„I. al-Mutavakkil abbászida kalifa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a "Infobox Uralkodó" sablon helyett "Uralkodó infobox" |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{magyaros arab}} |
|||
{{Uralkodó infobox |
{{Uralkodó infobox |
||
| név = |
| név = al-Mutavakkil ala l-láh |
||
| állam = |
| állam = |
||
| megnevezés = [[Kalifa#Kalifák listája|Arab kalifa]] |
| megnevezés = [[Kalifa#Kalifák listája|Arab kalifa]] |
||
| 9. sor: | 10. sor: | ||
| koronázás dátuma = |
| koronázás dátuma = |
||
| titulusai = |
| titulusai = |
||
| teljes_név = |
| teljes_név = Abu l-Fadl Dzsaafar al-Mutavakkil ala l-láh |
||
| előd = [[al-Vászik kalifa]] |
| előd = [[al-Vászik kalifa]] |
||
| utód = [[al-Muntaszir kalifa]] |
| utód = [[al-Muntaszir kalifa]] |
||
| házastárs = |
| házastárs = |
||
| gyermekei = |
| gyermekei = [[al-Muntaszir kalifa]]<br />[[al-Mutazz kalifa]]<br />[[al-Mutamid kalifa]]<br />[[al-Muvaffak]] (régens) |
||
| uralkodóház = [[Abbászidák]] |
| uralkodóház = [[Abbászidák]] |
||
| édesapa = [[al-Mutaszim kalifa]] |
| édesapa = [[al-Mutaszim kalifa]] |
||
| édesanya = |
| édesanya = |
||
| születési dátum = [[822]] |
| születési dátum = [[822]] [[március]]a |
||
| születési hely = |
| születési hely = |
||
| halálozási dátum = [[861]]. [[december 11]]. {{életkor-holt|822|3|0|861|12|11}} |
| halálozási dátum = [[861]]. [[december 11]]. {{életkor-holt|822|3|0|861|12|11}} |
||
| 24. sor: | 25. sor: | ||
| nyughelye = |
| nyughelye = |
||
|}} |
|}} |
||
| ⚫ | ''' |
||
| ⚫ | '''Al-Mutavakkil ala l-láh''' ([[arab nyelv|arabul]] المتوكل على الله – al-Mutawakkil ʿalā l-lāh), eredeti nevén '''Abu l-Fadl Dzsaafar''' (arabul أبو الفضل جعفر – Abū l-Faḍl Ǧaʿfar; [[822]] márciusa – [[Mezopotámia]], [[Szamarra]], [[861]] decembere), [[al-Mutaszim]] fia volt az [[Abbászida-dinasztia]] tizedik [[kalifa|kalifája]] (uralkodott [[847]]-től haláláig). Melléknevének (al-Mutavakkil ala l-láh) jelentése: [Istenre] hagyatkozó. Testvérétől, [[al-Vászik kalifa|al-Vásziktól]] örökölte a trónt. Nevéhez fűződik a szakítás a [[mutazila|mutazilita]] vallási nézetekkel, illetve a híres, spirális [[szamarrai mecset]] megépítése. Meggyilkolásával tört ki az ún. [[szamarrai anarchia]], ami végzetesen meggyengítette a kalifátust. |
||
| ⚫ | Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, [[al- |
||
| ⚫ | Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, [[Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturi]]t udvari költőjévé fogadta). Vallási tekintetben ráadásul erősen eltérő nézeteket vallott rokonainál, lévén a szunnita ortodoxia elkötelezett híve. Ennek jegyében trónra lépve eltörölte a [[mutazilita]] tant érvényre juttató [[mihna|mihnát]], véget vetve az [[Ahmad ibn Hanbal]] vezette [[ulema]] ellenállását [[827]] óta őrlő üldözésnek. A kalifa nem csak elhatárolódott a nem ortodox irányzatoktól, hanem kifejezetten ellenségesen viszonyult minden ilyesmihez. [[848]]-ban magához rendelte a síiták egyik vezetőjét, a tizedik [[imám]]nak tekintett [[Ali al-Hádi]]t, akit kisfiával együtt házi őrizetbe helyezett fővárosában, [[Szamarra|Szamarrában]]. A síiták számára megtiltotta [[al-Huszajn ibn Ali|Huszajn]] imám kerbelai sírjának zarándoklat-jellegű felkeresését. Több diszkriminatív intézkedést is hozott az egyébként védett [[kereszténység|keresztény]] és [[zsidók|zsidó]] alattvalókkal szemben is. |
