„Szólásszabadság” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Visszavontam az utolsó változtatást (szerkesztette 195.228.227.91); előző változat: 8883811 (Adam78): ez tény, de ez inkább az index fórumra való |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
A '''szólásszabadság''' minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania. |
A '''szólásszabadság''' minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania. |
||
Magyarországon már lassan nem lesz ilyen. |
|||
== A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása == |
== A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása == |
A lap 2010. december 31., 00:58-kori változata
A szólásszabadság minden embert (minőségénél fogva) egyenlően megillet, amelyet mindenekelőtt az államnak, mint erőszak-szervezetnek kell tiszteletben tartania.
A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása
A szólásszabadság jogrendszerbe foglalása érdekében 1644 november 23-án jelenteti meg John Milton az Areopagitica című röpiratát. az Angol Parlament cenzúra törvénye ellen a szólás- és lelkiismereti szabadság érdekében. Az 1643-as angol cenzúra törvény előírta:
- minden nyomtatott kiadvány engedélyeztetését
- minden nyomtatott kiadványnak a Cenzori Hivatalnál (Stationers’ Hall) történő regisztrálását, a szerző, kiadó, és a nyomda pontos megjelölésével
- minden kormányt kritizáló könyv felkutatását, elkobzását és megsemmísítését
- minden ellenzéki írónak, nyomdásznak és kiadónak az elfogását és bebörtönzését.
Az Areopagitica az Egyesült Királyság cenzúra törvényének bírálata és a történelem leghatásosabb és legszenvedélyesebb filozófiai alapokon álló védelme a szólásszabadságnak.
A cenzúra törvény 1689-ig volt érvényben. 1689-ben az English Bill of Rights 1689 kodifikálja a szólásszabadságot. Rögzíti a szólásszabadságot, a parlamenti viták és eljárások esetén. Ezek miatt nem történhet felelőségre vonás semmilyen bíróságon vagy más helyen a Parlamenten kívül.[1]
Emberi jogok egyetemes nyilatkozata
Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának 19. paragrafusa (1948) szerint a szólásszabadság elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket”.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az 'információkra' és 'eszmékre' vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek […], hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják […] a lakosság bármely részét”.
A szólásszabadság összetevői
- a szabad véleménynyilvánítás (latin: ius murmurandi)
- a cenzúra hiánya
A szólásszabadság nem vonatkozhat
- a személyes adatokra
- a katonai- és államtitkokra
- a bűncselekményre való felhívásra
- a nemzeti szimbólumokat és a közerkölcsöt sértő kifejezések használatára.
Források
Emberi jogok egyetemes nyilatkozata
Külső hivatkozások
- Koltay András A szólásszabadság alapvonalai. Ph.D.-értekezés, Budapest, 2007 A tömegmédia jelentősen átalakította a kultúrához való hozzájutás lehetőségeit és befolyásolta általános színvonalát. Thomas Mann Goethéje a XIX. század elején a Lotte Weimarban című regényben még öntudatosan, tekintélyének teljes gőgjével csattanhat fel: „Miért ellenzem a drágalátos sajtószabadságot? Mert csak középszerűséget termel. A korlátozó törvény jótékony hatású, mert az ellenzékiség, ha nincs határa, ellaposodik. A korlátozás azonban arra kényszeríti, hogy szellemes legyen, és ez nagy előny.”