„Kelen Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 3. sor: | 3. sor: | ||
== Életútja == |
== Életútja == |
||
A Rába folyó és a [[Rábca]] torkolata által közrezárt területet a [[Győr]]iek Győrszigetnek hívják, amely helyen született Kelen Imre. Iskoláit helyben végezte, majd a fővárosba került. Az I. Világháború idején behívó parancsának eleget téve harcolt az [[Osztrák-Magyar Monarchia]] hadseregében. Helytállásáért Magyar Katonai Kereszt kitüntetést kapott. 1917-ben hazatérte után a ''Szamár'' című politikai élclapban jelentek meg első rajzai kezdetben közel két esztendőn át. Rajzai révén egyre népszerűbb lett, s 1918-tól fogva már a kor legjelentősebb élclapja, a [[Borsszem Jankó]] is lehozta karikatúráit, de publikált a ''Színház'', a [[Színházi Élet]], az ''Érdekes Újság'', valamint a ''Divat'' hetilapoknak, s rajzai megjelentek a konkurens vicclapokban, mint a ''Bolond Istók'', és a ''Mátyás Diák''. A ''Szamár'' nevű lap megszűnte után az ''Április'' (1918-1919) nevű politikai élclap szerkesztőségében dolgozott, olyan kollégák társaságában, mint [[Vértes Marcell]], [[Major Henrik]], [[Pólya Tibor]], [[Bíró Mihály]]. A lap a [[Tanácsköztársaság]] leverését követően megszűnt, szerkesztősége feloszlott. Ebben a baloldali politikai élclapban rajzolók, a megtorlás elől külföldre távoztak. Kelen Imre 1919-ben [[München]]be emigrált, ahol kezdetben Hans Hofmann (1880-1966) müncheni festőiskolájában képezte magát. |
|||
[[München]]ben közel három éven keresztül a ''Lustige Blatter'' számára dolgozott, de rajzai megjelentek a ''Jugend'', és a ''Meggendorfer Blatter''-ben is. Majd [[Berlin]]ben találkozott honfitársával Dezső Alajossal (Aloysius Derso 1888–1964), aki szintén karikaturistaként kereste kenyerét a Német fővárosban.<ref>Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal</ref> Találkozásuk és barátságuk meghatározta kettejük közös pályáját az elkövetkezendő évtizedekre. Hasonló világlátásuk, rajznyelvi azonosságuk, egymást inspiráló humoruk, bajtársias őszinteségük révén életre szóló közös munkálkodást eredményezett, legyenek a világ bármely részén. [[Berlin]]ből [[Genf]]be utaztak (1922) a nemzetközi béketárgyalások akkori helyszínére. |
|||
== Könyvei == |
== Könyvei == |
||
A lap 2015. május 3., 13:16-kori változata
Kelen Imre Emery Kelen, Emerich Kelen (Győrsziget, 1896. december 22. – Bécs, 1978. október 9.) [1] karikaturista, grafikus, író, televíziós rendező - az egykori genfi székhelyű Népszövetség hivatásos rajzolója
Életútja
A Rába folyó és a Rábca torkolata által közrezárt területet a Győriek Győrszigetnek hívják, amely helyen született Kelen Imre. Iskoláit helyben végezte, majd a fővárosba került. Az I. Világháború idején behívó parancsának eleget téve harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében. Helytállásáért Magyar Katonai Kereszt kitüntetést kapott. 1917-ben hazatérte után a Szamár című politikai élclapban jelentek meg első rajzai kezdetben közel két esztendőn át. Rajzai révén egyre népszerűbb lett, s 1918-tól fogva már a kor legjelentősebb élclapja, a Borsszem Jankó is lehozta karikatúráit, de publikált a Színház, a Színházi Élet, az Érdekes Újság, valamint a Divat hetilapoknak, s rajzai megjelentek a konkurens vicclapokban, mint a Bolond Istók, és a Mátyás Diák. A Szamár nevű lap megszűnte után az Április (1918-1919) nevű politikai élclap szerkesztőségében dolgozott, olyan kollégák társaságában, mint Vértes Marcell, Major Henrik, Pólya Tibor, Bíró Mihály. A lap a Tanácsköztársaság leverését követően megszűnt, szerkesztősége feloszlott. Ebben a baloldali politikai élclapban rajzolók, a megtorlás elől külföldre távoztak. Kelen Imre 1919-ben Münchenbe emigrált, ahol kezdetben Hans Hofmann (1880-1966) müncheni festőiskolájában képezte magát.
Münchenben közel három éven keresztül a Lustige Blatter számára dolgozott, de rajzai megjelentek a Jugend, és a Meggendorfer Blatter-ben is. Majd Berlinben találkozott honfitársával Dezső Alajossal (Aloysius Derso 1888–1964), aki szintén karikaturistaként kereste kenyerét a Német fővárosban.[2] Találkozásuk és barátságuk meghatározta kettejük közös pályáját az elkövetkezendő évtizedekre. Hasonló világlátásuk, rajznyelvi azonosságuk, egymást inspiráló humoruk, bajtársias őszinteségük révén életre szóló közös munkálkodást eredményezett, legyenek a világ bármely részén. Berlinből Genfbe utaztak (1922) a nemzetközi béketárgyalások akkori helyszínére.
Könyvei
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek
- ↑ http://opac.pim.hu/index.jsp?from_page=details&page=details&dbname=gyujtemeny_kat_bib&bib1id=1&bib1field=0&term=Kelen+Imre+%281896-1978%29+%7C60463%7C407847&b_from_page=result&b_dbname=database_lek&b_group=0&b_bib1id=4&b_bib1field=0&b_term=459999&b_too_many_records=false&b_rc=37&b_pos=33&b_offset=31&b_stepsize=10&b_oldOffset=100000
- ↑ Magyar Magazin, 1929. június 1. II. évfolyam 6. szám | Kelen Imre karikatúrái / 24-27 oldal