||
Al-Mutavakkil idején ütközött ki igazán az atyja által felállított, leginkább [[törökök|török]] származású lovasíjász erőket tömörítő rabszolgahadsereg hátránya. A fokozatosan felállított alakulatok állandó konfliktusban voltak a régebbi, [[Arabok|arab]] és [[horászán]]i erőkkel, de egymással is. Ez ahhoz a helyzethez vezetett, hogy a hadsereg vezetői nem merték megkockáztatni, hogy Szamarrát elhagyva elveszítsék udvarban szerzett pozícióikat, magukat riválisaik intrikáinak célpontjává téve. A központi hadjáratok így megritkultak, és legfeljebb kisebb belső lázadások leverésére szorítkoztak. Mindebből leginkább az ismét megerősödő [[Bizánci Birodalom]] tudott hasznot húzni, amelynek flottája [[853]]-ban és [[859]]-ben [[Damietta]] [[egyiptom]]i tengeri támaszpontját támadta, és az [[anatólia]]i határon is sorra foglalta el az erődöket a muszlimoktól. |
Al-Mutavakkil idején ütközött ki igazán az atyja által felállított, leginkább [[törökök|török]] származású lovasíjász erőket tömörítő rabszolgahadsereg hátránya. A fokozatosan felállított alakulatok állandó konfliktusban voltak a régebbi, [[Arabok|arab]] és [[horászán]]i erőkkel, de egymással is. Ez ahhoz a helyzethez vezetett, hogy a hadsereg vezetői nem merték megkockáztatni, hogy Szamarrát elhagyva elveszítsék udvarban szerzett pozícióikat, magukat riválisaik intrikáinak célpontjává téve. A központi hadjáratok így megritkultak, és legfeljebb kisebb belső lázadások leverésére szorítkoztak. Mindebből leginkább az ismét megerősödő [[Bizánci Birodalom]] tudott hasznot húzni, amelynek flottája [[853]]-ban és [[859]]-ben [[Damietta]] [[egyiptom]]i tengeri támaszpontját támadta, és az [[anatólia]]i határon is sorra foglalta el az erődöket a muszlimoktól. |
||
Al-Mutavakkilt fia, [[al-Muntaszir]] gyilkoltatta meg egyes török tisztekkel összefogva, miután attól tartott, hogy megváltoztatja a számára kedvező öröklési rendet. A gyilkosságnak egyúttal al-Mutavakkil mindenható [[vezír]]e, az egyébként szintén török származású [[al-Fath ibn Hákán]] is áldozatául esett. A gyilkosság jelentette az ún. [[szamarrai anarchia]] kezdetét, amely mintegy harminc éven át dühöngött, és az [[Abbászida Kalifátus]] széteséséhez vezetett. |
Al-Mutavakkilt fia, [[al-Muntaszir kalifa|al-Muntaszir]] gyilkoltatta meg egyes török tisztekkel összefogva, miután attól tartott, hogy megváltoztatja a számára kedvező öröklési rendet. A gyilkosságnak egyúttal al-Mutavakkil mindenható [[vezír]]e, az egyébként szintén török származású [[al-Fath ibn Hákán]] is áldozatául esett. A gyilkosság jelentette az ún. [[szamarrai anarchia]] kezdetét, amely mintegy harminc éven át dühöngött, és az [[Abbászida Kalifátus]] ideiglenes széteséséhez vezetett. |
||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
| 45. sor: | 47. sor: | ||
{{Portál|Középkor}} |
{{Portál|Középkor}} |
||
{{DEFAULTSORT: |
{{DEFAULTSORT:Mutavakkil}} |
||
[[Kategória:Kalifák]] |
[[Kategória:Kalifák]] |
||
[[Kategória:Abbászidák]] |
[[Kategória:Abbászidák]] |
||
A lap 2010. szeptember 18., 01:10-kori változata
| al-Mutavakkil ala l-láh | |
| Abu l-Fadl Dzsaafar al-Mutavakkil ala l-láh | |
 | |
| Arab kalifa | |
| Uralkodási ideje | |
| 847 – 861. december 11. | |
| Elődje | al-Vászik kalifa |
| Utódja | al-Muntaszir kalifa |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Abbászidák |
