Raúl Castro

Raúl Castro
Raúl Castro 2008-ban
Kuba 16. elnöke
Hivatalban Hivatalba lépés: 2008. február 24.
Alelnök(ök)	José Ramón Machado Ventura
Előd	Fidel Castro
Katonai pályafutása
Csatái	Kubai forradalom
Született	1931. június 3. (92 éves) Birán
Párt	Kubai Kommunista Párt
Szülei	Lina Ruz González Ángel Castro y Arguíz
Házastársa	Vilma Espín
Gyermekei	Mariela Castro Espín Alejandro Castro Espín
Foglalkozás	politikus katona
Iskolái	Belen Jezsuita Kollégium
Vallás	ateista
Díjak	Lenin-rend (1979) Októberi Forradalom érdemrend (1981. június 2.) Kubai Köztársaság Hőse (1998) Order of the Cross of Grunwald, 1st class (1965. március 20.) Order of Playa Girón (1998) Order of Cienfuegos Order of the National Flag Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2010. március 26.) Order of the Liberator (2008) Grand Cross of the National Order of Mali (2009) Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem (1970) Order of Holy Prince Daniel of Moscow Barátságért Érdemrend (2001. július 19.) Friendship Medal (2019. szeptember 29.) Gold Star Order Order of the Cross of Grunwald Order of Agostinho Neto
Raúl Castro aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Raúl Castro témájú médiaállományokat.

Raúl Modesto Castro Ruz (1931. június 3.) hadseregtábornok, Kuba elnöke, miniszterelnöke, a kubai hadsereg parancsnoka, pártvezető-helyettes, Fidel Castro öccse.

A Raul és fivére Fidel Kuba keleti felében, egy farmon nőttek fel, mindketten a jezsuiták havannai gimnáziumába, az ország legjobb iskolájába jártak. Raúl egyetemi évei alatt, bátyjánál jóval korábban lett elkötelezett kommunista, az Amerika-barát diktatúra ellensége. 1953-ban bátyja oldalán részt vett a Moncada laktanya ostromában, emiatt 13 év börtönre ítélték. 1955-ben nemzetközi nyomásra kiszabadult, ezután Mexikóba ment, ahol Fidellel és Ernesto „Che” Guevarával gerillacsapatot szerveztek. A 82 ember 1956. december 2-án szállt partra Kubában, a hadsereggel való összecsapások után a maroknyi túlélő a Sierra Maestra hegyeibe vette be magát. A gerillaharcok során Raúl bebizonyította rátermettségét, ezért egyre komolyabb feladatokat bíztak rá. A forradalom 1959. január 1-jei győzelme után a tisztogatással bízták meg. Fidel a forradalom intézményesülése során egyre inkább támaszkodott öccsére, aki a hadsereg főparancsnoka, 1959-től védelmi miniszter lett, miközben szorgosan gyűjtötte a „második” helyeket: az államtanács és a minisztertanács első elnökhelyettese, a kommunista párt másodtitkára volt. A testvérek szoros együttműködésének köszönhetően Kuba fél évszázadon át tudott dacolni a határaitól csak néhány száz kilométerre fekvő szuperhatalom Egyesült Államokkal.

Ahogy Fidel egészsége gyengült, Raúl került előtérbe mint lehetséges, sőt egyetlen utód. 2006. július 31-én ideiglenes hatállyal átvette az államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, a miniszterelnökséget és a Kubai Kommunista Párt központi bizottságának első titkári tisztségét. 2008-ban öt évre hivatalosan is az államtanács elnökévé választották, egyúttal ő lett a minisztertanács elnöke is. A Kubai Kommunista Párt élére hivatalosan áprilisában került. A bátyjánál pragmatikusabb Raúl igen óvatos reformokat kezdett az elkeserítő gazdasági helyzetbe jutott Kubában, elemzők szerint megpróbál a magánkezdeményezéseknek nagyobb szerepet adó kínai modell felé elmozdulni. Az Amerikai Egyesült Államokkal szemben továbbra is konfrontatív nyilatkozatokat tesz, de időről időre jelét adja nyitási készségének is.