Agárdi Ferenc

Agárdi Ferenc (Budapest, 1898. május 24. – Budapest, 1969. február 12.) publicista, kultúrtörténetíró.

Élete

A Kommunisták Magyarországi Pártja és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének alapító tagja volt, és tevékenyen részt vállalt aTanácsköztársaságban, a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás osztályán dolgozott. Baloldali tevékenysége miatt 1920-ban kizárták a budapesti egyetem orvostudományi karáról. Bécsbe emigrált, ott folytatta tanulmányait, és orvosi oklevelét is ott szerezte meg. Újságíróként dolgozott, baloldali bécsi lapok munkatársa volt, így ismerkedett meg József Attilával és Nagy Lajossal. 1930-ban tért vissza Budapestre, és a 100%, a Társadalmi Szemle és a Gondolat című lapok munkatársa lett. 1933-ban börtönbe zárták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A második világháború idején munkaszolgálatos volt, de innen átszökött a szovjet hadsereghez, és 1945-ig a Vörös Hadseregben harcolt. Ezután is újságíróként működött, 1947 és 1951 között a Friss Újság, 1952 és 1957 között pedig a Szabad Ifjúság munkatársa volt. Főleg művelődéstörténeti, hadtörténeti írásokat jelentetett meg.

Munkái

• A svábok bejövetele. 1946.  
• Régi magyar világjárók. 1954.   (Borsody Bevilaqua Bélával)
• A nagyvilág magyar vándorai. 1955.  
• Hamis tanúk és taláros bűnösök. 1955.  
• Magyarok a cári Oroszországban. 1955.  

Források

• Magyar irodalmi lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963–1965. 19. old.
• Új magyar életrajzi lexikon I, (A–Cs). Magyar Könyvklub, 2001. 56–57. old. ISBN 963-547-415-6
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 3–4. o. ISBN 963-05-2500-3