„Sportvitorlás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rdavid (vitalap | szerkesztései)
a Hivatkozás beszúrása
Rdavid (vitalap | szerkesztései)
a →‎Forrás: szakasz címének korrigálása
33. sor: 33. sor:
Pálya- és túraversenyeket rendeznek, a pályaverseny háromszög alakú 1-1 mérföld (1800 méter) hosszú élekkel, a verseny két vagy három körös. A versenybíróság a zsűrihajóról indítja zászló és hang-jelzéssel (pisztoly vagy harang). A háromszögű pálya biztosítja hogy széllel szemben és hátszélben is keljen hajózni.
Pálya- és túraversenyeket rendeznek, a pályaverseny háromszög alakú 1-1 mérföld (1800 méter) hosszú élekkel, a verseny két vagy három körös. A versenybíróság a zsűrihajóról indítja zászló és hang-jelzéssel (pisztoly vagy harang). A háromszögű pálya biztosítja hogy széllel szemben és hátszélben is keljen hajózni.


===Forrás===
===Források===
{{jegyzetek}}
{{jegyzetek}}
* A magyar sport kézikönyve. Sport lap és könyvkiadó 1960.
* A magyar sport kézikönyve. Sport lap és könyvkiadó 1960.

A lap 2013. december 28., 11:36-kori változata

Dragon

A sportvitorlások sportcélokra épült vitorláshajók.

Története

Az első dokumentált vitorlásversenyt 1661 szeptemberben rendezték, II. Károly angol király versenyre hívta ki a yorki herceget, a Temzén Greenwich és Gravesend közötti 23 mérföldes versenyt az angol király nyerte. A sportvitorlázás a 19. század végén vált népszerű sporttá. Angliából elterjedt sportvitorlázásnak királyi követője volt I. Péter orosz cár és I. Frigyes porosz király is. Nagy Péter 1718-ban alapította az első orosz vitorlásklubbot és 141 yachtot ajándékozott a klub tagjainak. 1830-as években jelentek meg a klipperek, ezek kistestű de nagy fenéksúlyú hajók, igen gyors járásúak és nagy állóképességükkel hódították meg a vizeket. A keresztvitorlákkal szerelt hajók kedvező szél esetén 30-35 km/órás átlag sebességet is elértek. A gőzhajók megjelenésével az addigi árú- és utasszállító nagy vitorlások eltűntek a tengerekről és a kisebb vitorlásokat hobbi és sport célokra kezdték használni a tengerpartokon és a tavakon. Épp ezek a változások adtak újabb lendületet a vitorlások gyors fejlődésének. Az 1900. évi nyári olimpiai játékokon még 20 méteres és 40 tonnás hajók is versenyeztek. Az olimpiák egyik legtöbb változása ép a vitorlázásban történt, a nagy hajókat felváltották a egyre kisebb és gyorsabb járművek.

Irányító szerve az 1907-ben megalakult Nemzetközi Vitorlás Szövetség (International Yacht Racing Union, IYRU). A világ leghosszabb versenye a Royal Naval Sailing Associaton szervezi 1973-óta, a négy évenként rendezett eleinte 26 180 tengeri mérföld (1 mérföld=1,852 kilométer) majd 1990-óta 32 000 tengeri mérföld (59 264 kilométer) távon tartják meg. Az útvonal PortsmouthJóreménység fokaHorn-fokPortsmouth.

Sportvitorlázás Magyarországon

Az Osztrák–Magyar Monarchia idején az Adrián több hajóépítő cég és vitorlázó egyesület is működött. Legeredményesebb magyar tengeri versenyző Battyhány Ödön volt, kétszer első lett a Temze-torkolat előtti versenyeken, 1870-ben megnyerte a Csatorna-versenyt és az angol királynő három díjából ketőtt hozott el, sportsikeri elismeréséül megválasztották a Royal Albert Yacht Club kapitányának.

