„Kvint” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Csonk sablon |
||
| 22. sor: | 22. sor: | ||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
*{{BRZene|ALL}} |
*{{BRZene|ALL}} |
||
{{csonk-zene}} |
|||
{{Hangközök}} |
{{Hangközök}} |
||
A lap 2014. január 10., 19:53-kori változata
A kvint (latin quinta = 'ötödik') a zenében a diatonikus hangsor ötödik fokát jelenti, illetve azt a hangközt, amely az első fokot az ötödiktől elválasztja. A tiszta akusztikus kvint frekvenciája 3/2 arányban áll az alaphanggal, ez 702 cent hangköznek felel meg, míg kiegyenlített hangolású tiszta kvint esetén ez 700 cent. (128 tizenkettedik gyöke.)
A kvint a kvart fordított, inverz hangköze, tehát az a hangköz, amely azt oktávra egészíti ki.
A zenei hang második felhangja az elsőtől (az oktávtól) kvint távolságra van, tehát erősen konszonáns hangköz, a középkori többszólamúság legfontosabb hangköze volt.
Fajtái:
- a tiszta kvint (jelölése: T5), amikor az öt hang között egy kis szekund (K2) található (például dó-szó);
- a bő(vített) kvint (Bő5), amikor nincs kiszekund (például tá-fi);
- és a szűk(ített) kvint (Szűk5) amikor két kisszekund is jelen van (például ti-fá).
Példa
- A hull a pelyhes fehér hó kezdetű dal első felugró hangköze tiszta kvint.
Lásd még
Forrás
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3
