„Szervánszky Endre” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Zeneportál sablon elhelyezése |
címsor |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
'''Szervánszky Endre''' ([[Kistétény]], [[1911]]. [[december 27]]. – [[Budapest]], [[1977]]. [[június 25]].) magyar [[zeneszerző]]. |
'''Szervánszky Endre''' ([[Kistétény]], [[1911]]. [[december 27]]. – [[Budapest]], [[1977]]. [[június 25]].) magyar [[zeneszerző]]. |
||
==Pályája== |
|||
A [[Zeneakadémia|Zeneakadémián]] 1922—27-ig klarinétot, majd [[1931]]-től [[Siklós Albert]]nél zeneszerzést tanult. |
A [[Zeneakadémia|Zeneakadémián]] 1922—27-ig klarinétot, majd [[1931]]-től [[Siklós Albert]]nél zeneszerzést tanult. |
||
| 11. sor: | 12. sor: | ||
1941—48-ig a Nemzeti Zenedében tanított, 1948-tól haláláig a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola]] tanára volt. Növendéke volt többek között [[Sári József]], [[Balassa Sándor]], [[Sáry László]], [[Madarász Iván]], [[Bogár István]]. |
1941—48-ig a Nemzeti Zenedében tanított, 1948-tól haláláig a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola]] tanára volt. Növendéke volt többek között [[Sári József]], [[Balassa Sándor]], [[Sáry László]], [[Madarász Iván]], [[Bogár István]]. |
||
Zeneszerzőként eleinte [[Kodály Zoltán|Kodály]], majd egyre inkább [[Bartók Béla|Bartók]] nyomdokain jár, később a [[Dodekafónia|dodekafon]] (tizenkétfokú, hangnem nélküli) stílust képviseli Magyarországon. |
Zeneszerzőként eleinte [[Kodály Zoltán|Kodály]], majd egyre inkább [[Bartók Béla|Bartók]] nyomdokain jár, később a [[Dodekafónia|dodekafon]] (tizenkétfokú, hangnem nélküli) stílust képviseli Magyarországon. |
||
A lap 2007. március 10., 23:16-kori változata
Szervánszky Endre (Kistétény, 1911. december 27. – Budapest, 1977. június 25.) magyar zeneszerző.
Pályája
A Zeneakadémián 1922—27-ig klarinétot, majd 1931-től Siklós Albertnél zeneszerzést tanult.
1928 és 1930 között Olaszországban és Törökországban járt tanulmányúton. Az 1930-as években részt vett az illegális kommunista munkásmozgalomban.
1945-től 1949-ig a Szabad Nép zenekritikusa volt.
1941—48-ig a Nemzeti Zenedében tanított, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt. Növendéke volt többek között Sári József, Balassa Sándor, Sáry László, Madarász Iván, Bogár István.
Zeneszerzőként eleinte Kodály, majd egyre inkább Bartók nyomdokain jár, később a dodekafon (tizenkétfokú, hangnem nélküli) stílust képviseli Magyarországon.
Díjai
- Erkel Ferenc-díjas (1953,1954);
- kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1955).
Főbb művei
- Napkeleti mese - táncjáték (1947—48)
- Honvéd kantáta (1949)
- Szerenád vonószenekarra, Sándor Frigyesnek ajánlva (1947—48)
- Szerenád klarinétra és zenekarra
- Fuvolaverseny
- Klarinétverseny
- Concerto József Attila emlékére (I. „A Dunánál”. Fantázia. Adagio — Allegro; II. „Medvetánc”. Scherzo. Allegro; III. „Nagyon fáj”. Elégia. Adagio; IV. „Betlehemi királyok”. Pastoral. Allegro; V. „Nem én kiáltok, a föld dübörög.” Finale. Presto.) (1954)
- Hat zenekari darab (1959)
- Variáció zenekarra öt tételben (1964)
- 5 koncertetűd szóló fuvolára (1956)
- Szvit két fuvolára
- Pedagógiai művek különféle hangszerekre.
Filmzenék:
- 1959 Akiket a pacsirta elkísér
Diszkográfia
- 1999 XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára HCD 31785 - közreműködő
- 2002 Szerzői cd a Hungaroton millenniumi sorozatában HCD 31987 - saját