„I. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „220px|jobbra|bélyegkép|István Uroš és fia, István Dragutin '''I. István Uroš''' vagy '''Nagy Uroš''' (1223 – 1277. május 1.) sze…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:UrosI.jpg|220px|jobbra|bélyegkép|István Uroš és fia, István Dragutin]] |
[[Kép:UrosI.jpg|220px|jobbra|bélyegkép|István Uroš és fia, István Dragutin]] |
||
'''I. István Uroš''' vagy '''Nagy Uroš''' ([[1223]] – [[1277]]. [[május 1.]]) szerb király [[1243]]-tól [[1276]]-ig. |
'''I. István Uroš''' vagy '''Nagy Uroš'''<ref>Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)</ref> ([[1223]] – [[1277]]. [[május 1.]]) szerb király [[1243]]-tól [[1276]]-ig. |
||
II. István harmadik fiaként született<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Trónralépte után először is kiűzte a [[tatárok]]at kiűzte országából<ref name=pallas/>. [[1253]]-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt<ref name=pallas/>, ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült<ref name=pallas/>. Mikor Mihály bolgár császárt megölték [[1257]]-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra<ref name=pallas/>. István [[IV. Béla magyar király]]t támogatta a [[II. Ottokár cseh király]] elleni háborúban<ref name=pallas/> és [[1261]]-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt<ref name=pallas/>: ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi [[V. István magyar király]] leányával, Katalinnal<ref name=pallas/> és megigérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt<ref name=pallas/>. Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene<ref name=pallas/> és Istvánnak Humba kellett menekülnie<ref name=pallas/>, majd kolostorba lépett<ref name=pallas/>, ahol [[1277]]-ben meg is halt<ref name=pallas/>. |
II. István harmadik fiaként született<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref>. Trónralépte után először is kiűzte a [[tatárok]]at kiűzte országából<ref name=pallas/>. [[1253]]-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt<ref name=pallas/>, ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült<ref name=pallas/>. Mikor Mihály bolgár császárt megölték [[1257]]-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra<ref name=pallas/>. István [[IV. Béla magyar király]]t támogatta a [[II. Ottokár cseh király]] elleni háborúban<ref name=pallas/> és [[1261]]-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt<ref name=pallas/>: ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi [[V. István magyar király]] leányával, Katalinnal<ref name=pallas/> és megigérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt<ref name=pallas/>. Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene<ref name=pallas/> és Istvánnak Humba kellett menekülnie<ref name=pallas/>, majd kolostorba lépett<ref name=pallas/>, ahol [[1277]]-ben meg is halt<ref name=pallas/>. |
||
A lap 2011. április 29., 23:04-kori változata
I. István Uroš vagy Nagy Uroš[1] (1223 – 1277. május 1.) szerb király 1243-tól 1276-ig.
II. István harmadik fiaként született[2]. Trónralépte után először is kiűzte a tatárokat kiűzte országából[2]. 1253-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt[2], ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült[2]. Mikor Mihály bolgár császárt megölték 1257-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra[2]. István IV. Béla magyar királyt támogatta a II. Ottokár cseh király elleni háborúban[2] és 1261-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt[2]: ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi V. István magyar király leányával, Katalinnal[2] és megigérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt[2]. Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene[2] és Istvánnak Humba kellett menekülnie[2], majd kolostorba lépett[2], ahol 1277-ben meg is halt[2].
Család
Első felesége IV. Béla magyar király leánya[2], második neje Helena, Bizánc utolsó latin császárának, Balduinnak leánya volt[2], akitől két fia született: Dragutin[2] és Milutin[2].
Jegyzetek
- ↑ Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
| Előző uralkodó: I. István Ulászló |
|
Következő uralkodó: István Dragutin |
