„Menandrosz (komédiaköltő)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
|||
48. sor: | 48. sor: | ||
[[Kategória:Az i. e. 340-es években született személyek]] |
[[Kategória:Az i. e. 340-es években született személyek]] |
||
[[Kategória:Az i. e. 290-es években elhunyt személyek]] |
[[Kategória:Az i. e. 290-es években elhunyt személyek]] |
||
{{Link GA|pl}} |
A lap 2014. szeptember 24., 15:09-kori változata
Menandrosz (ógörögül: Μένανδρος) az attikai újkomédia legkiemelkedőbb alkotója. Állítólag száznál is több művet írt, melyből mára jórészt csak töredékek maradtak fenn. Szemben az Arisztophanész fémjelezte ókomédiával, az újkomédia jellegzetességeinek megfelelően a politikai témák háttérbe szorulnak, Menandrosz hétköznapi emberek hétköznapi problémáit állítja figyelme középpontjába. Plutarkhosz szerint Menandrosz jobb komédiákat írt, mint Arisztophanész.
Élete
Menandrosz Kr. e. 342-ben született. Athéni polgárcsaládból származott, apját Deiopeitésznak hívták. Menandrosz Theophrasztosznál tanult filozófiát, Alexisznél drámaírást. Epikurosszal együtt töltötte az athéni ifjak (ephéboszok) számára kötelező katonai szolgálatot. Ifjúkora egybeesik Athén nagyhatalmi rangjának elvesztésével, a makedón megszállással. Jó barátságba került Athén makedón katonai helytartójával Phaléroni Démétriosszal, ami miatt az athéni demokrácia ideiglenes restaurációja során veszélybe került rövid időre az élete. Kr. e. 290-ben a tengerbe fulladt.
Fennmaradt művei
Összesen 97 darabjának a címét ismerjük. Számos műve közül csak a Dyskolos (A zsémbes / Az embergyűlölő) című maradt fenn sértetlenül, az alább említett továbbiakból pedig hosszabb-rövidebb töredékeket ismerünk:
- A szamoszi lány
- Ítéletkérők
- A lenyírt hajú lány
- A pajzs
- A sziküóni férfi
- A gyűlölt férfiú
- A földműves
Tőle ered a "Kocka el van vetve" mondás is.
A Dyskolos tartalmi kivonata
Aristophanés grammatikus tartalmi kivonata
Egy zsémbes embernek csak egy leánya volt, az asszonynak volt már előbb is egy fia, s elhagyta zsémbes férjét; ez magában élt. A lányt szerette Sóstratos, s a zord apa elűzte őt, mikor leánykérőbe jött; a lány bátyját megnyerte bár, ez nem tudott semmit se tenni, ám mikor Knémón esett a kútba, Sóstratos segít kimenteni. Ekkor kibékül asszonyával és a lányt törvényesen szerelmeséhez adja már, ennek húgát meg Gorgiashoz, mostoha fiához, és megenyhül már iránta is.
A költő ezt a darabot a Lénaia ünnepén mutatta be, Démogenés archónsága alatt, és győzött. A főszerepet a skarphéi Aristodémos játszotta. Másik címe : Az embergyűlölő.[1]
Jegyzetek
- ↑ Menandrosz: A lenyírt hajú lány, 7. old.
Források
- Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó. Bp. 1978. ISBN 963-05-1500-8
- Trencsényi-Waldapfel Imre: Az embergyűlölő. Az Ókortudományi Társaság Kiadványai. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1960.
- Trencsényi-Waldapfel Imre: Menandros. Klasszikus Arcképek VI. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1964.
- Menandrosz - A lenyírt hajú lány. Az ókori irodalom kiskönyvtára. Vál.: Tegyey Imre. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1986. ISBN 963-07-3789-2
- Bevezetés az ógörög irodalom történetébe. Szerk.: Kapitánffy István és Szepessy Tibor. Pátria Nyomda Zrt., 2013. ISBN 9786155371080 Online elérés: [1]