„Elbeszélő költemény” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2012. április 23., 16:42-kori változata

Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.

A 18. században keletkezett, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.

A magyar irodalomban

Hosszabb terjedelműek

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (1804)
Vörösmarty Mihály: Eger (1827), A két szomszédvár (1831)
Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Az apostol (1848)
Arany János: Elveszett alkotmány (1845), Toldi (1846), a Toldi estéje (1854), Bolond Istók (1850-73)

Közepes epika körébe sorolhatóak

Vörösmarty Mihály: Cserhalom (1825), Tündérvölgy (1826), A Délsziget (1826)
Garay János: Az obsitos (1843)

A világirodalomban

John Milton: Elveszett Paradicsom (Paradise lost) (1667)

Források

Külső hivatkozások

Kapcsolódó szócikkek

Nézd meg az elbeszélő költemény címszót a Wikiszótárban!

Képgaléria

Fazekas Mihály

Fazekas Mihály
Vörösmarty Mihály
Petőfi Sándor
Arany János

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Az elbeszélő költemény verses [[epika]]i műfaj, mely a [[ballada|balladánál]] terjedelmesebb, az [[eposz]]nál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.
+Az '''elbeszélő költemény''' verses [[epika]]i műfaj, mely a [[ballada|balladánál]] terjedelmesebb, az [[eposz]]nál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.
 A 18. században keletkezett, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban Petőfi Sándor és Arany János, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.
 == A magyar irodalomban ==