Hidroxidion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hidroxidion szerkezete A hidroxidion modellje
A hidroxidion szerkezete (nemkötő elektronpárokkal)
és háromdimenziós modellje

A hidroxidion (OH) egy egyszeresen negatív, összetett ion, a savbázis reakciók gyakori szereplője.

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könnyen átlátható a hidroxidion keletkezése, ha tekintjük a következő reakciót:

Ammóniagázt oldunk vízben. (Az ammónia kitűnően oldódik vízben, 1 literben hozzávetőlegesen 700 l gáz oldható fel.) Ha a vízbe előzetesen fenolftalein oldatot csepegtetünk, az oldat színe élénk pirosra változik.

A reakcióban a vízmolekula egy protonja (vagyis egy hidrogénion) átkerül az ammóniamolekulára, így az egyszeresen pozitív ammóniumionná alakul. A vízmolekula, protonjától megfosztva egyszeresen negatív ionná, hidroxidionná alakul. (A vízmolekula „maradéka”.)

NH3 + H2O → NH4+ + OH
H2O   →   OH     NH3   →   NH4+

Így az oldatban hidroxidionok, valamint ammóniumionok találhatóak. A keletkezett oldat lúgos kémhatású, amit a túlsúlyba került OH ionok okoznak.

Hatása, kimutatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kémhatás kimutatására különböző indikátorokat használhatunk. A legismertebbek közülük a lakmusz, a fenolftalein és az univerzális indikátor (ez utóbbi különböző színnel jelzi a kémhatás mértékét). A semleges közegben színtelen fenolftalein a lúgos közegben élénk piros színű, a lakmusz és az univerzális indikátor pedig kék színre vált.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kecskés Andrásné, Rozgonyi Jánosné: Kémia 7. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oxóniumion - A vízből protonfelvétellel keletkező pozitív töltésű ion