„Rabszolgapart” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2015. július 21., 07:51-kori változata

A rabszolgapart Nyugat-Afrikában, Togo, Benin és Nigéria nyugati részén húzódó tengerpart történelmi neve. A Guineai-öböl partján kb. 450 km hosszan húzódik a Volta és Niger folyók között. Elnevezése a gyarmatosítás idejéből ered, amikor a vidék fő "árucikkei" a rabszolgák voltak.

Amerika felfedezésének időszakában még a portugálok voltak az afrikai partok egyedüli európai látogatói. Bartolomeu Dias, Vasco da Gama és a többiek történelmi jelentőségű felfedező útjai egyengették a kereskedők behatolását, akik főként a partvidéken létesítettek cserekereskedelmi központokat, aranyat és fűszereket kerestek. Nemsokára a hollandok, az angolok és a franciák is megjelentek és megkezdték a gyarmatosítást. Amikor az európai vállalkozók kereskedni kezdtek a Benin Birodalommal, azt tapasztalták, hogy ott minden különösebb nehézség nélkül vásárolhatnak foglyokat. Az ottani szokás és íratlan törvények alapján rabszolgák csak azok lehettek, akiket a szomszédos népek közül ejtettek foglyul, tehát kívülállók, hitetlenek voltak. Ezt a törvényt gyakran megszegték és a benini emberkereskedők saját országuk lakosságát adták el rabszolgának. A 16. században a rabszolgák iránti szükséglet még korlátozott volt. Sem Anglia, sem Franciaország nem mutatott komolyabb érdeklődést irántuk. A nyugat-indiai szigeteken gazdálkodó legelső telepesek még a kubai piacról is beszerezhették rabszolga-szükségletüket.

A rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a cukor és a dohány. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést 1640-ben vezették be Francia Nyugat Indiában. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.

Egyre több rabszolgát vittek az Újvilágba, főleg a Karib-térségbe és Brazíliába. A fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: Ouidah, Lagos, Aného (Kis Popo), Grand-Popo, Agoué, Jakin, Porto-Novo és Badagri.

Sok millióra becsüli a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el. ^[1] ^[2] Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem egészen a 19. századig virágzott.

Helyszínek

A rabszolga-kereskedelem fő központjai voltak:

Appa, 1732 - 1736.
Meidorp/Meiborg,
Agathon, 1717 - ?.
Allada, 1660 - ?.
Aneho, 1731 - 1760
Annobon, 1641 - ?.
Badagri, 1737 - 1748.
Benin City, 1660 - 1740.
Epe, 1732 - 1755.
Grand-Popo, 1660 - ?.
Jaquim, 1726 - 1734 (Itt volt Fort Zelandia).
Offra, 1660 - 1691.
Ouidah, 1670 - 1724.
Principe,
Sao Tomé, 1641 - 1648.
Save, 1660-tól - ?.

Forrás

↑ Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)
↑ Basil Davidson. The African Slave Trade

Basil Davidson: Az újra felfedezett ősi afrika, 1965.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Slavenkust című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

[1] Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)

[2] Basil Davidson. The African Slave Trade

[1]

[2]

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 A rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a [[cukor]] és a [[Dohány|dohány]]. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést [[1640]]-ben vezették be Francia Nyugat Indiában. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.
-Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. Az afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[Badagry]].
+Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. A fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[Badagri]].
 Sok millióra becsüli a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el. <ref>Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)</ref> <ref>Basil Davidson. The African Slave Trade</ref> Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem egészen a [[19. század]]ig virágzott.