„Greenwichi Királyi Obszervatórium” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a pontositas |
Könyvcím |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A '''Greenwich Obszervatórium''' [[1675]]-ben jött létre, [[II. Károly angol király|II. Károly]] alapítása nyomán. Elsődleges feladata volt a csillagok pozícióinak meghatározása, aminek segítségével a tengeren haladó hajók hozzávetőleges pontossággal meg tudták határozni a földrajzi helyzetüket. Az épületet [[Christopher Wren]] (1632–1723) építész tervezte, és [[London]]hoz közel hozták létre. Itt lakott az első királyi csillagász, [[John Flamsteed]], aki évi 100 font fizetést kapott, de a műszerekről és a kisegítők fizetéséről neki magának kellett gondoskodnia. |
A '''Greenwich Obszervatórium''' [[1675]]-ben jött létre, [[II. Károly angol király|II. Károly]] alapítása nyomán. Elsődleges feladata volt a csillagok pozícióinak meghatározása, aminek segítségével a tengeren haladó hajók hozzávetőleges pontossággal meg tudták határozni a földrajzi helyzetüket. Az épületet [[Christopher Wren]] (1632–1723) építész tervezte, és [[London]]hoz közel hozták létre. Itt lakott az első királyi csillagász, [[John Flamsteed]], aki évi 100 font fizetést kapott, de a műszerekről és a kisegítők fizetéséről neki magának kellett gondoskodnia. |
||
[[1766]]-ban megjelent az első Tengerészeti |
[[1766]]-ban megjelent az első Tengerészeti almanach (''Nautical Almanac'') [[Nevil Maskelyne]] irányításával, ezzel teljesült Károly király óhaja. |
||
A 18. és 19. század folyamán az obszervatórium többnyire pozíciós csillagászattal foglalkozott. Az égi objektumok fizikai tulajdonságainak vizsgálata a 19. század vége felé kezdődött [[William Christie]] igazgatósága alatt. Christie felállíttatott egy 0,71 m-es refraktort a híres hagymakupolában. Továbbá létesített egy 0,66 m-es, fényképezéshez használt refraktort és egy 0,76 m-es reflektort. Ezekhez később csatlakozott a 0,91 m-es ''Yapp Reflector'' 1934-ben. Ebben az időben azonban a Londonból végezhető csillagászati megfigyelések lehetősége romlani kezdett a légkör szennyezettsége miatt. Tervek készültek a fővárostól távolabb való elhelyezésre, ami 1948-ban valósult meg. Ekkor Harold Spencer Jones a ''Herstmonceux Castle''-ba költözött (Eastbourne, Sussex), ami egy tízéves költözés kezdetét jelentette az obszervatórium számára. |
A 18. és 19. század folyamán az obszervatórium többnyire pozíciós csillagászattal foglalkozott. Az égi objektumok fizikai tulajdonságainak vizsgálata a 19. század vége felé kezdődött [[William Christie]] igazgatósága alatt. Christie felállíttatott egy 0,71 m-es refraktort a híres hagymakupolában. Továbbá létesített egy 0,66 m-es, fényképezéshez használt refraktort és egy 0,76 m-es reflektort. Ezekhez később csatlakozott a 0,91 m-es ''Yapp Reflector'' 1934-ben. Ebben az időben azonban a Londonból végezhető csillagászati megfigyelések lehetősége romlani kezdett a légkör szennyezettsége miatt. Tervek készültek a fővárostól távolabb való elhelyezésre, ami 1948-ban valósult meg. Ekkor Harold Spencer Jones a ''Herstmonceux Castle''-ba költözött (Eastbourne, Sussex), ami egy tízéves költözés kezdetét jelentette az obszervatórium számára. |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
Az intézet neve ''Royal Greenwich Observatory'' lett (RGO), és az intézet nagyjából folytatta a korábbi greenwichi tevékenységet, beleértve a pontosidő-szolgáltatást. |
Az intézet neve ''Royal Greenwich Observatory'' lett (RGO), és az intézet nagyjából folytatta a korábbi greenwichi tevékenységet, beleértve a pontosidő-szolgáltatást. |
||
Az obszervatórium régi épületei ''Royal Observatory Greenwich'' néven ismertek és múzeum működik bennük, ami a ''National Maritime Museum'' része lett. Fő turistaattrakciója a [[Kezdő hosszúsági kör|nulla-délkör]], ami a keleti és a nyugati félgömböt kettéválasztja. |
Az obszervatórium régi épületei ''Royal Observatory, Greenwich'' néven ismertek és múzeum működik bennük, ami a ''National Maritime Museum'' része lett. Fő turistaattrakciója a [[Kezdő hosszúsági kör|nulla-délkör]], ami a keleti és a nyugati félgömböt kettéválasztja. |
||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
A lap 2013. december 27., 12:19-kori változata
A Greenwich Obszervatórium 1675-ben jött létre, II. Károly alapítása nyomán. Elsődleges feladata volt a csillagok pozícióinak meghatározása, aminek segítségével a tengeren haladó hajók hozzávetőleges pontossággal meg tudták határozni a földrajzi helyzetüket. Az épületet Christopher Wren (1632–1723) építész tervezte, és Londonhoz közel hozták létre. Itt lakott az első királyi csillagász, John Flamsteed, aki évi 100 font fizetést kapott, de a műszerekről és a kisegítők fizetéséről neki magának kellett gondoskodnia.
1766-ban megjelent az első Tengerészeti almanach (Nautical Almanac) Nevil Maskelyne irányításával, ezzel teljesült Károly király óhaja.
A 18. és 19. század folyamán az obszervatórium többnyire pozíciós csillagászattal foglalkozott. Az égi objektumok fizikai tulajdonságainak vizsgálata a 19. század vége felé kezdődött William Christie igazgatósága alatt. Christie felállíttatott egy 0,71 m-es refraktort a híres hagymakupolában. Továbbá létesített egy 0,66 m-es, fényképezéshez használt refraktort és egy 0,76 m-es reflektort. Ezekhez később csatlakozott a 0,91 m-es Yapp Reflector 1934-ben. Ebben az időben azonban a Londonból végezhető csillagászati megfigyelések lehetősége romlani kezdett a légkör szennyezettsége miatt. Tervek készültek a fővárostól távolabb való elhelyezésre, ami 1948-ban valósult meg. Ekkor Harold Spencer Jones a Herstmonceux Castle-ba költözött (Eastbourne, Sussex), ami egy tízéves költözés kezdetét jelentette az obszervatórium számára.
Az intézet neve Royal Greenwich Observatory lett (RGO), és az intézet nagyjából folytatta a korábbi greenwichi tevékenységet, beleértve a pontosidő-szolgáltatást.
Az obszervatórium régi épületei Royal Observatory, Greenwich néven ismertek és múzeum működik bennük, ami a National Maritime Museum része lett. Fő turistaattrakciója a nulla-délkör, ami a keleti és a nyugati félgömböt kettéválasztja.
Jegyzetek
Források
- Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe, 2002, p. 168