„Réty Imre” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a 1892-ben született személyek kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
| 20. sor: | 20. sor: | ||
[[Kategória:Romániai magyarok]] |
[[Kategória:Romániai magyarok]] |
||
[[Kategória:20. századi magyarok]] |
[[Kategória:20. századi magyarok]] |
||
[[Kategória:1892-ben született személyek]] |
|||
A lap 2013. február 28., 23:15-kori változata
Réty Imre (Kiskirályhegyes, 1892. november 6. – Székelyudvarhely, 1976. március 17.) lapszerkesztő, jogi szakíró, közíró.
Életútja
Középiskoláit Temesváron végezte (1911), majd a budapesti egyetem hittudományi karán lelkészi diplomát (1915) szerzett és doktorált (1917). 1915-1925 között Temesváron a Csanádi Egyházmegyei Hatóság tisztviselője. 1926-ban kilép az egyházi rendből és Székelyudvarhelyre költözik, ahol a román nyelvű Harghita című lap 1926-ban indított magyar nyelvű változatának, a Hargitának felelős szerkesztője, majd főszerkesztője; 1929-1933 között Székelyudvarhely város polgármestere. 1936-1937-ben ügyvédi diplomát szerez a csernovici egyetemen, ettől fogva Székelyudvarhelyen ügyvédi gyakorlatot is folytat. 1932-33-ban az általa alapított Magyar Kisgazda Párt listáján képviselő a román parlamentben; ugyanennek a pártnak a nevében jegyzi főszerkesztőként 1936-ban A Nép című székelyudvarhelyi lapot.
1945-1948 között Székelyudvarhely alpolgármestere, s ebben az időben, 1946. május 1-ig a Szabadság című hetilap főszerkesztője is. A Megyei, majd Tartományi Ügyvédi Kollégium keretében 1970-ig folytat ügyvédi gyakorlatot.
Életútja első szakaszában önálló kiadásban tanulmánya jelent meg a budapesti Religióban (1916) Az unitáriusok keresztsége címmel, doktori értekezése (Lerimi Vincentius Coramonitoriumának irodalmi és dogmatörténeti jelentősége. Temesvár 1917), valamint Mit tudjunk a baptistákról? (Budapest 1917) és Lourdes csodái (Budapest 1918) című önálló kiadású munkái; tanulmányt közölt továbbá Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene (Dicsőszentmárton 1925) című kötetben A csanádi egyházmegye a török hódoltság után címmel, s 1922-ben igazgatója volt a Szociális Misszió Társulat temesvári lapjának, A Napnak, illetve főszerkesztője az ugyancsak Temesváron 1921-1923 között megjelenő Ifjúságnak.
Jogászként magyar fordításban és jegyzetekkel ellátva megjelentette A II. konverziós törvényt (Arad 1933), s ugyanennek elkészítette népszerű ismertetését is.
Forrás
Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}