„Jurij Alekszandrovics Pobedonoszcev” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Oroszok kategória eltávolítva; Orosz tudósok kategória hozzáadva (a HotCattel) |
|||
2. sor: | 2. sor: | ||
==Életpálya== |
==Életpálya== |
||
1925-től a [[CAGI]] munkatársa volt. 1926-tól a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: ''Bauman Műszaki Egyetem),'' majd a Moszkvai Repülési Főiskolán (MAI) tanult, melyet 1930-ban végzett el. [[1931]]-ben a Mosz-GIRD, [[1932]]–[[1933]] között a GIRD, [[1933]] után az RNII vezető munkatársa volt. Munkacsoportjával megépítette az első szovjet |
1925-től a [[CAGI]] munkatársa volt. 1926-tól a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: ''Bauman Műszaki Egyetem),'' majd a Moszkvai Repülési Főiskolán (MAI) tanult, melyet 1930-ban végzett el. [[1931]]-ben a Mosz-GIRD, [[1932]]–[[1933]] között a GIRD, [[1933]] után az RNII vezető munkatársa volt. Munkacsoportjával megépítette az első szovjet [[szuperszonikus]] szélcsatornát. [[Torlósugár-hajtómű]]ves tüzérségi lövedékekkel széles körű kísérleteket végzett. Kidolgozta a lőporos hajtótöltetű rakéták elméletét. Nagy szerepe volt a [[katyusa (fegyver)|katyusa]] rakéta-sorozatvető [[RSZ–82|M–13]] típusú rakétáinak kialakításában. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának (IAA) levelező tagja. |
||
1941–1950 között a Moszkvai Repülési Főiskolán oktatott, ahol 1948-tól a ''Ballisztikus rakéták tanszék'' vezetője volt. 1973. október 8-án Bakuban tartózkodott egy űrkutatással foglalkozó konferencián, ahol váratlanul elhunyt. Sírja Moszkvában a [[Vaganykovói temető]]ben található. |
1941–1950 között a Moszkvai Repülési Főiskolán oktatott, ahol 1948-tól a ''Ballisztikus rakéták tanszék'' vezetője volt. 1973. október 8-án Bakuban tartózkodott egy űrkutatással foglalkozó konferencián, ahol váratlanul elhunyt. Sírja Moszkvában a [[Vaganykovói temető]]ben található. |
A lap 2012. január 7., 20:11-kori változata
Jurij Alekszandrovics Pobedonoszcev (orosz betűkkel: Юрий Александрович Победоносцев; Moszkva, 1907. február 20. – Baku, 1973. október 8.) orosz-szovjet mérnök, a műszaki tudományok doktora.
Életpálya
1925-től a CAGI munkatársa volt. 1926-tól a Moszkvai Műszaki Főiskolán (ma: Bauman Műszaki Egyetem), majd a Moszkvai Repülési Főiskolán (MAI) tanult, melyet 1930-ban végzett el. 1931-ben a Mosz-GIRD, 1932–1933 között a GIRD, 1933 után az RNII vezető munkatársa volt. Munkacsoportjával megépítette az első szovjet szuperszonikus szélcsatornát. Torlósugár-hajtóműves tüzérségi lövedékekkel széles körű kísérleteket végzett. Kidolgozta a lőporos hajtótöltetű rakéták elméletét. Nagy szerepe volt a katyusa rakéta-sorozatvető M–13 típusú rakétáinak kialakításában. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának (IAA) levelező tagja.
1941–1950 között a Moszkvai Repülési Főiskolán oktatott, ahol 1948-tól a Ballisztikus rakéták tanszék vezetője volt. 1973. október 8-án Bakuban tartózkodott egy űrkutatással foglalkozó konferencián, ahol váratlanul elhunyt. Sírja Moszkvában a Vaganykovói temetőben található.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5