Anakreón

Anakreón
Anakreón mellszobra a Louvre-ban
Született	i. e. 572? Teósz?
Elhunyt	i. e. 487? Teos
Nemzetisége	görög
Foglalkozása	költő
A Wikimédia Commons tartalmaz Anakreón témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anakreón (Teósz?, i. e. 572? – ?, i. e. 487?) ókori görög költő.

Élete

A perzsa hódítás elől vándorolt ki Abdérába i. e. 545 k. Élete felét Szamoszon töltötte, Polükratész türannosz udvari költőjeként. Annak halála után Athénban Hipparkhosz udvarába került, majd annak 514-es megölése után talán Larisszába ment. Teószban vagy Abdérában halt meg.

Munkássága

Költészetéből néhány epigrammán és dalon kívül csak töredékek maradtak fenn, pedig költeményei öt könyvet tehettek ki. a iambosz és elégia mellett elsősorban monódikus dalokat írt. Témái közül a magánélet szférái, a szerelem és a bor a legfontosabb, érzékletes szimbólumokkal, természeti képekkel írva le azokat.

Magyar nyelven talán legismertebb költeménye a Gyűlölöm című epigrammája, Radnóti Miklós fordításában:

„	Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, Háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák Szép adományairól zengve szeretni tanít.	”

Utóélete

A római császárkor elejéig közvetlen, élénk a hatása, mely Catullus és Horatius költészetében is kimutatható, később azonban az utánzók háttérbe szorították magát Anakreónt.

Lásd még

• anakreóni költészet
• anakreóni verssor

Források

• Anakreón összes költeményei (Budapest, Magyar Helikon, 1962)
• Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1  
• Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 278. o.  

További irodalom

• Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
• Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.