Lakmusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lakmusz (eredeti nevén lacca musci) összetett növényi festék, amelyet hagyományosan sav-bázis indikátorként használnak. Savas oldatban vörös színű (4,5-ös pH alatt), lúgosban pedig kék színű (8,3-as pH fölött). Az átmeneti tartományban - azaz megközelítően semleges kémhatás esetén - lila. Vizes oldatként, vagy papírcsíkba felitatva (ez az un. lakmuszpapír) alkalmazzák.

Különféle zuzmókból gyártják (Rocella, Lecanora és Variolaria fajok). Az elektronika-iparban garanciális javításoknál használják, ugyanis a lakmusz kimutatja, ha a készüléket vízkárosodás érte. Régebben használták textilfestésre is, de éppen a kémhatástól függően változó színe miatt az ilyen célú alkalmazása mára megszűnt. A zuzmókat megőrlik, azután kálium-karbonáttal és húggyal v. ammónium-karbonáttal együtt néhány hétig állani hagyják. Ilyenkor erjedés áll be, minek megfelelően a tömeg sötétkék színűvé válik. Az így előállított pépet kréta- és gipszporral tésztaszerű tömeggé gyúrják, melyből az apró lakmusz-kockácskákat formálván, azokat árnyékos helyen megszárítják. A lakmusz körülbelül 2–3 mm élhosszú sötétkék kockákból áll; vízzel leöntve sötétkék oldatot kapunk, melyből a nem oldódó gipsz és kréta leülepedik. A lakmusz tulajdonképpeni festőanyaga a lakmusz-sav, mely szabadon előállítva sárgásvörös színű; sói sötétkék színűek. A lakmuszban e sav alkáli sói, különösen káliumsója foglaltatik. A lakmuszból készült lakmusz-tinktúrát és az ezzel festett papirost, a lakmusz-papirost a kémikus kémlőszerül alkalmazza.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9