„Pillanatragasztó” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
kis átfogalmazás
1. sor: 1. sor:
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]]
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]]
A '''pillanatragasztó''' (másként Super Glue, vagy Cyanoacrylate) egy gyorsan kötő [[ragasztó]], mely szilárd felületeken használva [[polimer]]izálódik. A polimerizáció következtében szoros köteléket alkot az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni.
A '''pillanatragasztó''' (vagy cián-akrilát) egy erős, gyorsan kötő [[ragasztó]], mely a szilárd felületeken nedvesség hatására [[polimer]]izálódik; a polimerizáció következtében szoros köteléket alakít ki az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni.


A pillanatragasztó egy akrilgyanta, mely a legtöbb tárgyat azonnal összeköti, a polimerizációt a vízben levő [[hidroxidion]]ok idézik elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre.
A pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő [[hidroxidion]]ok idézik elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre.


A pillanatragasztót leginkább fogyasztási cikkek javítására szokták használni. Ezen kívül használatát lelte a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására szokták használni. Ezen kívül használják a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.


A polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből kipárolgó ártalmas pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt is.
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt.


== Források ==
== Források ==

A lap 2015. szeptember 2., 05:14-kori változata

A pillanatragasztó (vagy cián-akrilát) egy erős, gyorsan kötő ragasztó, mely a szilárd felületeken nedvesség hatására polimerizálódik; a polimerizáció következtében szoros köteléket alakít ki az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni.

A pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő hidroxidionok idézik elő. Az úgynevezett anionos polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre.

A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására szokták használni. Ezen kívül használják a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.

A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt.

Források

  • John Toedt, Darrell Koza and Kathleen Van Cleef-Toedt, Chemical composition of everyday products, GREENWOOD PRESS, London, 2005