Másik híres költeménye a „Tücsökdal”, Devecseri Gábor fordításában:
Tücsök, ó be boldog is vagy,
mikor ott a lomb hegyében,
pici harmatot beszíva,
valamint király dalolgatsz.
A tiéd egészen az mind,
amit ott a réteken látsz,
s valamit csak ád az erdő;
a paraszt nagyon szeret, mert
neki semmiben sem ártasz;
te az emberek kegyeltje,
nyaruk édesen jelented;
de a Múzsa is szeret mind,
maga Phoibosz is, ki csengő
dalod ösvényét megadta;
sose kínoz aggkor, ó bölcs,
dal-adója, föld -szülötte,
sem a hús, a vér, a bánat,
te tücsök, te csaknem isten.
Kimentett tartalom
A szócikk korábbi változatának nagy része jogvédett forrásmű engedély nélküli másolata volt, ezért törölték (részletek itt). A nem jogvédett, hasznos információt a szócikk újbóli megírásáig itt őrizzük.
Magyar nyelven talán legismertebb költeménye a Gyűlölöm című epigrammája, Radnóti Miklós fordításában:
„
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván, Háborut emleget és lélekölő viadalt. S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák Szép adományairól zengve szeretni tanít.
”
Felhasznált források
Anakreón összes költeményei (Budapest, Magyar Helikon, 1962)
Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 963-7835-60-1
Szakirodalom
Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
Falus Róbert: Az ókori görög irodalom története, Gondolat, Bp. 1964.