A Balatonon bár régóta használtak vitorlásokat halászatra sportcélra csak lassan terjedt el. Festetics Pál 1760-ban Fenékpusztán létesített hajógyárat holland és olasz hajóácsok alkalmazásával, itt készült az első ismert magyar hajó a Phönix, amelyet 1797 július 16-án avattak fel. A vitorlázást egy gőzhajó indította be érdekes módon itt, Széchenyi István hozatta a legendás Kisfaludyt a Balatonra, és ennek legénysége kezdte el a vitorlás-versenyzést.

1867-ben létrejött a Balatoni Yacht Egylet, az alapszabály szerint a legkisebb hajó 25 tonnás és a legénység legfeljebb 25 fő lehetett, a klub tagjai főúri, főnemesi osztály tagok lehettek. A drága hajókat Angliából hozatták ezek azonban hamar tönkrementek. 1882-ben alakult a Balatoni Vitorlázó Egylet és augusztus 22-én megrendezték az első versenyt is. Balatonfüredre telepedett Young angol hajóépítő egymás után építette a yachtokat. 1886-ban létesült a balatonfüredi klubház, ami a balatoni vitorlázás fő központja lett. 1881-ben létrejött a Stefánia Yach Egylet, ezt később Magyar Yach Klub-ra keresztelték át, és 1912-ben megalakult a Balatoni Yacht Klub is. Balatonfüred mellett Aligán, Világoson, Almádiban, Csopakon, Siófokon és Lellén jöttek létre vitorlás klubok. Ezt már a kisebb, olcsóbb hajók megjelenése tette lehetővé az 1920–1930-as években.

Kategóriái

Vitorláshajókat már évszázadok óta építenek, azonban csak a 20. században vált általánossá, hogy speciálisan sportcélokra alakítanak ki típusokat. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság először az 1960. évi nyári olimpiai játékokra határozta meg a szigorúan kötött méretekkel és osztályelőírásokkal szabályozott hajófajtákat. Az olimpiai osztályok rendszeresen változnak, és számos olyan osztály van, amely nem szerepel az olimpián. A kishajós versenyzésen kívül rendkívüli módon fejlődik a nagyhajókkal folytatott nyílt tengeri vitorlázás is. A pályaversenyeken használt sportvitorlások alapvetően két csoportra oszthatók: jollékra és tőkesúlyos vitorlásokra. A nemzetközi versenyeken a vitorlázaton az ország ISAF kódja, az egyedi vitorlaszám és az hajóosztály jele szerepel[1].

A jollék

Kisebb (3-5 méter hosszú, 100-200 kg tömegű), uszonyos, kabin nélküli sportvitorlások. Vitorlázatuk kat vagy szlúp. Legénységük 1-2 fő, a stabilitást elsősorban a test alakstabilitása valamint a legénység súlya adja. Lehetnek trapézosak is.

Tőkesúlyos vitorlások

Nagyobb (általában 5 méternél hosszabb, 650-2500 kg tömegű), tõkesúllyal felszerelt sportvitorlások. A tengeri versenyzésben 30 m-nél (100 láb) hosszabb maxik, szupermaxik is feltűnnek. Legénységük általában 2-8 fő, de a speciális szóló (egykezes) versenyeken egyedül is vitorláznak velük, a nagy óceáni hajóknál pedig a legénység akár 25 fő is lehet. A stabilitást elsősorban a tőkesúly visszaállító nyomatéka biztosítja, de lehetnek trapézosak is, ahol a legénység súlya is számottevő.

Versenyek

Pálya- és túraversenyeket rendeznek, a pályaverseny háromszög alakú 1-1 mérföld (1800 méter) hosszú élekkel, a verseny két vagy három körös. A versenybíróság a zsűrihajóról indítja zászló és hang-jelzéssel (pisztoly vagy harang). A háromszögű pálya biztosítja hogy széllel szemben és hátszélben is keljen hajózni.

Források

  1. Heinz, Overschmidt, Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund. Hajóosztályok, Sporthajózás, 2003 (magyar nyelven), Tudex Kiadó Kft.. ISBN 963-8002-31-X 
  • A magyar sport kézikönyve. Sport lap és könyvkiadó 1960.

Külső hivatkozások