„Iullus Antonius” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: ru:Юл Антоний
TomcsyBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Consul sablon - paraméterbe rendezés
6. sor: 6. sor:


{{Consul
{{Consul
|előző= [[Quintus Aelius Tubero (Kr. e. 11)|Quintus Aelius Tubero]]<br />és<br />[[Paullus Fabius Maximus]]
|előző= [[Quintus Aelius Tubero (Kr. e. 11)|Quintus Aelius Tubero]]
|előző2=[[Paullus Fabius Maximus]]
|következő= [[Nero Claudius Drusus]]<br />és<br />[[Titus Quinctus Crispinus Sulpicianus]]
|következő= [[Nero Claudius Drusus]]
|következő2=[[Titus Quinctus Crispinus Sulpicianus]]
|kollégája= [[Fabius Maximus Africanus]]
|kollégája= [[Fabius Maximus Africanus]]
|évek= i. e. 10
|évek= i. e. 10

A lap 2011. július 17., 15:17-kori változata

Iullus Antonius (Kr. e. 40-es évek második fele – Kr. e. 2.) római politikus, a plebejus Antonia gens tagja, Marcus Antonius és Fulvia Antonia kisebbik fia volt. Mostohaanyja, Octavia nevelte fel Rómában. Kr. e. 30., apja és fivére, Antyllus halála után nagy kegyekben részesült mostohaanyja testvérétől, Octavianustól (a későbbi Augustus császár). Antonius felesége Marcella lett, aki Octavia lánya volt első, Caius Claudius Marcellusszal kötött házasságából. Kr. e. 13-ban praetor, Kr. e. 10-ben pedig consul lett.

Amikor fény derült rá, hogy házasságtörő viszonyt folytatott Augustus lányával, Juliával, halálra ítélték. Úgy tűnik, önkezével vetett véget életének, megelőzendő a kivégzést. A vádak között az is szerepelt, hogy összeesküvést szőtt a princeps hatalmának megdöntésére. Fiát, Lucius Antoniust halála után Massilia (Marseille) városába kényszerítették, ahol tisztes száműzetésben halt meg Kr. u. 25-ben.

Horatius egyik ódájából, melyet Iullus Antoniusnak címzett, kitűnik, hogy maga is foglalkozott költészettel.


Elődei:
Quintus Aelius Tubero
és
Paullus Fabius Maximus
Consul
i. e. 10
SPQR
Utódai:
Nero Claudius Drusus
és
Titus Quinctus Crispinus Sulpicianus

Források