„Pillanatragasztó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
kis átfogalmazás |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]] |
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]] |
||
A '''pillanatragasztó''' ( |
A '''pillanatragasztó''' (vagy cián-akrilát) egy erős, gyorsan kötő [[ragasztó]], mely a szilárd felületeken nedvesség hatására [[polimer]]izálódik; a polimerizáció következtében szoros köteléket alakít ki az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni. |
||
A pillanatragasztó egy akrilgyanta, |
A pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő [[hidroxidion]]ok idézik elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre. |
||
A pillanatragasztót |
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására szokták használni. Ezen kívül használják a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele. |
||
A polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből |
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt. |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2015. szeptember 2., 05:14-kori változata
A pillanatragasztó (vagy cián-akrilát) egy erős, gyorsan kötő ragasztó, mely a szilárd felületeken nedvesség hatására polimerizálódik; a polimerizáció következtében szoros köteléket alakít ki az alkalmazott tárgyak között. A Kodak Research Labs két munkása, Dr. Harry Coover és Fred Joyner fedezte fel véletlenül az egyik kísérletezésük alatt, miközben célzókészülékekre alkalmas plasztikát próbáltak készíteni.
A pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő hidroxidionok idézik elő. Az úgynevezett anionos polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilátos monomerek a víz hatására összekötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak. Ezek a polimerek több millió polimerszállal kötik össze az összeragasztandó felületeket, így különlegesen erős köteléket hoznak létre.
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására szokták használni. Ezen kívül használják a törvényszéki orvostanban is, ahol az ujjlenyomatok felfedezésére használják, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele.
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragad a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt.
Források
- John Toedt, Darrell Koza and Kathleen Van Cleef-Toedt, Chemical composition of everyday products, GREENWOOD PRESS, London, 2005