„Méloszi Aphrodité” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: sh:Venera Miloska |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{| style="float:right; border-collapse:collapse" |
{| style="float:right; border-collapse:collapse" |
||
|[[Fájl:Wenuszmf.jpg|bélyegkép|jobbra|A |
|[[Fájl:Wenuszmf.jpg|bélyegkép|jobbra|A milói Vénusz szemből]] |
||
|[[Fájl:Wenuszmt.jpg|bélyegkép|jobbra|A |
|[[Fájl:Wenuszmt.jpg|bélyegkép|jobbra|A milói Vénusz hátulról]] |
||
|} |
|} |
||
A ''' |
A '''milói Vénusz''', az [[égei-tenger]]i [[Mélosz]] szigetén [[1820]]-ban talált [[Ókori Görögország|ókori görög]] [[Aphrodité]]-szobor; az egyik leghíresebb ókori szobor. Ma [[Párizs]]ban, a [[Louvre]]-ban őrzik. |
||
== Leírása == |
== Leírása == |
||
A 2,02 m magas, hat darabban [[parosz]]i [[márvány]]ból készült szobor ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolja az istennőt. A szobor karjai hiányoznak, eredeti tartásuk bizonytalan. A |
A 2,02 m magas, hat darabban [[parosz]]i [[márvány]]ból készült szobor ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolja az istennőt. A szobor karjai hiányoznak, eredeti tartásuk bizonytalan. A milói Vénusz mintája az a [[Kr. e. IV. század]]i görög szobor volt, amelyről az úgynevezett [[Capuai Aphrodité]]t másolták, de a milói Vénusz maga nem másolat, hanem Kr. e. 130 körül készült szabad átformálása mintájának, a késő [[hellenisztikus művészet|hellenisztikus]] szobrászat szellemében. Mára elveszett talapzatának egy felirata alapján [[Antiókhiai Alexandrosz]] műve lehet; korábban tévesen [[Praxitelész]] művének tartották. A vele együtt talált szobortöredékek (köztük egy talapzat szignatúra töredékével) csak véletlenül kerültek vele egy gödörbe. |
||
== Stílusa == |
== Stílusa == |
||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
[http://www.szoborlap.hu/1924_miloi_venusz_szobor_budapest_n_a_n_a_.html |
[http://www.szoborlap.hu/1924_miloi_venusz_szobor_budapest_n_a_n_a_.html A milói Vénusz-szobor Budapesten, I. kerület] |
||
{{portál|ókor}} |
{{portál|ókor}} |
||
A lap 2010. április 18., 14:32-kori változata
 |
 |
A milói Vénusz, az égei-tengeri Mélosz szigetén 1820-ban talált ókori görög Aphrodité-szobor; az egyik leghíresebb ókori szobor. Ma Párizsban, a Louvre-ban őrzik.
Leírása
A 2,02 m magas, hat darabban paroszi márványból készült szobor ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolja az istennőt. A szobor karjai hiányoznak, eredeti tartásuk bizonytalan. A milói Vénusz mintája az a Kr. e. IV. századi görög szobor volt, amelyről az úgynevezett Capuai Aphroditét másolták, de a milói Vénusz maga nem másolat, hanem Kr. e. 130 körül készült szabad átformálása mintájának, a késő hellenisztikus szobrászat szellemében. Mára elveszett talapzatának egy felirata alapján Antiókhiai Alexandrosz műve lehet; korábban tévesen Praxitelész művének tartották. A vele együtt talált szobortöredékek (köztük egy talapzat szignatúra töredékével) csak véletlenül kerültek vele egy gödörbe.
Stílusa
A szobor a görög szobrászat klasszikus korszakának a korábbi stílusainak a keverékében készült, annak ellenére, hogy a hellenisztikus kor végén alkották. Pontosan nem tudni, hogy az istennő mely aspektusát ábrázolta eredetileg; rendszerint úgy tartják, hogy Venus Victrix („a győzedelmes Vénusz”) az, kezében az aranyalmával, amit a trójai Párisz nyújtott neki. Ez egyben egy szójáték is Milosz szigetének nevével, mely görög nyelven „almá”-t jelent. A szobor közelében találtak egy kartöredéket almával, feltehetőleg a szobor része volt. Miután a milói Vénuszt megtalálták, több kísérlet is történt a póz rekonstruálására, de ez végül nem történt meg.
(Adolf Furtwängler rajza a feltételezett eredeti formáról megtalálható a Kousser egy cikkében.[1])
Felfedezése és hírneve
A szobrot 1820-ban két darabba törve találta meg egy Jorgosz Kentrotasz nevű földműves az égei-tengeri Milosz (más néven Melosz vagy Miló) szigetén. Kentrotasz elrejtette a szobrot, de török tisztviselők később megtalálták és elkobozták. Jules Dumont d'Urville francia tengerésztiszt felismerte a szobor jelentőségét, és elintézte, hogy de Rivière márki, a törökországi francia nagykövet megvásárolja. Kis restaurálás után a szobrot 1821-ben XVIII. Lajos királynak ajándékozták, aki végül a Louvre-nak adományozta, ahol jelenleg is megtekinthető.
Az, hogy a szobor a 19. században nagy hírnévre tett szert, nemcsak szépségének volt köszönhető, hanem a francia hatóságok propagandahadjáratának is. 1815-ben Franciaország visszaadta az olaszoknak a Medici Vénuszt, melyet Napóleon zsákmányolt tőlük. Mivel a Medici Vénuszt az ókori szobrászat egyik legszebb példájának tartották, a franciák elhatározták, hogy a tulajdonukban lévő szobrot tudatosan magasabb értékűnek állítják be, mint az elveszítettet. Művészek és kritikusok egyaránt méltatták, és a kecses női szépség megtestesülésének tartották. S valóban ma is Európa leghíresebb Vénusz-szobra.
Források
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983.
Jegyzetek
- ↑ Kousser-2005
