„Nonnosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új cikk |
infobox |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Személy infobox |
|||
|születési dátum=[[5. század]] |
|||
}} |
|||
'''Panopoliszi Nonnosz''', (ógörög nyelven ''Νόννος)'' a mai [[Egyiptom]] területén található ''Panopolisz''ban (ma: [[Akhmim]]) született, a 4. század végén vagy az 5. században élt görög költő; a ''Dionysiaká'' című [[eposz]] szerzője. |
'''Panopoliszi Nonnosz''', (ógörög nyelven ''Νόννος)'' a mai [[Egyiptom]] területén található ''Panopolisz''ban (ma: [[Akhmim]]) született, a 4. század végén vagy az 5. században élt görög költő; a ''Dionysiaká'' című [[eposz]] szerzője. |
||
A lap 2016. január 29., 18:33-kori változata
| Nonnosz | |
| Született | 5. század Akhmím |
| Elhunyt | 5. század Egyiptom |
| Állampolgársága | bizánci |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nonnosz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Panopoliszi Nonnosz, (ógörög nyelven Νόννος) a mai Egyiptom területén található Panopoliszban (ma: Akhmim) született, a 4. század végén vagy az 5. században élt görög költő; a Dionysiaká című eposz szerzője.
Életéről szinte semmit nem tudni. Csak műveiből lehet következtetni arra, hogy fiatalon, amikor még pogány volt, írta nagy eposzát; később keresztény lett, és akkor írta át versben János evangéliumát (Metabole).
Dionüszosz-eposz
A hatalmas terjedelmű Dionüszosz-eposz (Διονυσιακά / Dionysiaká) 48 énekből áll (mint az Iliasz és az Odüsszeia). Dionüszosz isten indiai hadjáratát tárgyalja rendkívül körülményesen, a cselekmény folyamatosságát zavaró sokféle mítosz unos-untalan bevonásával. Szerkezete teljesen széteső, még a hős alakja sem tartja össze. A mű Zeusz Európában tett látogatásával kezdődik, maga Dionüszosz csak a nyolcadik énekben születik meg.
Érdekesség, hogy a szerző kétszáz évvel a kereszténység államvallássá tétele után antik eposzt írt, „még egyszer, utoljára, egy egyiptomi monumentalitású műben összefoglalva az egész görög szenttörténetet.” Pogány szelleme ellenére Bizáncban még a 13. században is másolták. [1]
Nonnosz gondosan kidolgozott hexameterekben írt, szigorú verselési technikáját később többen követték (pl. Musaeus, Paulus Silentiariust és mások).
Eposzát először a holland Gerhard Falkenburg (1535–1578) adta ki 1569-ben.[2]
Jegyzetek
- ↑ Szerb Antal i.m.
- ↑ Almási Gábor, Kiss Farkas Gábor (2013). Szöveggondozás és kapcsolatápolás (PDF). Irodalomtörténeti Közlemények 117. évfolyam (6. szám).
Források
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. (Petronii, 6. Cajus)
- Bokor József (szerk.). cikk-címe, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1962) A késői görög irodalom c. alfejezet, 62. oldal
- Enciklopegyija Brokgauza i Efrona (orosz nyelven) (1890–1907)