| Született | 822 márciusa Szamarra |
| Elhunyt | 861. december 11. (39 évesen) Szamarra |
| Édesapja | al-Mutaszim kalifa |
| Testvére(i) | |
| Gyermekei | al-Muntaszir kalifa al-Mutazz kalifa al-Mutamid kalifa al-Muvaffak (régens) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz al-Mutavakkil ala l-láh témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Al-Mutavakkil ala l-láh (arabul المتوكل على الله – al-Mutawakkil ʿalā l-lāh), eredeti nevén Abu l-Fadl Dzsaafar (arabul أبو الفضل جعفر – Abū l-Faḍl Ǧaʿfar; 822 márciusa – Mezopotámia, Szamarra, 861 decembere), al-Mutaszim fia volt az Abbászida-dinasztia tizedik kalifája (uralkodott 847-től haláláig). Melléknevének (al-Mutavakkil ala l-láh) jelentése: [Istenre] hagyatkozó. Testvérétől, al-Vásziktól örökölte a trónt. Nevéhez fűződik a szakítás a mutazilita vallási nézetekkel, illetve a híres, spirális szamarrai mecset megépítése. Meggyilkolásával tört ki az ún. szamarrai anarchia, ami végzetesen meggyengítette a kalifátust.
Al-Mutavakkil trónra lépése előtt nem töltött be politikai szerepet, és elődeinél jóval kevésbé érdekelték a művészetek is (igaz, Valíd ibn Ubajd Alláh al-Buhturit udvari költőjévé fogadta). Vallási tekintetben ráadásul erősen eltérő nézeteket vallott rokonainál, lévén a szunnita ortodoxia elkötelezett híve. Ennek jegyében trónra lépve eltörölte a mutazilita tant érvényre juttató mihnát, véget vetve az Ahmad ibn Hanbal vezette ulema ellenállását 827 óta őrlő üldözésnek. A kalifa nem csak elhatárolódott a nem ortodox irányzatoktól, hanem kifejezetten ellenségesen viszonyult minden ilyesmihez. 848-ban magához rendelte a síiták egyik vezetőjét, a tizedik imámnak tekintett Ali al-Hádit, akit kisfiával együtt házi őrizetbe helyezett fővárosában, Szamarrában. A síiták számára megtiltotta Huszajn imám kerbelai sírjának zarándoklat-jellegű felkeresését. Több diszkriminatív intézkedést is hozott az egyébként védett keresztény és zsidó alattvalókkal szemben is.
Al-Mutavakkil idején ütközött ki igazán az atyja által felállított, leginkább török származású lovasíjász erőket tömörítő rabszolgahadsereg hátránya. A fokozatosan felállított alakulatok állandó konfliktusban voltak a régebbi, arab és horászáni erőkkel, de egymással is. Ez ahhoz a helyzethez vezetett, hogy a hadsereg vezetői nem merték megkockáztatni, hogy Szamarrát elhagyva elveszítsék udvarban szerzett pozícióikat, magukat riválisaik intrikáinak célpontjává téve. A központi hadjáratok így megritkultak, és legfeljebb kisebb belső lázadások leverésére szorítkoztak. Mindebből leginkább az ismét megerősödő Bizánci Birodalom tudott hasznot húzni, amelynek flottája 853-ban és 859-ben Damietta egyiptomi tengeri támaszpontját támadta, és az anatóliai határon is sorra foglalta el az erődöket a muszlimoktól.
Al-Mutavakkilt fia, al-Muntaszir gyilkoltatta meg egyes török tisztekkel összefogva, miután attól tartott, hogy megváltoztatja a számára kedvező öröklési rendet. A gyilkosságnak egyúttal al-Mutavakkil mindenható vezíre, az egyébként szintén török származású al-Fath ibn Hákán is áldozatául esett. A gyilkosság jelentette az ún. szamarrai anarchia kezdetét, amely mintegy harminc éven át dühöngött, és az Abbászida Kalifátus ideiglenes széteséséhez vezetett.
Külső hivatkozások
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
| Elődje: {{{előző}}} |
|
Utódja: {{{következő}}} |
