Lakmusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A lakmusz (eredeti nevén lacca musci) összetett növényi festék, amelyet hagyományosan sav-bázis indikátorként használnak. Savas oldatban vörös színű (4,5-ös pH alatt), lúgosban pedig kék színű (8,3-as pH fölött). Az átmeneti tartományban – azaz megközelítően semleges kémhatás esetén – lila. Vizes oldatként, vagy papírcsíkba felitatva (ez az ún. lakmuszpapír) alkalmazzák.

A lakmusz név a holland lakmoes szóból származik (lak = lecsepegtet, moes = pép), ami arra utal, hogy az előállításkor az őrölt zuzmóból álló pépnek lecsöpögtették a levét. Német közvetítéssel került hozzánk.[1]

Előállítása[szerkesztés]

Különféle zuzmókból gyártják (Rocella, Lecanora és Variolaria fajok). A zuzmókat megőrlik, azután kálium-karbonáttal és húggyal v. ammónium-karbonáttal együtt néhány hétig állani hagyják. Ilyenkor erjedés következik be, ennek során a tömeg sötétkék színűvé válik. Az így előállított pépet kréta- és gipszporral tésztaszerű tömeggé gyúrják, melyből apró lakmuszkockácskákat formálva, azokat árnyékos helyen megszárítják. A lakmusz körülbelül 2–3 mm élhosszú sötétkék kockákból áll; vízzel leöntve sötétkék oldatot kapunk, melyből a nem oldódó gipsz és kréta leülepedik.

Működése[szerkesztés]

A lakmusz tulajdonképpeni festőanyaga a lakmuszsav, mely szabadon előállítva sárgásvörös, sói azonban sötétkék színűek. A lakmuszban e sav alkáli sói, különösen káliumsója található. A kék lakmusz, a lakmuszsav sója sav hatására megvörösödik, mert vörös lakmuszsav keletkezik; a vörös lakmuszsav-oldatból pedig lúg hatására lakmuszsavas só keletkezik, emiatt megkékül. A lakmuszból készült lakmusztinktúra és az ezzel festett papír, a lakmuszpapír emiatt alkalmas a kémiában sav-bázis indikátornak.

Egyéb felhasználások[szerkesztés]

Az elektronikai iparban garanciális javításoknál használják, ugyanis a lakmusz kimutatja, ha a készüléket vízkárosodás érte. Régebben használták textilfestésre is, de éppen a kémhatástól függően változó színe miatt az ilyen célú alkalmazása mára megszűnt.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerkesztő: Zaicz Gábor. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 2006. 472. o. ISBN 963 7094 01 6  

Források[szerkesztés]

  • Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9
  • Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 20. o. ISBN 963-10-3269-8