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”<ref>Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről [[Thaly Kálmán]] közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. ''Hadtörténelmi Közlemények,'' 4. (1891) 704–707.</ref> |
Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak ''(kan-kujutu)'' és egy barlang, melyet sziklaüregnek ''(tascsukuru)'' neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a [[halálbüntetés|halálos ítéletet]] már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az [[1600]]–[[1714]]-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül [[Szilágyi Mihály]] ([[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] nagybátyja), [[Majláth István]], [[Török Bálint]], [[Bornemissza Gergely]] és [[Béldi Pál]] neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf [[Esterházy Antal]] császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”<ref>Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről [[Thaly Kálmán]] közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. ''Hadtörténelmi Közlemények,'' 4. (1891) 704–707.</ref> |
||
Az épületnek fontos szerepe van [[Gárdonyi Géza]] ''[[Egri csillagok]]'' című regényében. |
Az épületnek fontos szerepe van [[Gárdonyi Géza]] ''[[Egri csillagok]]'' című regényében. Az épület megjelenik [[József Attila]] (Karóval jöttél…) című versében is. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2016. március 2., 21:13-kori változata
.jpg)
A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult erőd; hét tornyából hat teljesen leomlott, illetve lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott, és oly régi, mint Bizánc; Theodosius római császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vetette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését.
II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakította azokat át, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a hét toronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas, úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit és az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították.
Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600–1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Béldi Pál neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.”[1]
Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében. Az épület megjelenik József Attila (Karóval jöttél…) című versében is.
Jegyzetek
- ↑ Gróf Esterházy Antal kapitány, elfogatott a tömösvári mezőn, az 1698. év szept. 19. napján, kiszabadíttatott a békekötés alkalmából, 1699. ápr. 13-án. Lásd minderről Thaly Kálmán közleményét: Gróf Esterházy Antal török fogsága, 1698. Hadtörténelmi Közlemények, 4. (1891) 704–707.
