„Erszényes ördög” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
A forrás a méretre a további információk részben az első weboldal. |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
== Megjelenése == |
== Megjelenése == |
||
A tasmaniai ördög hossza |
A tasmaniai ördög hossza 52,5-80 centiméter, [[farok]]hossza 23-30 centiméter és testtömege 4-12 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvének. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A [[hímnem (biológia)|hím]] nagyobb, mint a [[nőnem (biológia)|nőstény]]. Bundája vastag és [[fekete]]; nyakát feltűnő [[fehér]] gyűrű, vállát, törzsét és farkát fehér foltok díszítik. [[Fül]]e rózsaszín és csupasz. Mivel [[húsevő]], erős [[állkapocscsont|állkapcsa]] van. A legnagyobb [[erszényes ragadozók|erszényes ragadozó]], amely mérete egy kisebb [[kutya|kutyáé]], de tömzsi és izomzata fejlett. Jellegzetes a fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai. Vadászik és dögevő állat, emellett közösségi étkezésekben is részt vesz. |
||
== Életmódja == |
== Életmódja == |
A lap 2014. november 28., 19:31-kori változata
Tasman ördög | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Sarcophilus harrisii (Boitard, 1841) | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Tasman ördög témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Tasman ördög témájú médiaállományokat és Tasman ördög témájú kategóriát. |
Az erszényes ördög vagy más néven tasman ördög vagy tasmaniai ördög (Sarcophilus harrisii) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) rendjébe, ezen belül az erszényesnyestfélék (Dasyuridae) családjába tartozó faj.
A Sarcophilus nem egyetlen élő faja. A nem másik tagja, a Sarcophilus laniarius a pleisztocén korban élt Ausztráliában. Ez a faj mintegy 25%-kal nőtt nagyobbra, mint a ma élő erszényes ördög. Feltehetően az Ausztráliába érkező első emberek megtelepedését követően halt ki.
Előfordulása
Az erszényes ördög régen Ausztráliában majdnem mindenhol elterjedt volt. Ma már kizárólag az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén él.
Tasmaniában az erszényes ördögnek kevés ellensége van. Élőhelyének szűkülése és a vegyszeres kártevőirtás azonban veszélyezteti az állományt.
Alfajai
- Sarcophilus harrisii dixonae
- Sarcophilus harrisii harrisii
Megjelenése
A tasmaniai ördög hossza 52,5-80 centiméter, farokhossza 23-30 centiméter és testtömege 4-12 kilogramm. Teste erős és zömök, akár egy kis medvének. Feje széles és tömör, végtagjai rövidek, farkát változó hosszúságú szőrzet borítja. A hím nagyobb, mint a nőstény. Bundája vastag és fekete; nyakát feltűnő fehér gyűrű, vállát, törzsét és farkát fehér foltok díszítik. Füle rózsaszín és csupasz. Mivel húsevő, erős állkapcsa van. A legnagyobb erszényes ragadozó, amely mérete egy kisebb kutyáé, de tömzsi és izomzata fejlett. Jellegzetes a fekete szőre, átható bűze, ha izgatott, hangos sikolya és vad étkezési szokásai. Vadászik és dögevő állat, emellett közösségi étkezésekben is részt vesz.
Életmódja
Az állat magányos, de nem territoriális és éjjel aktív. Ha megtámadják, vagy ha a fajtársait akarja elkergetni a dög mellől, hangos, rekedt morgással és fogcsikorgatással próbálkozik megfélemlíteni az ellenfelét. Tápláléka növények és kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dögök. A tasmaniai ördög 5-8 évig él.
Szaporodása
Az ivarérettséget 2 éves korban éri el. A párzási időszak április-május között van. A vemhesség 21 napig tart, ennek végén 20-30 alulfejlett kölyök születik, de csak 2-4 utód jut be az erszénybe. A nőstény 7-8 hónapig szoptatja kicsinyeit. Amikor a kölykök kinőtték az erszényt, néha az anyjuk hátán vitetik magukat.
Veszélyeztetettsége
Az 1990-es évek vége óta egy fertőzés útján terjedő arctumor-betegség mintegy 70%-kal csökkentette a populációt, és veszélybe került a faj fennmaradása. Az erszényes ördögök általában harapással adják át egymásnak a kórt, amely torz daganatokat okoz pofájukon. A daganat akadályozza őket az evésben, így gyakorlatilag éhen pusztulnak. A tumor emellett roncsolhatja belső szerveiket is.
A Sydneyi Egyetem és a Tasmániai Egyetem kutatói 2010 elején a sziget északnyugati részén olyan állományt fedeztek fel, amely immunisnak tűnik a fertőzés útján terjedő pofarákkal szemben. A vizsgált 400 példány 20 százaléka genetikai különbségeket mutatott a keleti ördögöktől, és egyikük sem volt fertőzött. Ez a felfedezés időt adhat a kutatók számára a betegség kezelésére és egy vakcina kifejlesztésére, végső soron a faj fennmaradásának biztosítására.
Egyéb
A tasman ördög körülbelül 400 évvel az 1788-as európai megtelepedés előtt kipusztult az ausztrál kontinensről.
Tasmania lakói kártékony állatnak tekintették, mivel csökkentette a marhaállományt, és egészen 1941-ig vadászták, amikor az állatot hivatalosan védetté nyilvánították.
A Warner Brothers rajzfilmfiguráját, a Tazmánia rajzfilmsorozat hősét, Tazt és családját az erszényes ördögről mintázták, habár nem sokban hasonlít az igazi állatra, azonkívül a sorozat létrejötte előtt már létezett a figura, amely a Bolondos dallamok különféle epizódjaiban jelent meg olykor-olykor.
Képgaléria
-
Csontváza
-
koponyák
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 14.)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Colin Groves, D. E. Wilson, D.M. Reeder (Hsg.): Mammal Species of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 2005, ISBN 0-8018-8221-4
- G. P. Harris: Description of two species of Didelphis for Van Diemen’s Land. in: Transactions of the Linnean Society of London. Zoology. London 9.1807.
- http://www.bucknell.edu/msw3/browse.asp?id=10800047 - Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).